Nincs ok a zászlólengetésre

Létrehozva: 2008. január 23., 08:12 | Utoljára frissítve: 2008. január 23., 08:15	nyomtat	küld

- Ismertté váltak a 2007-es makrogazdasági főszámok. Kisebb lett az államháztartási hiány, az egyensúly javult. Elégedett lehet a kormány?

- A múlt esztendőről szóló végleges adatok az idei év őszén, valószínűleg októberben lesznek publikusak. Nem tudni még, hogyan alakult az önkormányzatok gazdálkodása, és az egészségügy területén is felbukkanhatnak kételyekre okot adó tételek. Ez két olyan elem, amely gyanút ébreszthet bennünk.

- Az mégiscsak tény, hogy a 2006-os deficitszint csökkent. Nem is akárhogyan!

- A GDP-arányos államháztartási hiány tavaly a 2006-os 9,2 százalékos szintről 5,7 százalékra csökkent. Ez valóban tény. De figyelembe kell venni azt is, hogy 2006-ban, az országgyűlési választások után, a kormány őszinteségi rohamában mindent bevallott. A 2006-ot megelőző években számos költségvetési tételt kreatívan könyvelt a pénzügyi kormányzat, mint ezt utóbb maga a miniszterelnök is beismert. A 2006-os évben viszont a korábban kozmetika alá eső részeket is beépítették a központi költségvetésbe. Ezek természetesen növelték a hiányt. Ha tehát megtisztítjuk ezektől a tételektől a 2006-os deficitet, és összehasonlítjuk a tavalyi államháztartási hiánnyal, túl nagy eltérésre nem bukkanunk.

- Ezek szerint "alapból" benne van a magyar költségvetésben az öt-hat százalékos deficitszint?

- A mostani kormányzati gazdaságpolitika mellett feltétlenül. Éppen ezért a 2007-es hiány alakulása még nem ad okot arra, hogy a kormány lengesse a győzelmi zászlót. Nem is beszélve a kedvezőtlen makrogazdasági számokról.

- Az alultervezett inflációra gondol?

- Egyebek között. De ha már szóba került a 2007-es, rendkívül magas pénzromlás, említsük meg, hogy mindez jót tett a központi költségvetésnek. Sőt nem kis része van a nyolcszázalékos inflációnak abban, hogy javult az egyenleg, csökkent a hiány.

- A pénzügyi tárca, a kormány, sőt az elemzők is azt mondják, hogy a megnövekedett adó- és járulékbevételek segítették a büdzsét.

- Mindez azonban kevés lett volna a látványos javuláshoz. A kormány még a nyáron is 6,2 százalékos inflációval számolt, ehhez képes nyolc százalék lett az éves pénzromlás. Az 1,8 százalékos különbség nem kis tétel!

- Közben megugrottak az agrárárak, illetve alaposan drágult az olaj is. Mindkettő fontos tényező.

- Akkor nézzük, hogy miként jelentkezett ez más országok esetében. Lengyelországban például 2,7 százalékos volt az infláció, Csehországban 2,8 százalékos volt a pénzromlás üteme, míg például Nagy-Britanniában 1,8 százalék. Feltételezem, hogy az említett országokba is begyűrűztek a drágulási tényezők.

- Netán deficitfinanszírozással vádolja a kormányt?

- Alultervezett inflációval, illetve azzal, hogy a hatósági árak emelésével manőverezett és szerzett forrásokat.

- Milyen többletpénzekre kíván utalni?

- Olyan adókra, amelyek nem hozták a várakozásokat. Azért azt látni kell, hogy az ötvenhárom hatályos adónemből mindössze négy olyan van, amelyik igazán fontos a bevételi oldalon.

- Ezek szerint az erőteljes kormányzati hiánycsökkentés nem valóságos javulás?

- Semmiképpen sem úgy, mint 1990-ben, a Bokros-csomag idején 1995-ben, vagy éppen amit megtapasztalhattunk 1999-ben és 2000-ben.

- Nem a várakozások szerint teljesül a konvergenciaprogram?

- Nem a tervek szerint.

- A Fidesz szerint összeomlott a felzárkózási terv. Osztja ezt a vélekedést?

- Inkább azt mondanám, hogy a konvergenciaprogram három évéből jó, ha egy esztendő az eredeti elképzelések szerint teljesül.

- Ez sem éppen valami jó arány!

- Nekem súlyos dilemmát okoz, hogy politikusok, döntéshozók megkönnyebülten hátradőlnek, miszerint nincs gond, véget értek a megszorítások. Holott nagyon is nagy problémák vannak.

- Például?

- Alapvető struktúrák maradtak változatlanok, amelyeket a konvergenciaprogram nem kezelt, sőt még a felszínt sem karcolta. Nagyon alacsony a foglalkoztatási szint, s a hatályban lévő felzárkózási terv sem számol igazán jelentős változással. Említhetném még a beruházásokat vagy azt is: a működő tőke egyre inkább elkerüli hazánkat.

- Vegyük az alacsony foglalkoztatási szintet. Mit hozhatna egy jelentős, százezrekben mérhető foglalkoztatási boom?

