2011-re az angliai Lancashire-ben élő 1,4 millió ember által szemétre vetett összes törött kanna, krumplihéj, üvegcserép, elpiszkolódott szövet, lyukas zokni, margarinos doboz és kiégett villanykörte feldolgozását a Preston mellett található újgenerációs újrahasznosító üzemek végzik majd el - adta hírül a NewScientist.

Miközben a fenti hulladékokat a hulladékfeldolgozással foglalkozó gyárak döntő többsége az újrahasznosításhoz túlságosan nedvesnek, ragadósnak és büdösnek ítéli, ezek az új üzemek a tervek szerint a szelektív hulladékgyűjtőkből kimaradt papír-, üveg-, műanyag-, acél-, alumínium- valamint ólomhulladék 25-80 százalékát is újrahasznosítják majd. Csakúgy, mint a szerves anyagokban gazdag, ételekből, kertészkedésből, fából, valamint papírból visszamaradt ragacsos, úgynevezett goo-t, amely a háztartási hulladékok közel 50 százalékát teszi ki. Ennek eredményeképpen Lancashire háztartási hulladékának mindössze 30 (végül pedig csupán 15) százaléka végzi majd szemétlerakókban, miközben a hagyományos újrafeldolgozásnál ez az arány 50 százalék körüli.

Magyarországon a települési szilárd hulladék feldolgozottsági szintje a tervek szerint 2013-ra éri majd el az 50 százalékot, az angliai helyzettel való összevetéskor, ugyanakkor figyelembe kell venni a feldolgozott hulladék arányán túl az adott országban keletkező hulladék összetételét, illetve mennyiségét is, figyelmeztet Hartman Mátyás, a Szent István Egyetem környezetvédelmi és környezetbiztonsági tanszékének tanársegédje. Angliában ugyanis egy főre lebontva hozzávetőlegesen kétszer annyi hulladék keletkezik évente, mint hazánkban.

A Lancashire-ihez hasonló üzemek telepítését végző cégek távlati célja a totális hulladékfeldolgozás feltételeinek megteremtése - egy szemétlerakók nélküli jövő kiépítésén dolgoznak, amelyben a hulladék az utolsó grammig újrahasznosításra kerül. A hulladék szemétlerakókba szállítása ugyanis csak egy fokkal jobb annál, mintha a szemét az utcán magára hagyva rothadna el. A lerakókban összegyűjtött szemét beszivároghat a vízlevezető csatornákba, tisztítási költsége pedig hatalmas, a hulladék emellett metánt, a szén-dioxidnál hússzor hatékonyabb üvegházhatású gázt termel. A modern szemétlerakóban a keletkezett metánt ugyan bioüzemanyagként használják fel vagy elégetik (szén-dioxidot hozva ezzel létre), a legtöbb szemétlerakó viszont szivárog, szakszerűtlen, és évekig eregeti magából a veszélyes üvegházgázt.

Ennek ismeretében régóta folyamatban van a hulladék térfogatának csökkentését, illetve a lehető legtöbb szemét újrafelhasználhatóvá alakítását célzó módszerek kidolgozása. Magyarországon is működnek már olyan, úgynevezett mechanikai-biológiai eljárással működő hulladékkezelők, MBH-k, amelyek az elkülönített gyűjtés után maradó úgynevezett maradékhulladék kezelését tűzték ki célul. Ezeknél a vállalatoknál ugyanakkor még problémát jelent a szerves anyagokban gazdag maradékhulladék eladhatóvá alakítása. A lancashire-i üzemek működési elve hasonló, ám ezek a modernebb, harmadik generációs MBH-k - precízebb, szabadalmaztatott fertőtlenítő és szétválogató eljárásuknak köszönhetően - már olyan magas minőségű, komposzthoz hasonlatos anyaggá képesek alakítani a visszamaradt hulladékot, hogy az üzemeltetők reményei szerint idővel engedélyt kapnak a végtermék környékbeli földeken való szétterítésre.

"A jogszabályok alapján egyértelmű, hogy komposztnak csak a szelektíven gyűjtött biohulladékból készült, magas minőségi feltételeknek megfelelő terméket nevezzük, az MBH-ból kikerülő anyagokat semmi esetben sem" - mondta el Alexa László, a Profikomp Kft. ügyvezető igazgatója. "Ennek ellenére a jelenlegi jogszabályok alapján - egyedi engedéllyel - hazánkban is kihelyezhető a mezőgazdaságban a megfelelő tisztítás után keletkező termék."

Az MBH-k alkalmazása ugyanakkor önmagában nem jelent megoldást a hulladékfeldolgozás problémájára, az eljárás csupán a maradékhulladék előkezelésére szolgál a további hasznosítás vagy ártalmatlanítás előtt. "A cél csak a hulladék megelőzés és a szelektív hulladékgyűjtés utáni mechanikai-biológiai kezelés lehet", fogalmazott Hartman Mátyás. Az MBH-k tehát nem helyettesítik sem a komposztálást, sem a biogáz előállítását sem pedig a szelektív hulladékgyűjtést és utóválogatást. "A módszer célja, hogy a maradékhulladék mennyiségét csökkentsük, biológiailag stabilizáljuk, egyes frakciók további újrahasznosítását lehetővé tegyük, növeljük a hulladék fűtőértékét, előkészítsük az energetikai hasznosítást" - tette hozzá Alexa László.

Az MBH-k telepítése ezzel együtt igen fontos és a jelenleg tervezett hazai regionális hulladékgazdálkodási rendszerekben is minden esetben szerepelnek. Egy dolgot azonban hangsúlyoznunk kell -, figyelmeztet Alexa László. - "Ezeknek az MBH-telepeknek nemcsak a beruházási költségei magasak, hanem az üzemeltetésük is komoly összegekbe kerül. Ez utóbbira az Európai Unió már nem ad támogatást, ezt nekünk lakosoknak kell(ene) megfizetniük a jövőben. Ma Magyarországon viszont a hulladék elszállításáért és kezeléséért közel egy nagyságrenddel kevesebbet fizetünk, mint az azonos jogszabályi és technikai feltételekkel működő fejlett európai országokban."