Az emberek kétségbeesetten keresik az alternatív lehetőségeket, a vasúti pályaudvarok kiürülnek, ilyenkor leginkább a túlzsúfolt autóbuszokat lehet igénybe venni, már aki felfér rájuk. Akik a sztrájkot szervezik, illetve a háttérben állnak, nyilván azzal is tisztában vannak, hogy ami az embereket leginkább elriasztja, az a bizonytalanság. Azt, hogy a vonatok esetenként piszkosak és késnek, még elnézik, annál viszont könnyen betelik a pohár, aki nem tudja elérni úti célját, mert már vonat sincs. Azt nem lehet elvitatni, hogy az amúgy szerény keresetű átlagvasutas némi béremelést és a cég hirtelen jött többletjövedelméből (MÁV Cargo eladása) részesedést szeretne. Viszont mérlegelni kellene, hogy ugyanezek a vasutasok megengedhetik-e maguknak a vonatközlekedés megbénítását is. Az utasok elpártolása ugyanis megadhatja a kegyelemdöfést az amúgy is vegetáló vasúttársaságnak. Kákosy Csaba miniszter örömmel jelentette be: ha a vasutasok sztrájkja elhúzódik, akkor a Volán társaságokra kell bízni a közösségi közlekedési egy részét, természetesen a pénzek átcsoportosításával együtt. A miniszter azért örül, mert a sztrájk a Volán-társaságok privatizációjának leghatékonyabb előjátéka. A majdani tulajdonosok ugyanis akkor nyitják meg a pénztárcájukat, ha a biztos piacra betehetik a lábukat.

A 2002-es kormányváltás óta ahányszor kísérlet történik a közösségi közlekedési rendszerek átalakítására, leginkább az utasok húzzák a rövidebbet. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a 2003-as reggelre, amikor szinte a teljes mellékvonali hálózaton hiába várták a szerelvényt, mert a BZ-motorvonatok közlekedését a MÁV műszaki indokokra hivatkozva felfüggesztette. A liberális vezetésű szaktárca viszont elfejtette figyelmeztetni az általa delegált MÁV-vezérkart, hogy erről az utasokat is illene tájékoztatni, mert ugyebár erről is joguk lett volna tudomást szerezni. Akkor már eldöntött tény volt, hogy a mellékvonalakon autóbuszokkal igyekeznek kiváltani a vasúti közlekedést. Kóka János szakminiszter a MÁV-os dolgozóknak 2006-ban azzal kedveskedett, hogy közvetlenül a vasutasnap előtt jelentette be 28 mellékvonal megszüntetését.

Most pedig itt az újabb ragyogó alkalom: míg Európa-szerte reneszánszát éli a vasút, nálunk a privatizálható közúti szállítás háttérbe szorítja a vonatokat.