Ugyancsak zavart az egész sajtó. A fősodratú liberális médiában kettősség okoz zavart. Lelki szimpátiájuk a roma gyermek, a menekült (a "kisebbségi") mellett áll, ámde nem haragíthatják magukra a fizetőképes fogyasztót, azt, aki ténylegesen pénzt ad az újságért, aki miatt csengeti a reklámdíjat a csatornának a megrendelő.

Tort ül az erőszak, mégpedig pökhendien, ugyanis az erőszakoskodók régóta szokják a jót. Hogy a média mellettük áll, úgyszólván hivatalból...

Mi itt ezeken a hasábokon megengedhetjük magunknak a kimondás luxusát. Nosza, legalább mi ne féljünk! Tehát:

A gyermekbűnözés elharapózásáért a fő erkölcsi és politikai felelősség az SZDSZ-t terheli.

Természetesen most sem vagdalkozunk, érvek sora igazolja véleményünket.

1. Az SZDSZ és sajtós holdudvara régóta és következetesen pocskondiáz, leszól, gúnyol ki mindent, ami évezredes erkölcsi követelmény, és gyaláz, stigmatizál mindenkit, aki az egyén személyes felelősségéről merészel beszélni. Ez a folyamat 1990 óta tart, és ebben nőtt föl hovatovább egy nemzedék.

2. Az SZDSZ "oktatáspolitikája" - tegyük hozzá: elvi alapon! - 1994 óta jogszabályi eszközökkel is rombolja a magyar nevelésügyet. Részletezzük:

3. Kriminalizálják a pedagógusi munkakört. Ma az iskolában a tanítónak, tanárnak oka van félni a diáktól, mivel a "gyermekjogok védelmében" száll harcba politika és sajtó, szaktárca és törvény. A pedagógus már azzal is az állását kockáztatja, ha a szülőt tájékoztatni merészeli gyermekének némely viselt dolgairól.

4. A szétzüllő ágazatban az állását vesztő pedagógus nagy valószínűséggel munkanélkülivé lesz, tehát az egzisztenciájával játszik, ha felvállal valamilyen konfliktust a deviáns gyermekkel. Ergo a pedagógus hallgat és tűr.

5. Az iskolát, óvodát mint intézményt az SZDSZ-es politika megfosztotta minden érdemleges lehetőségétől. A "világnézetileg semleges oktatás" címkével fémjelzett tudatos, tervszerű rombolás teremtette a mostani helyzetet. A gyerek azt tanulta a médiától, az iskolától, azt fuvolázták a fülibe, amióta csak bekerült az oktatási rendszerbe, hogy neki mindent szabad, neki "jogai vannak", és a pedagógus, az iskola "szolgáltat".

6. Halmazati következmény, hogy minél tanulatlanabb, minél butább a szülő, a liberális média általában annál sikeresebben sulykolta belé, hogy neki minden jár, neki "jogai vannak", a tanárnak pedig kuss.

Ennek az abszurd, jövőpusztító politikának egyenes következménye az a minapi eset, amikor a kiskamasz diákok az órán megalázott, sértegetett énektanárnőt tankönyveikkel megdobálták, sőt amikor a szerencsétlen tanerő el akarta hagyni az osztálytermet, ebben fizikailag meggátolták, a következőket üvöltve neki: "Hová mész, te büdös kurva, még nem járt le a munkaidőd!"

A liberális média "természetesen" hallgatott. Mit is mondhatna? Az összefüggés az évtizedes "liberális" néphülyítés és az események között világos, mint a nap.

7. Az SZDSZ-es politikai camorra milliárdokat költ el közpénzből nyilvánvalóan fölösleges, a gyermeki személyiségfejlődésre olykor egyenesen káros beruházásokra, miközben az értelmes iskolai, óvodai munkát ellehetetleníti. Ma már tudjuk, hogy a sulinet nevű pénzherdálás egyetlen valós eredménye Kóka János milliárdossá válása volt. Kezdettől fogva tudhatjuk, hogy a kakaóbiztos számítógépek beszerzése ugyancsak valamely érdekkör pénzügyi javadalmazásának céljából történt.

Jelentjük, nincs vége. Most "interaktív táblák" ürügyén szívnak el sok milliárdot az iskolarendszerből, holnapután pedig a "digitális palatábla" nevű agybaj kopaszt meg minket, adófizetőket.

(Csak zárójelben: mi lesz, ha Gazsika hazaviszi a Magyar Bálint szíves közlése szerint "csupán 200 dollárba kerülő" digitális palatáblát a segélyen élő családjához, a vályogviskóba? Na, mi lesz, kedves liberálisok? Ettől fog kitörni Gazsika a mélyszegénységből?)

6. Neveket is mondhatunk. A fő erkölcsi felelős Magyar Bálint többszörös miniszter. Szorosan mögötte állnak az SZDSZ oktatáspolitikusai, köztük Horn Gábor államtitkár. Nem rázhatják le magukról a felelősséget az SZDSZ mindenkori országgyűlési képviselői sem. Különösen szégyellheti magát a fiatalok előtt az Új Generáció minden egyes tagja.

És végül

7. Leépítik az iskolákat. Ebben az MSZP tettestársi minőségben osztozik a felelősségben. A szocialista oktatáspolitikusok, köztük oktatási nagyvállalkozók (pl. Magda Sándor, Tatai Tóth András stb.) nyilvánvaló módon tisztában vannak vele, hogy amit tesznek, végtelenül ártalmas a magyar gyermekekre. Mégis megteszik, köztük nem egy a saját hasznát is kiveszi a rombolásból.

És - mivel megengedhetjük magunknak a kimondás luxusát - legvégül ne felejtkezzünk el a választói felelősségről sem.

Cirka 350 ezer ember szavaz az SZDSZ-re. Ők is osztoznak a felelősségben.

A pedagógusok nagyobbik hányada ugyancsak MSZP- és SZDSZ-szavazó. Ők, például amikor megszűnik a munkahelyük, nyugodtan nézzenek tükörbe. Maguk főzték, amit esznek.

Ez egyébként végeredményben érvényes az egész társadalomra is.