Csak abban az esetben tudnám értelmezni, ha több érvényes pályázat lett volna; ez esetben győztes, azaz eredményes csak egy lehet, a többi tehát eredménytelen. Ám a Ferencváros Üllői úti ingatlanegyüttesére kiírt tenderre csak egyetlen érvényes pályázat érkezett be, a Kevin McCabe fémjelezte Scarborough Ltd. magyarországi képviseletétől, az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft.-től. Ez az egyetlen beadvány volt egyszerre érvényes és eredménytelen.

Ha tehetném, korszakonként szívesen megszólaltatnám a magyar művelődéstörténet nagy alakjait párosával - egyet a nyelv, egyet pedig a tudomány területéről -, ugyan mondják már meg, mi fán terem, ami egyszerre érvényes, de eredménytelen. Azt hiszem, mondjuk Berzsenyi Dániel és Bolyai János, Arany János és Eötvös Loránd, Móricz Zsigmond és Gábor Dénes vagy éppen Németh László (ő mindkét területen otthonosan mozgott) vakarná a fejét, mire megtalálná a megoldást. Nyilván azért, mert ők nem írtak, nem bíráltak el és legfőképpen nem nyertek privatizációs pályázatot.

Mi, esendő utódok vagyunk így legalább kilencmillió-kilencszázezren ebben a hazában. Így hát ha a szakértők (e kornak ők a nagy emberei) azt mondják, az ajánlat ezt és azt a tételt nem tartalmazta, nem felelt meg ennek és annak a feltételnek, még akkor is kénytelenek vagyunk elfogadni a döntést, ha saját szemünkkel mást olvasnánk.

Mégsem könnyű ebbe belenyugodni. Mert, ha nem is tudunk mindent, hallani azért hallunk egy s mást, és számolni is tudunk. A Szalay utcától a Gresham-palotán át a balettintézetig tucatjával sorolhatnánk a privatizációs visszaéléseket, amelyek során milliárdos értékeket kótyavetyéltek el fillérekért. Hagyjuk a hiányzó tételeket és a teljesületlen feltételeket, induljunk ki abból, amit Kevin McCabe többször is megerősített: akár harmincmillió eurót (durván hét és fél milliárd forintot) is költene a nyolchektáros területre és az FTC-re. A stadion helyén nemcsak benzinkút vagy pláza épülne, hanem mindenekelőtt új stadion, benne tíz-, sőt talán százezreknek örömet adó futballklubbal. Minden maradna a helyén, az angol befektető valóban értéket teremtene, miközben az államnak is jutna kétmilliárd. Már korábban is panaszkodott McCabe, nem érti az eljárást, Angliában a hasonló ügyekben az a szokás, hogy miután az állam meggyőződött a befektető komolyságáról, szerződést köt vele, majd tárgyalnak a részletekről. Az angol üzletember nem egy kibogozhatatlan hátterű off-shore cég ügyvezetője, hanem egy nemzetközileg elismert ingatlancég és egy futballklub tulajdonosa.

A furcsa kiírás - ritka az ilyen kapcsolódás - épp ilyen embert keresett. Meg is találta, az elbírálók mégis elüldözték. Kevin McCabe tegnap megüzente: köszöni szépen, ne járassák vele a bolondját, többet nem pályázik. Gondolhatják, milyen jó hírünket kelti szerte a nagyvilágban.

Ez volt a cél? Az újabb reménykeltés és bukás? Négy elnököt és öt pályázatot emésztettek fel az eredménytelen pályázatok, a pletykák nem lehetnek alaptalanok. Nincs bizonyítékunk arra, miszerint a Ferencváros kivéreztetése a cél, avagy egy MSZP közeli befektető részére készítik elő a terepet, ám egy illúzióval végleg leszámolhatunk. A Ferencváros nem nemzeti kincs, hanem talpalatnyi földjével együtt vagyontárgy. És ez meghatározza a sorsát.

Privatizációs pályázatot írni, elbírálni és legfőképpen megnyerni csak egy nagyon szűk kör kiváltsága Magyarországon.