- Ön is tagja a Tarlós István vezette, a népszavazás sikeréért kampányoló Szociális Bázisnak. Mit tapasztalnak országjárásuk során?

- Mivel mindenkinek van valamilyen más munkája is, így megosztottuk a feladatokat a Szociális Bázisban. Tarlós István egyszerre csak egy-két embert visz magával a körútjaira, én általában akkor kerülök sorra, ha az ország valamelyik szegényebb vidékét keresi fel. Arról próbáljuk meggyőzni az embereket, ez a népszavazás nem csupán arról szól, hogy marad-e a vizitdíj, tandíj, vagy kórházi napidíj, hanem arról is, hogy a társadalom végleg szétszakad-e egy szűk, gazdag és egy széles, szegény rétegre. Mert ha az egészségügyi ellátás is attól függ, hogy kinek mennyi pénze van, akkor már le sem lehet tagadni a társadalom kettészakadását. Éppen ezért mindenkinek el kell menni szavazni, és szavazatával véleményt mondani a kialakult helyzetről.

- Mi a jellemző, milyen visszajelzéseket kapnak?

— Benyomásom szerint a szegényebb rétegből is mind többen jönnek rá arra, hogy ha nem vesznek részt a saját sorsuk alakításában, akkor tényleg elmegy a hajó. Pártpolitikával nem foglalkoznak, nem is nagyon értik sokszor, hogy mi történik, náluk másképpen csapódnak le a politika történései, mint mondjuk egy középosztálybeli városi családnál, ahol többnyire tudják, mi zajlik az országban. A szegényebb emberek, akikhez csak részben jutnak el a hírek, azt érzik csupán, hogy a jelenlegi kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyeknél ők nem számítanak. Emelik az árakat, fizetőssé teszik az egészségügyet, munkahelyteremtés helyett pedig beérik azzal, hogy akinek nincs állása, az kapjon valamilyen kis segélyt. Pedig nagyon sokan szívesen dolgoznának, ha lenne mit, és nehezen tudnak hozzászokni ahhoz az érzéshez, hogy alamizsnáért kell kopogtatniuk.

— Ráadásul a segély is egyre kevesebbet ér...

— Pontosan, hiszen a Gyurcsányhoz, Kókához hasonló milliárdosokat kivéve lassan mindenki rosszabbul él. A multimilliomosoknak jobb lett, ők növelték a vagyonukat tavaly is, eközben pedig a középosztálytól lefele egyre szegényebbek az emberek. Azok, akik sokévnyi munkával vettek egy kis nyaralót, autót, félre tudtak tenni valamennyi pénzt a bankban, a tartalékaikat kezdik felélni, a társadalom alsóbb rétegei viszont hónapról hónapra élnek.

— Ezek szerint számít arra, hogy az egyre inkább elszegényedő emberek is elmennek voksolni?

- Abban bízom, hogy a kampányunk rávilágít arra: ha valaki nem veszi kézbe a sorsa irányítását, akkor csak magára vethet. Szeretnénk világossá tenni, hogy a népszavazáson való részvétel nem pártpolitikai célokat szolgál, nem arról van szó, hogy a Fidesz szeretné átvenni a hatalmat. Hanem mi is azt szeretnénk, hogy Magyarországon új irányt vegyen a gazdaságpolitika, mert jelenleg egyetlen cél van: megszorításokkal, adókkal minél több pénzt beszedni az emberektől. A vizitdíj, a tandíj, a kórházi napidíj csak a jéghegy csúcsa. A kormányzat egész gazdaságpolitikája rossz.

— A cigányság helyzetével mennyire tud és akar foglalkozni a kormány?