- Magyarországon alig négymillióan dolgoznak, adóznak. Ez rendkívül alacsony, 56 százalékos mutató, és társadalmilag is nagyon káros. De ha költségvetési szempontból nézzük, hogy egy tíz százalékpontos javulás mit is jelentene, nos, nem lenne szükség folyamatosan pénzügyi kiigazításokra. Hiszen ha többen dolgoznak, akkor többen is fizetnek be adót és járulékot. Pár év alatt, ha megvalósulna egy foglalkoztatási boom, akkor a deficit a mostani szint felére esne vissza.

- Ördöngösség ez közép-európai viszonylatban?

- Egyáltalán nem, hiszen a velünk lélekszámra azonos Csehországban ötmillióan dolgoznak, éppen egymillió fővel többen, mint nálunk.

- Elméletileg lesz mozgástér az idén a munkaerőpiacon is, hiszen a kormány jelentős növekedéssel számol.

- A kormány 2,8 százalékos, idei évre szóló növekedési ütemét meglehetősen eltúlzottnak találom. Nem tudni ugyanis, mitől növekednénk. Bizonytalan, hogy kilendülnek-e a holtpontról a vállalati beruházások, illetve a külföldi cégek sem akarnak valahogy idejönni. Nem látok új telephelyeket. A megszorítások miatt pedig a nem túl erős pozícióban lévő kis- és közepes vállalati szektor aligha tudja érdemben növelni a munkahelyek számát.

- Mi okozza azt, hogy egyre nagyobb a szórás a kutatócégek és a hivatalos, kormányzati várakozások között az idei növekedési kilátásokról?

- Valószínűleg az, hogy rossz a bázis, eltérő alapadatokon terveznek a kutatók.

- És az uniós források?

- Továbbra is azt vallom, hogy Magyarország nyertese az európai uniós csatlakozásnak, de óvatosan kell bánni a közösségi forrásoknak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásával. A bruttó hazai termék 0,5 százalékát kitevő uniós pénzek nem tekinthetők éppen multiplikátornak. Magyarán az európai uniós pályázati pénzek aligha fogják a magyar gazdaságot dinamizálni. Gondot okoz az is, hogy a 2009-re betervezett négyszázalékos gyarapodási lehetőségnek sincs bázisa.

- Márpedig a kormány nem számol B tervvel. Legalábbis ezt mondta a pénzügyminiszter.

- Ez pedig nagy gond, hiszen ha növekednek a kockázatok, és mind a belső, mind pedig a külső körülmények sajnos erre utalnak, akkor lennie kell B tervnek.

- Tavasszal népszavazás lesz. Kimenetele mennyiben befolyásolja a gazdaságpolitikát? Egyáltalán befolyásolhatja?

- Ez két fontos tényezőtől függ: a részvételtől és az eredménytől. Ha nagy lesz a részvétel, és elutasítják a kormány által bevezetett intézkedéseket, akkor az egyfajta bizalmatlansági indítvány a miniszterelnökre nézve. Ha kevesen mennek el, kétmillió alatti részvétel esetén, az ellenzék eddigi politikája kérdőjeleződhet meg. Ugyanakkor az idei költségvetést valószínűleg nem érinti majd a népszavazás, annak eredménye 2009-től épülhet be a büdzsébe.

- Felemelkedő Európa című könyvében azt javasolta, hogy ezzel a "címkével" lássák el a korábbi kelet-európai országokat. A felemelkedés vonatkozik ránk is?

- Sajnos pont a szomszédainknak sikerült az, ami nekünk nem. Például Szerbia, Románia és Szlovákia tíz százalékponttal visszavette az állami újraelosztás mértékét, leszorította az inflációt. Arról nem is beszélve, hogy Romániának minden esélye megvan arra, hogy velünk együtt, 2014-ben csatlakozzon az eurózónához.

- Korábban senki sem vitatta a magyar gazdasági fölényt. Mikor ment el a hajó?

- 2001-ig Magyarország fej-fej mellett volt Csehországgal, a régióban egyedül Szlovénia előzte meg. 2002 és 2007 között jóformán csak rövid távra szóló döntéseket hoztak, és azóta folyamatosan csökken a gazdasági növekedés mértéke is. Úgy tűnik, mi egy felgyorsult világban lelassultunk.

- Említette, hogy a működő tőke elpártol Magyarországtól. Ez nagy baj?

- Nemcsak azért, mert javítja a költségvetési egyenleget, hanem azért is, mert azt is mutatja, egy adott országnak milyen a megítélése a befektetők körében. Az ENSZ szakosított szervezete az UNCTAD azt állítja, hogy tavaly már tőkekivonás volt Magyarországon. Ezzel szemben a gazdasági tárca várakozása 2007-re 2,5-3 milliárd euró. Utóbbi érték sem túl magas: a kilencvenes évek elejét idézi. S az elmúlt esztendőkben volt ennek a kétszerese is. Miközben azonban Magyarország veszít tőkevonzó képességéből, addig a szomszédos államokba áramlik a vállalati tőke.

- Továbbra is elszánt híve az euró mielőbbi bevezetésének?

- Feltétlenül! Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy sokáig kimaradjunk az eurózónából. Magyarország kicsi és nyitott gazdaság. Ez talán mindent megmagyaráz.