- Top 100 címmel közös kiadványt készített a legjelentősebb vállalatokról az adóhatóság és az MKIK, ez 240 cég adatait tartalmazza. Milyen kép tárul elénk az itthon működő társaságokról?

- A kiadvány jelentőségét mutatja, hogy benne lévő cégek adják az összes foglalkoztatás negyedét. A száz legnagyobb vállalattól származik a járulékbevételek 44,9 százaléka, ami jelzi, hogy e gazdálkodói kör a jövedelemfizetés terén sokkal "fehérebb" az átlagosnál. Igaz, a bérek is magasabbak ebben a körben, az évi 1,455 millió forintos országos átlaggal szemben a Top 100 körében évi 2,017 millió forint az átlagbér. A Top 100-as körbe tartozó adózók az exportnak csaknem kétharmadát, a hozzáadott értéknek pedig mintegy a felét adják. Az összes magyar termelőeszköznek ma kétharmada van külföldi tulajdonban. A gazdaság erősen centralizált és kiszolgáltatott.

- Mit tennének a vállalkozások helyzetének javításáért?

- A feketegazdaság elleni küzdelemből az államkasszának többletbevétele származik. Bírjuk a kormány azon ígéretét, miszerint ezt a többletbevételt az adók csökkentésére fogják fordítani. Ehhez technikákat is tudunk ajánlani: azonnal el lehetne törölni az egészségügyi hozzájárulást. Az országnak világos gazdaságpolitikára van szüksége.

- Álláspontjuk következetes ugyan, de a javaslataik ez idáig nemigen valósultak meg.

- Igen, ráadásul azt sem állíthatjuk, hogy gazdaságszerkezeti értelemben a helyzet változatlan, hiszen egyre romlik. Fogalmazhatnék úgy, hogy elrontottuk a rendszerváltást, mert olyan technológiákat alkalmaztunk, amelyekkel odaadtuk a gazdaságunk feletti rendelkezést. Ezt részben önként, részben kényszerből tettük, s utána valamennyi válságot úgy próbáltuk kezelni, hogy további gazdasági pozíciókat, befolyásokat engedtünk át. Mára gyakorlatilag nincs is mit átadni, most már nagyon szűk az a kör, ahol önálló gazdaságpolitikai mozgásterünk van, de ezt még mindig lehet kezelni. Rosszabb a helyzetünk, mint tíz éve volt, de valamekkora mozgásterünk még mindig van. Ám, ha továbbra is ezt a pályát folytatjuk, s ennyire nyitott lesz a gazdaságunk, és a jövőben is föladjuk a magyar érdekek képviseletét, akkor pár év múlva valóban ki lehet írni, hogy "minden eladva".

- A világgazdaságban ma ilyen szemlélet uralkodik?

- Nem. A saját érdekeire mindenki ügyel. Bár állításában az uralkodó neoliberális gazdaságfilozófia azt mondja, hogy engedj be a piacodra, tedd szabaddá a kereskedelmet, nyiss ki mindent - valójában a saját érdekek védelmét helyezi a centrumba. Patrióta módon gondolkodik, azaz az önálló érdekek képviseletére törekszik. Ez azt mondja, a közbeszerzést úgy alakítom, hogy ne te nyerd meg, az uniós források lehívását alapvetően a hazai cégek felé terelem, a nyereséget megpróbálom az országon belül tartani. A másként írjuk és másként mondjuk elv uralkodik. Magyarországon az "ahogy írja, úgy is mondja" szituáció érvényesül, s lemondunk a saját érdekeink képviseletéről.

- Reálisnak tartja a kormány idei évre tervezett növekedési prognózisát?

- Itt a körte és az alma összehasonlításával van bajom. Azt gondolom, a pénzügyminiszter nagyon helyesen mondta, hogy ha az állami kiadásokat kivesszük a GDP számításából, akkor az derül ki, hogy csaknem négyszázalékos volt a reálgazdasági növekedés. De ha idáig eljutottunk az elemzésben, akkor folytassuk is. Ugyanis a növekedést ma Magyarországon az export biztosítja. Ez alapvetően egy jó szerkezet, de ha másokkal hasonlítunk, akkor ott is ki kell vonni az állami beruházásokat, s akkor már nem olyan szép a kép. Ha azt mondjuk, hogy a mi 3,9 százalékunkat hasonlítjuk a szlovák kilenc százalékkal, akkor almát hasonlítunk körtével. Ekkor már ugyanis nem kilenc százalékuk lesz a szlovákoknak, hanem vélhetően ennél több.

- Ön szerint mitől áll növekedési pályára a gazdaság?

- A konvergenciaprogram folyamatai szűkítik a mozgásteret. Valamennyi adónem, adóelvonás és állami elvonás nő a konvergenciaprogram pályamódosításával a korábbi konvergenciaprogramhoz képest. A 2006-ban tervezett konvergenciapálya szinte minden módosulása rontja a gazdaság és javítja a költségvetés pozícióit. Elég, ha arra gondolunk, hogy 6,8 százalék helyett 5,7 százalék lett ugyan a 2007-es hiány, de alapvetően azért, mert 362 milliárddal több adóbevétel folyt be, miközben a kiadási oldal szokás szerint túlteljesült, ez esetben 178 milliárddal. Nőtt és magas szinten ragadt az újraelosztás magas szintje és az infláció is. Csak kevés gazdaságközeli struktúra esetében beszélhetünk reformokról vagy kiadáscsökkentésről. Problémáink megoldásához kell egy növekedéscentrikus program, s ezzel párhuzamosan át kell alakítani a kiadási oldalt is.

- A növekedéscentrikus programhoz azonban pénz kell, de honnan?

- Három forrást is mondok, s ezermilliárdos nagyságrendről beszélek. Az egyik az uniós források. Kulcskérdés azonban, hogy ezt mire fordítjuk: gazdaságfejlesztésre, tartós munkahely teremtésre vagy infrastruktúrafejlesztésre. Sajnos, ezt az utóbbit tesszük. Pedig igazából ma ez az egyetlen többletforrás áll rendelkezésünkre az 1995-96-os időszakhoz képest. Akkor ugyanis volt egy önálló gazdaságpolitikai mozgásterünk, ma nincs. Volt egyszeri forintleértékelés, majd a forint csúszó leértékelése, vámpótlékot vezettek be, ma ezek nincsenek, sőt a konvergenciaprogram köti a pályát. Annak idején 850 ezer munkanélküli volt az ipari körzetekben szakképzett munkásként. Ma a szakképzett munkaerő hiányáról beszélünk. Akkor még volt privatizációs tartalék, mára eladtuk a családi ezüstöt. Akkoriban mi voltunk a "bezzeg ország", ahová érdemes befektetni, ma viszont már nem ezt mondják rólunk. A másik forrás a feketegazdaság visszaszorításából származó bevételek, amelyeket adócsökkentésre ígért fordítani a kormány. A harmadik pedig az állam és a gazdaság körüli struktúrák valós átalakítása. Ma azt látjuk, hogy reform címszó alatt nagyon sokszor inkább csak bevételnövelésről van szó, illetve néhány területen nem teszünk mást, mint betartjuk a szabályokat, ami nagyon helyes. Tehát az, hogy mindenkinek kell tb-járulékot, adót fizetnie, az eddig is így volt, csak most betartjuk. A reform azonban ennél többet jelent, ennél sokkal előbbre kell lépni, s akkor valóban lehetne kiadást csökkenteni.