— Ahogy a társadalom elszegényedésének megállítására, úgy a romák helyzetének javítására sincs elképzelése a Gyurcsány-kormánynak. A helyzet sokkal rosszabb, mint a Medgyessy-kormány idején volt, pedig az az időszak is visszalépés volt a polgári kormányzáshoz képest. Hogy egy példát mondjak: a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 2003-ban 800 millió forintot kapott ösztöndíj programra, a Gyurcsány-kormány ezt az összeget 400 millió forintra csökkentette. Most látszik egy kis javulás, a jövő évben 600 millió forintos támogatást kaphat az alapítvány, de ebben benne vannak a működés költségei is. Miközben a balliberális oldal felzárkóztatásról, a cigányság polgárosodásáról beszél, kevesebbet költenek ösztöndíjra, és tandíjat vezetnek be, aminek máris látszik a következménye: a korábbi időszakhoz képest 2007-ben 20-30 százalékkal csökkent a felsőoktatási intézményekbe jelentkező romák száma. A szocialisták romapolitikája az elmúlt években nagyjából annyiból állt, hogy pályázati és egyéb pénzekkel támogatták a hozzájuk közelálló társadalmi szervezeteket, hogy amikor eljön az ideje, akkor ezen szervezeteken keresztül gulyásosztással, lejárt szavatosságú konzervekkel meg tudják nyerni a cigányság minél nagyobb hányadának támogatását. Pedig ez nagy probléma, mert ha nem segítünk a romáknak abban, hogy minél többük kezében legyen diploma, vagy legalább használható szakma, és nem segítjük ezeknek az embereknek az elhelyezkedését a munkaerőpiacon, akkor a teljes magyar gazdaság fejlődését hátráltatjuk. Ki merem mondani, hogy polgárosodó cigányság nélkül nincs sikeres társadalmi és gazdasági fejlődés Magyarországon. Nem segélyt kell osztani, hanem megteremteni a tanulás ás az elhelyezkedés lehetőségét. Ez hosszú távon nemcsak a romáknak, hanem a teljes magyar gazdaságnak sokkal jobb.

- Az elmúlt években a cigányságról rendre akkor volt szó a sajtóban és a közéletben, amikor valamilyen különleges esemény, többnyire valamilyen bűncselekmény részesei voltak. Hogy érzi, ennek hatására romlott a romák megítélése?

— A baj az, hogy a közéletben szinte senki sem akar őszintén beszélni a cigányság helyzetéről, szinte soha nem a valós problémákról van szó. Ha őszintén akarunk beszélni a gondok gyökeréről, akkor vissza kell idézni, mit hallottunk a Kádár-rendszerben. Abban az időszakban a cigányok 90-95 százaléka dolgozott, miközben azt sulykolták beléjük, hogy "ne tanulj, hanem dolgozz, ha jó munkás vagy, akkor életed végéig biztosítva lesz a megélhetésed". Ennek hatására a roma fiatalok nagy része nyolc általános után abbahagyta a tanulást, esetleg elment valami szakmunkásképzőbe, mondván, minek töltsön még éveket az iskolapadban, ha egyszer úgyis lesz munkája papír nélkül is. Csakhogy időközben az a politikai és gazdasági rendszer megbukott, a munkaerőpiac szűkült, a falvak, kistelepülések, iparvárosok leépültek, egyre inkább elvárás volt, hogy a munkaerő valóban szakképzett legyen, a képzetlen romák pedig ott álltak munka nélkül. Az az általánosítás, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni, egyszerűen nem igaz. Nagyon sokan dolgoznának a romák közül, ha lenne mit, de se munkahely, se továbbtanulási lehetőség nincs számukra.

- Így marad egy lehetőség: a segély. Illetve, amiről a sajtóban szólnak a hírek, a megélhetési bűnözés.

— Sokszor úgy beszélnék a cigányságról, mintha ez lenne Magyarország fejlődésének legnagyobb gátja. Még kormányzati körökből is hallottam, hogy a gazdaság addig nem tud fejlődni, amíg több százezer munkanélküli romát kell eltartani. Akik ezt mondják, azok nincsenek tisztában a tényekkel, mert lehet, hogy mondjuk 15 évvel ezelőtt a munkaképes eltartottak nagyobb része cigány volt. Ma már azonban ennek a nyolcszázezer-egymillió főre tehető szegény, eltartott rétegnek csak a 40-45 százaléka roma. Magyarul a többségi társadalom szegényebb rétege "hozzászegényedett" a cigánysághoz, és ez az igazi baj.

