"A világ a profitról szól." Ezt Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszony mondta egy lakossági fórumon, imigyen érvelve az egészségügy átalakítása mellett.

"A világ a profitról szól."

Benne van ebben a mondatban minden. Ez a mondat legalább őszinte, és ebben a megállapításban most nem reszket semmiféle gúny, cinizmus - nem, s az őszinteséget meg kell becsülni. Sokkal jobb egy ilyen mondat annál, mint amikor Lendvai Ildikó így szól: "Nincs szó több biztosítóról, egy biztosító lesz és több pénztár, és ez nem játék a szavakkal."

Dehogynem.

És amikor Lendvai Ildikó és az MSZP hosszan bizonygatja, hogy szó sincs itt a profitról, az egyszerű hazugság.

De Horváth Ágnes őszinte volt.

"A világ a profitról szól."

Az a jó ezekben a mondatokban, hogy a lényegről beszélnek. Van bennük valami végső letisztultság, a tudati állapotnak az a foka, amely már nem tűr meg semmiféle sallangot.

Annak idején ez a mondat így szólt: "A társadalom fejlődésének alapja az osztályharc." Meg így: "A munka emelt ki bennünket az állatvilágból." Sőt: "A lét határozza meg a tudatot." És még sőttebb: "A proletariátus demokratikus diktatúrája..." A proletariátus demokratikus diktatúrája és a profit demokratikus diktatúrája közeli ismerősök. Hogy ne mondjam: "Tőke és fasizmus jegyesek" - ugye-ugye, milyen kellemetlenek tudnak lenni a régi-régi klasszikusok, különösképpen, ha még ezt is le merik írni: "Dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét..."

A világ tehát a profitról szól. Horváth Ágnes világa mindenképpen. Már csak az a kérdés, hogy Horváth Ágnes világa a világ maga, és mi a világ mellett járunk, vagy Horváth Ágnes világa egy külön kis zárt világ, és nincsen semmi baj.

Látszólag könnyű felsóhajtva kijelenteni, hogy az utóbbi állítás az igaz. De tényleg az az igaz?

Talán mégsem minden profit...

Mert ha igen, ha az életünk is, az egészségünk is, a tudásunk is csak profit, akkor a profit logikája felettébb egyszerű megoldást kínál. Akkor a profit számára ideális embertípus a következő: megszületik; 14 éves korára megtanul írni, olvasni (úgy-ahogy); tizennégy éves korára már fogyasztó; hisz a reklámban, és nem hisz Istenben; liberális, toleráns és mindenekfelett kozmopolita; megvető gúnnyal tekint a "régi korok" olyasféle fogalmaira, mint haza, nemzet, család; a profit számára ideális embertípus 22-23 éves korára megtanul egy szakmát, vagy diplomát szerez. Ismer nagyjából ötszáz - ha értelmiségi, akkor ezerötszáz - angol szót. Ekkor munkába áll. Nem alapít családot, nem nemz gyermekeket. Már csak azért sem, mert az ideális embertípus nem ragaszkodik semmihez, sem hazához, sem nemzethez, sem tájhoz, sem ősökhöz, csak a karrierjéhez és a multinacionális vállalathoz. Az ideális embertípus remek adófizető és igénytelen. Az ideális embertípus nem gondolkodik, nincsenek egyéni vágyai, elfogadja, hogy a kapitalista társadalom egyenvágyakat gyárt számára bölcsőtől a koporsóig. Az ideális embertípus megvesz mindent, amit kínál neki őfelsége, a média. Az ideális embertípus sok bifidusz eszenziszt fogyaszt, és szép zöldet kakál. Anorexiára kék pirulát, bulimiára piros pirulát. Az ideális embertípus szereti az ügyes gépeket, amelyek mozgás nélkül atletikus testet formálnak neki. És elhiszi ezt. Az ideális embertípus a fluorid, az intelligens mosópor és a Győzike-show háromszögében keresi a boldogságot. És meg is találja.

Az ideális embertípus nem beteg. Aztán hatvanöt éves korában, nyugdíjba vonulása napján meghal, imigyen kímélve meg a profitot attól, hogy rá pénzt költsön.

Régen, amikor az emberiség még sötétségben bolyongott, és nem volt ideális, a székelyeknél a munkaképtelen öreg elment a büdös barlangba meghalni, hogy ne terhelje a családot. A japánoknál pedig felment a Narayama hegyére, hogy ott haljon meg. Az eszkimók kitették öregjeiket a hómezőre, ugyanezért. Mennyivel humánusabb és szebb, amikor a profit megmondja, hogy kinek melyik betegségére mennyi pénz szánható. Csak a végeredmény ugyanaz. Viszont a látszat mégis sokkal szebb. Ez a fejlődés lényege, veleje: a látszat. És ezért kell megbecsülni Horváth Ágnes miniszter asszony őszinteségét. Hiszen megengedte, hogy egy pillanatra bekukkantsunk a látszat mögé. Éppen ezért csak azt tudjuk üzenni Horváth Ágnes miniszter asszonynak, amit Leonidász király mondott a Thermopülai szorosban Ephialtesnek, az árulónak, aki a görögök hátába vezette a perzsákat: "Te ott, Ephialtes, élj örökké!"

Ezt mondta a király, mert akkoriban az emberiség még sötétségben bolyongott, és olyasfélékkel volt elfoglalva, hogy haza meg becsület, és még a lelkiismeret-furdalást is ismerték.

Te ott, Horváth Ágnes, élj örökké!