Miközben a nemzetközi börzék tegnapi zuhanásától már csak a Martin Luther King emléknap védte Amerikát, addig éppen Soros György ostorozta a piacok működését, mert ma már úgy látja, hogy "hibás felfogás, hogy a pénzpiacok egyensúlyozó szerepet töltenek be". Ilyen ez a hitelválság. Nemcsak a szó szerinti hitel, vagyis tőke-szűkét jelenti, hanem a hitelesség és a bizalom megrendülését. Senki sem tudja ugyanis, melyik pénzintézet hol, miként és menynyi veszteséget halmozott fel, miként az sem átlátható, melyik befektetőházra melyik másik befektetőház sózott rá szép ruhába csomagolt, jól felminősített rossz követelésállományt.
A jó osztályzatot adó hitelminősítők néhány vezetőjét ugyan gyorsan és diszkréten lecserélték - millió dolláros nagyságrendű végkielégítéssel távoztak -, de megmaradt utánuk a rohamtempóban leminősített, romlott portéka. Érdekes ilyenkor azt olvasni, hogy a világ egyik legnagyobb hitelminősítője, a Moody's tíz éven belül még magát az Egyesült Államokat is leminősíti, mint adóst. Az indokolás szerint a túlfogyasztás miatti eladósodás után ugyanis nem következhet más, mint az amerikai gazdaság motorját adó lakossági fogyasztás csökkenése, a növekedés lelassulása, rosszabb esetben recesszió, amelyre az elemzők többsége immár 40-60 százalékos esélyt lát.
A bizalomhiány és pesszimizmus miatt amúgy is ingadozó tőzsdéknek aztán mattot adott a "bizalomgerjesztés céljából" meghirdetett "gazdaságélénkítő csomag", amelyet a televíziós hírcsatornák rendkívüli hírként, adásukat megszakítva, napjában többször is sugároztak. Pedig az elnök olyan biztatóan aggódott "a hónap végén anyagi gondokkal küszködő" amerikai fogyasztókért, akik "már egyre nehezebben képesek törleszteni a banki részleteiket", sőt, a vállalatokért is, amelyek egyre nehezebben jutnak hitelhez. És itt van Ben Bernanke, a jegybanki feladatot ellátó Federal Reserve elnöke is, aki szintén biztatóan vonta össze szemöldökét, újabb kamatkönnyítést ígérve a kölcsönökben fuldokló családoknak - ám úgy tűnik, ez sem segített.
Amerikában kitették az "eladó" táblát az ingatlanokra, és előbb-utóbb ugyanezt a globális pozíciót vették fel a tőzsdei befektetők is, akik tegnap pánikszerűen szabadultak kockázatosnak ítélt részvényeiktől. A hétfői tőzsdemélyrepülések időrendi sorrendben, lavinaszerűen söpörtek végig a világon Hongkongtól Milánóig, és ezerpontos délelőtti BUX-zuhanással becsapódtak Budapestre is. A globális kockázatnak mi is fizetjük az árát. Gyengült a forint, többéves rekordokat döntögetnek a kötvényekre ígért hozamok, mert a befektetők rizikóvállalását valamivel ellensúlyozni kell. Makrogazdasági szinten ez azt jelenti, hogy a hatalmas államadósságunkra még nagyobb kamattörlesztési teher jut: egyrészt mert devizában adósodtunk el, másrészt csak egyre borsosabb kamatért kapunk hitelt. A családi költségvetésekben pedig a jórészt külföldi valutában felvett hitelek törlesztőrészletei emelkednek. Nem könnyű megjósolni, mikor, mely ponton és mennyi időre stabilizálódhatnak a tőzsdepiacok, egy biztos: egyelőre marad a bizonytalanság.