— Azt mondja, ezek az emberek szívesen dolgoznának?

— Ha lenne munkahely, és adottak lennének a feltételek, akkor a nagyobb részük igen. Csakhogy ma munkát találni az ország bizonyos területein szinte lehetetlen, alacsony képzettséggel pedig különösen nehéz. Ha van is valamilyen munka, a munkáltatók minimálbér körüli keresetet ajánlanak, 55-60 ezer forintot. Az ilyen munkákra pedig sokszor a segélyből élők mondanak nemet. Mert mit látnak? Ha elmennek dolgozni hetente ötször nyolc órát, akkor keresnek, mondjuk 55 ezer forintot. Ha pedig nem dolgoznak, akkor kapnak 40-45 ezer forint segélyt, és emellett megvan a lehetőségük arra is, hogy napi két-háromezer forintért feketén elmenjenek egy-egy építkezésre, vagy földekre besegíteni. Amennyiben a lehetséges kereset alig több mint a segély, akkor nem éri meg dolgozni. Az emberek többsége a könnyebbik utat választja, és ez nem attól függ, hogy cigány vagy nem cigány.

- Ha a társadalom legszegényebb rétege ugyanazokkal a problémákkal küzd, akkor miért van mégis előítélet a cigánysággal szemben?

— Ebben nagy szerepe van a sajtónak és a politikának. A médiában az az érdekes hír, ha történik valamilyen bűncselekmény. Azzal viszont nem tudják eladni a lapokat, nézetté tenni a műsorokat, ha az a téma, hogy a jelenlegi kormánynak nincs programja a romák felzárkóztatására, és ennek a következménye a kisebb bűnesetek elszaporodása. Csak arról esik szó, hogy a cigányok ennyit lopnak, vagy annyit lopnak, a média ezzel foglalkozik, nem a gondok gyökerével. Eközben arról nem beszélnek, hogy egyes, magukat baloldalinak nevező milliárdosok úgy szerezték a vagyonukat, hogy a kapcsolataikat kihasználva fillérekért jutottak állami cégekhez, ingatlanokhoz. Magyarul meglopták a magyar lakosságot. Többet loptak egymagukban, mint a teljes magyarországi cigányság együttvéve. Érdekes módon a médiát ez nem érdekli.

- Azért vannak előítéletek, mert a sajtó nem a lényegről beszél?

— Részben. És tegyük hozzá, a politika sem megfelelően közelíti meg a kérdést. Hadd említsek egy példát. A mai magyar politikai struktúra megszilárdult, nehéz egy parlamenten kívüli pártnak bekerülni az Országgyűlésbe. Ekkor jön egy párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely úgy gondolja, meglovagolja ezt a helyzetet, cigánybűnözésről beszél, és azt mondja, hogy ez etnikai kérdés, a cigányok azért lopnak, mert cigányok. Pedig ez badarság. Én nem mondom, hogy tiltsák be ezt a szervezetet, azt sem mondom, hogy a Jobbik politikusai nem állíthatnak ilyet, mert demokrata vagyok és hiszek a szólásszabadságban. Sokkal inkább az a problémám, hogy amíg ilyen dilettáns módon beszélnek a kérdésről, addig teljesen egyértelmű, hogy nem megoldani akarják a problémát, hanem politikai tőkét kovácsolni belőle. A cigány bűnelkövetők nagy többsége megélhetési bűnöző. Azért lop élelmet vagy fát, mert nincs pénze. És egyre többen kénytelenek hasonló bűncselekményeket elkövetni a nem romák közül is, mert ők is egyre szegényebbek. A kormányzat ugyanis segélyeket oszt, ahelyett, hogy munkahelyet, tanulási lehetőséget, ezzel előrelépési lehetőséget nyújtana a szegény embereknek. Tévedés ne essék, én nem a cigány bűnelkövetőket védem, mert mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért. De itt az ideje, hogy őszintén beszéljünk: a problémáknak nem a következményeivel, hanem a kiváltó okaival kell elsősorban foglalkozni. Ez a kormánykoalíció azonban nem törődik az okokkal, mint ahogy a magyar társadalom többi gondjával sem.