Valakinek gyorsan haza kellene hozni miniszterelnökünket a hegyek közül, mert minél tovább tartózkodik odakint, annál nagyobb lesz az általa okozott kár. A világgazdaság élvonalába tartozók éves találkozója vasárnapig tart, addig pedig a kormányfőnek még sok lehetősége adódik a megszólalásra.

Eddig nem értettük, mi volt az oka annak, hogy Gyurcsány Ferenc 2005-2006-ban távol tartotta magát a davosi csúcstól. Eléggé el nem ítélhető módon sokan még bírálták is ezért. Most kiderült, a nemzet érdekét szolgálta azzal, hogy itthon maradt. Odakint ugyanis valami megmagyarázhatatlan történik vele, talán a kávéban van valami, vagy a ritkább levegőben, mindenesetre kivetkőzik önmagából, és egymásnak homlokegyenest ellentétes kijelentéseket tesz pár óra leforgása alatt. Előbb az uniós agrártámogatások leépítését követeli, majd rövidesen - ugyanolyan lendülettel - változatlanul hagyásuk mellett kardoskodik. Egyszer csak végtelen pesszimizmus ragadja el: egy százalék alatti is lehet 2008-ban a magyar gazdaság növekedése - súgja meg a drámai hírt a sajtónak. Majd hirtelen megrázza magát, felnéz a napsütötte svájci hegyormokra, és példátlan optimizmussal három százalékot jósol a Reuters tudósítójának.

A Plútón tán lehet ezt következmények nélkül csinálni, de a Föld nevű bolygón semmiképpen sem. Az, hogy gazdasági növekedésünkkel kapcsolatban mikor mond Gyurcsány valóst vagy valótlant, már szinte mindegy: az élet alakulása a legritkább esetben felel meg a miniszterelnök elvárásainak. Az agrártámogatások esetében azonban sikerült betörnie a magyar kormányfőnek a porcelánbolt kirakatát. Olyan kijelentéseket tett, amiket eddig csak az európai vidékfejlesztési modell esküdt ellenségeitől hallhattunk. Történetesen épp azoktól, akiknek Davosban Gyurcsány beszélt. Az Egyesült Államok képviselői például bizonyára örömmel nyugtázták, hogy - Tony Blairt nem számítva - végre rés keletkezett az egységes uniós betonfalon, és ölükbe hullott egy olyan vélemény, amelyre hivatkozva nagyobb sikerrel követelhetik a közös brüsszeli agrárkassza lefaragását úgy, hogy közben Washington a tengerentúli farmereket változatlan erővel pénzeli. Azt mondta nekik Gyurcsány, amit hallani akartak. Mert olyasmit szeretett volna mondani a miniszterelnök, amivel hallgatósága előtt sikert arathat. Ezt a valóságtól teljesen független, gátlásoktól mentes megfelelni vágyást mi, magyar választópolgárok már megtapasztalhattuk. Most kapott belőle ízelítőt a nemzetközi világ is.

Talán akadt olyan diplomata vagy üzletember is a svájci hegyek között, akinek az elmúlt napokban szemet szúrt: Magyarországról egy olyan kormányfő érkezett, aki nem képvisel senkit, csak a saját pillanatnyi magánszámát. Olyan miniszterelnök, aki kormánya álláspontjához sem tartja magát. Egy pillanat tört része alatt képes tönkretenni a magyar agrárdiplomácia és az általa is sikeresnek tartott földművelésügyi miniszter erőfeszítéseit. Azokról a magyar termelőkről már nem is szólva, akik az unió másodrendű állampolgárai, és akiknek most gyengültek az agrártámogatások növelésével kapcsolatos, amúgy sem rózsás esélyei.