Politikai pórázon rángatják a cigány vezetőket

Létrehozva: 2008. január 28., 07:05 | Utoljára frissítve: 2008. január 28., 08:48	nyomtat	küld

- Az Országos Cigány Önkormányzat, jelesül Kolompár Orbán, de Teleki László szocialista országgyűlési képviselő is azt mondta önnek, hogy tessék lemondani. Idézek valamit. Azért elég húzós, amit mondott: "Ha a Magyar Gárda működése nem a kisebbségek és különösképpen nem a cigányok ellen irányul, nem a viszályt szítja, hanem valóban az ország épülését, a kiszolgáltatottak védelmét szolgálja, akkor a cigányoknak is a Magyar Gárdában van a helyük."

- Szerintem ez világos gondolat, és nem hiszem, hogy magyarázkodásra szorul. Senki nem gondolhatja azt, hogy bármilyen szélsőségességet képviselő vagy kiszolgáló szervezetet vagy személyt a Lungo Drom és én magam támogatnék. Én voltam az első országgyűlési képviselő, aki ebben a kérdésben a parlamentben megszólalt. A Magyar Gárda rengeteget árt, elsősorban a cigánysággal szemben előítéletes, rasszista, és abban bízom, hogy a bíróság hamarosan ki fogja mondani a megszűnését.

- Tehát végül is gárdaellenes...

- Abszolút elítélem, és abban bízom, hogy feloszlatását hamarosan kimondja a bíróság, mert nem lehet megengedni ma, a huszonegyedik század parlamentáris mégiscsak demokráciájában Magyarországon...

- Mi az, hogy mégiscsak demokrácia?

- Nézze, demokráciáról beszélünk, mert mégiscsak parlamentáris rendszerünk van, ám minden olyan kérdést, amit a kormányzat véghez akar vinni, megszavaz, abba az ellenzéknek nem sok beleszólása van. Nem volt még ilyen sikertelen, ilyen hozzá nem értő kormányfője ennek az országnak, mint amilyen most van.

- Milyen a kisebbségi politikája ennek a kormányzatnak?

- Soha ilyen visszalépés kisebbségügyben, kisebbségpolitikában nem volt.

- Pedig vannak olyan kormánytagok, akik csak ezzel foglalkoznak.

- Azért is említettem a demokráciának a deficitjét, mert soha erre példa nem volt, hogy egy kétharmados, a kisebbségek jogairól szóló törvényt egy kormányrendelettel felülír a kormányzat, és nem utalja ki a kisebbségek költségvetési törvényben meghatározott működési költségét, csak a kétharmadát, a többiért pedig pályázni kell. Magyarán megfosztja őket attól a működési feltételtől, amit egyébként ő maga a költségvetési törvényében garantált.

- Hogyhogy megfosztja?

- Ez az európai jogokkal megy szembe. Nincs ilyen, Európában nem fordult még ilyen elő, hogy egy adott jogot, egy adott előnyt visszavesz egy kormány az adott kisebbségtől. A kisebbségi ügyön túl a magyarországi cigányság helyzete olyan, mint ha a rendszerváltás előtti állapotának időszakát élné. Társadalmi-gazdasági és politikai kirekesztettségben van, amelynek egyenes következménye az, hogy megélhetési válság alakul ki ma Magyarországon. Mindez egy olyan előítéletes társadalmi közegben tapasztalható, amikor már nemcsak arról beszélhetünk, hogy a cigányokkal szemben előítéletesek a nem cigányok, hanem a cigányok is sokkal előítéletesebbekké váltak a nem cigányokkal szemben, mint valaha voltak.

- Lehet ebből akár még éhséglázadás is ebben az országban?

- Éhséglázadás-, illetve polgárháborús helyzetet tapasztalok. Járom az országot, s nem találkozok olyan cigány emberrel Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Nógrád megyében, aki dolgozna. A rendszerváltás előtt hetvenszázalékos volt a cigány munkanélküliség, ma nyolcvanöt-kilencven százalékos. Vannak települések, ahol százszázalékos a munkanélküliség. Ilyen helyzetben, amikor a kormányzat cigány integrációról és roma évtizedről kommunikál, nem engedhető meg egy magára valamit adó, az ország, a cigányság helyzetéről felelősen gondolkodó közéleti embernek, hogy ne beszéljen ennek a problémának a valódi okáról. Semmi más nem történt, mint az, hogy a kormányzat kiválasztotta a maga cigányait, akiket politikai pórázon tart. Kolompár Orbánnak örökké hálásnak kell lennie, hiszen az elnöki széket a kormánytól kapta - őt választották ki, szemben a cigány többség akaratával. És minden más cigány vezető, akik bizonyos juttatásokat kaptak, azoknak is sajnos most politikai vakságot kellett fogadniuk, szemben azzal, hogy előtte mindig másképp viselkedtek.