A kérdésről a magyar álláspont az, hogy mivel a bioüzemanyagok előállítása üzleti befektetés, az állam nem akarja a befektetőket döntésükben befolyásolni. Bár az utóbbi időben jelentősen megnőtt az alapanyagár és az olaj is drágult; a takarmány áremelkedése kissé meghaladja a nyersolajét, de egy normál évben minden valószínűség szerint a jelenlegi 60 ezer forint körüli tonnánkénti kukoricaár 45-50 ezer forinton áll be. Gráf szerint egy lepárlóüzem létesítése - 200 ezer tonna feldolgozási kapacitást feltételezve - 22-30 milliárd forint közötti költséggel jár. Ez óriási pénz, nem vállalhatjuk annak felelősségét, hogy elvesszük a befektetők kedvét - mondta el a miniszter. Magyarország évi 14 millió tonna gabonát normál körülmények között nagy biztonsággal elő tud állítani, miközben a belső felhasználás 8 millió tonna körüli. Ez még az állattenyésztés bővülésével sem haladja meg a jövőben a 9 millió tonnát, van tehát árualap, exportcélra is vagy 3-4 bioetanol-üzem számára. Emellett az eredeti elképzelések szerint egy ilyen nagyüzem létesítéséhez legfeljebb 1 milliárd forint állami támogatás járna, és még nincs döntés róla, hogy egyáltalán adnák-e.

A kérdésben az EU-nak sincs határozott álláspontja. Az Európai Bizottság (EB) hamarosan nyilvánosságra hozza a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet. Egy kiszivárgott belső jelentés ugyanakkor lesújtó véleménnyel van az EB bioüzemanyagok felhasználására vonatkozó, kötelező erejű, tízszázalékos célkitűzéséről. A Föld Barátai elnevezésű nemzetközi hálózat európai csoportjának birtokába került jelentés rávilágít, hogy az unió bioüzemanyag-politikája akár 65 milliárd eurót is felemészthet, Európán kívül óriási földterületeket vesz igénybe, ráadásul kétséges, hogy egyáltalán eléri-e célját, segítségével csökken-e az üvegházhatású gázok kibocsátása.

A költség-haszon elemzésen alapuló jelentést az Európai Bizottság kutatási központja, a Joint Research Centre állította össze. A szervezet szerint a nitrogénműtrágya felhasználása által okozott üvegházhatás nagyobb a korábbi becsléseknél. A földhasználat megváltozása - így az erdőirtás, tőzeglápok kiszárítása vagy a gyepek felszántása - miatt pedig annyi üvegházhatású gáz jut a légkörbe, hogy az kioltja a bioüzemanyag céljából termesztett növények által megkötött szén-dioxid-mennyiséget. Az ellátásbiztonságról a jelentés készítői úgy vélik: az EU jobban tenné, ha további tárolókapacitások létrehozásába fektetne be, segítene a rövid távú ellátási problémák megoldásában - a bioüzemanyagokra való költés helyett. Bár a lépéseknek lesznek pozitív hatásai is, azok haszna jóval kisebb a költségekhez képest. A jelentés készítői szerint a biodízel- és a bioetanol-termelés felfutásától remélt foglalkoztatásbővülés csak vágyálom, ugyanis más szektorokban több állás szűnik meg, mint amennyi létrejön.