- Ön alapítója volt 1990-ben a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ). Most mégsem jelölteti újra magát. Miért?

- Ennyi időt eltölteni egy szervezet élén munkaigényes. Egy kicsit bele is fáradtam. Egyébként a döntés az elmúlt két évben erősödött meg bennem, amióta van egy médiacsoportom. A társadalmi szerepléseimben sokkal karakterisztikusabban akarok megjelenni. A szövetségben viszont vannak jobb- és baloldali érzelmű tagok, így a kettő nem egyeztethető össze. Tisztességesebb, ha olyan elnöke lesz a szövetségnek, aki egyik oldalon sem szólal meg.

- Kit javasol az elnöki posztra?

- Örökös tiszteletbeli elnökként mindig ott maradok. Érzem és tapasztalom, hogy a tagság számít a tudásomra és a véleményemre. Azt gondolom, hogy egyetlen igazi esélyes van a posztra: Futó Péter.

- Milyen feladat vár rá?

- A civil szervezetek megerősödésekor meg kell találnia a szövetség új helyét.

- Mit tart sikerének és kudarcának?

- Sikernek az MGYOSZ megalapítását és elismertségét. Amit igazán nagy sikernek tulajdonítok, hogy a Horn-kormány abszolút partnernek tekintette a szövetségünket.

- Például miben?

- Az exportvezérelt gazdaságpolitika megvalósítását vagy a társasági adó kulcsának megfelezését említhetem. Utóbbi eredményeként ötvenmilliárdról egy év alatt megnégyszereződött az adóbevétel, javult az ország versenyképessége, és levegőhöz jutottak a cégek. Az Orbán-kormány is figyelembe vette a véleményünket.

- Mindenben?

- Döntő részben. Kormányzásuk utolsó évében azonban sajnos nem hallgatták meg javaslatunkat, hogy ne duplázzák meg a minimálbért. Ugyanis a kisvállalkozók nagy része kényszervállalkozó, akik közül sokan nem bírják el a megnövekedett terheket. Ez pedig sajnos szavazatokban is megmutatkozott 2002-ben. Aztán jött a Medgyessy-kormány, amellyel az első évben még volt párbeszéd, majd ez elhalt. Gyurcsány Ferenccel pedig tragikussá vált. Olyan stílust honosított meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, amely példátlan és elfogadhatatlan. Alkatilag nem érdekli őt a másik ember véleménye.

- Nem gondolja, hogy a jobboldali médiában történő szerepvállalása miatt a termelővállalkozásait akár pénzügyi kár is érheti?

- Dehogy. A Videoton száz százalékban külföldre termel, az Ikarus is a külpiacok felé halad, a Műszertechnika pedig annyi lábon áll, hogy azt már nem lehet megfojtani. Egyébként ilyen módszerekkel engem nem is lehet visszafogni.

- Mit jelent magyar nagytőkésnek lenni olyan országban, amelyet a nagyhatalmak kilincset adva egymásnak fosztottak és fosztanak ki, ahol a rendszerváltáskor nem voltak családi vagyonok, egyes kormányok pedig a vállalkozókat fejőstehénnek tekintik.

- Elég gyenge lábakon áll a magyar tőke, alig van pár nagytőkés, akinek megfelelő likviditása van. Sokan döngetik a mellüket, de végül is azt, hogy ki mennyire gazdag, azt saját likviditásán keresztül tudom lemérni. A többi meg csak "auditálás" kérdése.

- Tudjuk, hogy a megszorítások megnehezítik a kis- és középvállakozók mindennapjait. De a "reformok" mennyire tépázzák meg a magyar nagyvállalatokat?

- Ami most folyik, az kiszámíthatatlanná teszi a vállalkozások működését. Párbeszéd és hatástanulmányok nélkül, sokszor ad-hoc jelleggel születnek a döntések. Döbbenetes!

- El lehet menni...

- Szerintem így egy komoly ember sem beszélhet, nemhogy egy miniszterelnök. Mindezek súlyos zavarról árulkodnak.

- Mik lehetnek Magyarországnak a kitörési pontok a talpra álláshoz?

- Ez a kormány alkalmatlan, hogy ebből a helyzetből kivezesse az országot. Határozott gazdaságpolitikára lenne szükség. Például a Széchenyi-tervvel az Orbán-kormány nagyon erős és markáns gazdaságpolitikát indított el, amelyet a következő kormányok sajnos szétvertek. A következő kabinetnek, mert a jelenlegi kormány rövidesen megbukik, meg kell néznie, mely területeken lehet Nyugat-Európának szolgáltatásokat biztosítani. Ilyen a gyógyturizmus, a wellness. A vidéket pedig fejleszteni kell, nem rombolni. Magyarország nem lehet városállam. A sikeres országok, például a spanyolok vagy az osztrákok észrevették, hogy nemcsak Madrid és Bécs létezik, s jelentős pénzeket fordítottak vidékfejlesztésre. Azt gondolom, hogy a következő kormánynak ebben kell majd lépnie.

- Beszéljünk a médiáról! Vannak, akik egy naponta megjelenő Heti Válaszként, mások egy naponta megjelenő Demokrataként látnák szívesen a Magyar Hírlapot. Mik az Ön tervei a napilappal?

- Nagy irányváltás volt eddig. A balliberális újságból egy jobbközépen álló lap lett. Azt hiszem, hogy a Magyar Hírlapnak Magyar Hírlapnak kell lennie, s ezt a saját utat megtaláltuk.

- Meddig szándékozik finanszírozni az újságot?

- Nem lett igazuk azoknak a fogadatlan prókátoroknak, akik azzal riogattak, hogy összeomlik, megszűnik, elveszti az olvasótáborát. Olvasóink száma meghaladja már az irányváltás előtti időszak példányszámát, nagyon keresik a lapot a standokon. Márciustól emelnünk kell a példányszámot. Hogy valami elindult, az pontosan lemérhető a hirdetésekben. Egyre több vállalat hirdet az Echo Tv-n és a Magyar Hírlapban.

- Régebben sokan arról panaszkodtak, hogy néznék az Echo Tv-t, de nem tudják fogni.

- Mára kétmillió háztartásban jelen vagyunk. Ez néhány tízezer családot leszámítva a kábelszolgáltatók által bekapcsolt valamennyi háztartást jelenti.

- Pár hónapja azt nyilatkozta, hogy a média a hobbija. Drága hobbi...

- Az én médiacsoportomon kívül nincs másik az országban, amelyik hitelállomány nélkül dolgozik. Nekünk egy fillér hitelünk sincs. Szerintem ez nagy dolog. A pénzügyi eredményünk pedig időről időre javul.

- Nem gondolkodik az újság vagy a médiacsoport eladásán?

- Ha valaki megnézi az életutam, akkor látja, hogy nem ilyen ember, nem ilyen vállalkozó vagyok. Én ragaszkodom a megszerzett cégeimhez.

- Egyszer egy tévés személytől megkérdezték, hogy mit keres egy samponreklámban. A reklámból befolyó bevételre utalva azt mondta: "Van annyi pénz, amennyiért már korpásodik a hajam."

- Nem, én ezt végleg akarom csinálni, mert nem vagyok egy vegye-vigye vállalkozó.