- A hírekben Albert házaspárként szerepelnek. Melyikőjük találta ki a kérdést?

- Gyakran körülnézünk az interneten, hogy mi történik a nagyvilágban. A feleségem talált egy tanulmányt a minisztérium honlapján, amiről azt mondogatta, nem szeretné, ha megvalósulna. Addig noszogatott, hogy én is elolvastam.

- Mi lepte meg a tanulmányban annyira önöket, hogy úgy gondolták, lépni kell?

- Hogy egy-két év átmenet után meg kell kezdeni az emberek egészségi állapotához, életkorához igazodó csomagok kialakítását. A nyugdíjasok, egyetemisták is fizetni fognak, hosszú távon a gyerekek is. Tudtuk, hogy az emberek többsége ezt nem olvassa el, fogalmuk nincs, mit terveznek a döntéshozók.

- Ekkor döntöttek úgy, hogy népszavazást kezdeményeznek?

- Először ötven szocialista és ötven fideszes képviselőt figyelmeztettünk e-mail-ben arra, hogy mi készül. De mivel próbálkozásunk eredménytelen volt, népszavazást kezdeményeztünk. Azt reméltük, ezzel nyilvánosságot kap, mit takar valójában az egészségügyi reform. Be is nyújtottuk kérdéseinket — nem egyet, hanem többet — az Országos Választási Bizottsághoz.

- Korábban is voltak hasonló kezdeményezéseik?

- Ilyen jellegű nem, de kukacos család vagyunk. Nem szoktuk eltűrni, ha méltánytalanság ér bennünket saját ügyeinkben. Ha valamiről úgy gondoljuk, nem helyes, panaszos levelet írunk. Általában eredménnyel, legyen szó bankról, amely nem akar információt adni a számlánkról, vagy áramszolgáltatóról, amely többet számláz a fogyasztásnál.

- Számítottak arra, hogy a civilszervezetek felkarolják az ügyet?

- Amikor egy éve elkezdtük a munkát, mi kerestük meg a szervezeteket. Eléggé gyér volt az érdeklődés. Akkor kezdtek el kapkodni, amikor a parlament december 17-én elfogadta a társadalombiztosítás privatizációjáról szóló törvényt. Feleségemmel nagyon örültünk, hogy az Alkotmánybíróság ugyanekkor mondta ki: lehet népszavazást tartani az ezzel kapcsolatos kérdésünkről. A Liga szakszervezettel — amely azonnal jelezte, hogy a népszavazás mellé áll — megállapodást kötöttünk, hogy összegyűljön a megfelelő számú aláírás, és őket hatalmaztuk fel e munka kizárólagos végzésével.

- Gondolták, hogy a hírek főszereplői lesznek?

- Próbáltuk elérni, hogy kezdeményezésünknek országos visszhangja legyen, de nem gondoltuk, hogy ennyire a figyelem középpontjába kerülhetünk. Amikor elkezdtük, nem tűnt nagy fegyverténynek, de most már kezdjük érezni, hogy tényleg nem kis dolog, ami történik: több tízezer embert mozgat meg az ügy.

- El tudja képzelni, hogy a népszavazás mégis elbukik?

- A kormány már most jogi kibúvókat keres. A kérdésünk úgy hangzik . "Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő, több-biztosítós egészségbiztosítást?" A kormány szerint nem üzleti, hanem szolidaritáselvű biztosításról van szó. Ezzel vitatkoznék, mert a biztosítók nyereséget vehetnek ki. Azt is mondják, nem több-biztosítós rendszer készül. Én azt mondom: nevezhetjük őket pénztáraknak, de ezek egymástól független, önálló jogi személyiségek, saját vezetéssel, csupán annyi közük van egymáshoz, hogy közös alapból kapják a pénzt. Úgyhogy szerintem nem bukhat el a népszavazás, a Liga szakértői is ezt állítják.

- Azért van tartalék kérdésük?

- Természetesen, ezt is a feleségemmel nyújtottuk be, és már az Alkotmánybíróság előtt van: "Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon a jelenlegi szolidaritás elvű egybiztosítós kötelező egészségbiztosítási rendszerben az üzleti biztosítók semmilyen formában ne vehessenek részt a népszavazást követő évtől számított öt évig?" Ez a kérdés is alkalmas lehet rá, hogy megakadályozzuk a tanulmányban írtak megvalósulását.

- Köztisztviselőként dolgozik. Eddig nem volt baja abból, ami történt?

- A köztisztviselői törvény nem tiltja, hogy népszavazási kérdést tegyek föl.