Márpedig a kormány nem alkotta meg a szükséges rendeleteket, és ez tragikus mulasztásnak bizonyult. Tetszik, vagy nem tetszik, de a dolog úgy áll, hogy innentől kezdve egy magáncég diktálja majd a magyar gázpiac megnyitásának feltételeit, a kormány meg, amelynek mégiscsak a gazdasági események irányítása lenne az egyik, jelen helyzetben talán a legfontosabb feladata, futhat szépen az események után. Vagy, ahogyan az Energia Klub nevű civil szervezet tegnap találóan megfogalmazta, "a lakossági földgázellátás piacát Magyarországon egy magánvállalat tervezi liberalizálni, mindenféle törvényi háttér nélkül." A gazdasági tárca szótlansága nem meglepő, hiszen ennél kevésbé tragikus baklövések idején is igyekeztek elkerülni a kellemetlen kérdéseket. Amire most elsősorban is válaszolniuk kellene, az mondjuk az, hogy miért fizetjük az államapparátust, ha egy magáncég egyetlen gyors partizánakcióval képes véghezvinni azt, amivel a hivatalos szervek évek óta nem jutnak semmire.

Jó lenne arra is választ kapni, mi végre tartjuk el adóforintjainkból a felügyelő szerveket, ha a kormány még egy stratégiai ágazat megregulázására sem ad a kezükbe olyan szabályokat, amiket betartathatnának, és végül lennének ezeknél konkrétabb kérdéseink is. Nem lebecsülve az EMFESZ gazdasági erejét, és hivatalos forrásból is szeretnénk tudni például, hogy ígéreteihez híven valóban képes-e a társaság a folyamatos gázellátásra, milyen garanciái vannak erre, vagy hogy a közüzemből kilépő, szociálisan rászorult fogyasztók valóban minden további nélkül megkapják-e majd ezentúl is a gázártámogatást, mint ahogyan azt a szolgáltató szóvivője állítja. S egyáltalán, szeretnénk tudni, hogy mi ez az egész. Amit ez a koalíció eddig véghezvitt az energetika terén, azt bízvást lehet kétségbeejtőnek nevezni. Az árampiaci liberalizációt annak ellenére is ránk erőltették, hogy mindenki számára világos volt: a módszer, amit kitaláltak, a várt árcsökkenés helyett óriási drágulást hoz.

A Nabucco kontra Kék Áramlat gázvezetékügyben Gyurcsány Ferenc személyesen gondoskodott róla, hogy egész Nyugat-Európa bennünket szapuljon Amerikával egyetemben, ráadásul évek óta hiányzik egy átgondolt középtávú energiastratégia. Most már az is látszik, hogy azért alakul minden éppen úgy, ahogy, mert ebben a magát eminensen piacbarátnak hirdető koalícióban nincs senki, aki képes lenne kiszámítani, hogy a kormány cselekedetei, vagy éppen mulasztásai milyen reakciókat váltanak ki a piaci szereplőkből. A piac most éppen a kormány helyett döntött egy fontos, stratégiai ügyben. Ezzel ugyan nem került ki a szabad demokraták és a szocialisták kezéből a kormánykerék, de napnál világosabbá vált, hogy az irányjelzőt már nem ők kezelik.