fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Országomat egy fotóért!
2008. február 8., 06:38
A napokban volt nyolcvanéves Tom Lantos, és a magyar állam a legmagasabb kitüntetést adományozza ennek a kiváló férfinak. Úgy terveztem, hogy személyesen adom át neki ezt a kitüntetést. Átrepülni az óceánon, átadni és visszajönni: ez a legkevesebb, amit megérdemel. Ezt Gyurcsány Ferenc kormányfő írta legendásan szókimondó internetes naplójában. Persze előtte hosszasan méltatta a nagybeteg kongresszusi képviselőt, akit állítása szerint személyesen is barátjaként tisztelhet. Lantos egészségi állapota azonban nem tette lehetővé, hogy a kormányfő átrepülje az óceánt, átadja a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, majd visszajöjjön, így Gyurcsány itthon maradt. Talán kicsit szívta a fogát.

Ugyanis Tom Lantosnak nemcsak Gyurcsány a barátja, hanem George Bush amerikai elnök is, aki szintén elment volna a kitüntetés átadására. A tervek szerint washingtoni otthonában két barát szorított volna kezet az idős politikussal, aki 80 évesen mond búcsút a közéletnek. Az egyik egy közép-európai ország kormányfője, a másik pedig történetesen a világ vezető hatalmának irányítója. Az egyiknek ezért természetesen felcsillan a szeme, a lényeg egyetlen pillanat alatt válik lényegtelenné.

Az amerikaiak tudják, mire képes Gyurcsány Ferenc egy jó fotóért, mondjuk olyanért, amelyiken kezet fog a mosolygó elnökkel. Két évvel ezelőtt a miniszterelnök lelkifurdalás nélkül felhasználta Busht saját belpolitikai céljaira, szájába adott olyan szavakat, amelyeket az nem mondott. A csúsztatás persze kiderült, hiszen a kormányfő trükkjei nem olyan átgondoltak, mint hihetnénk, meg hát a hazug hírében álló ember minden szavát különösen érdemes megvizsgálni. A 2006-os eset nem volt olyan súlyú, hogy a miniszterelnökkel és pártjával tökéletesen elégedett, vele szemben maximálisan jóindulatú amerikai adminisztráció az asztalra csapjon miatta, ám nem felejtették el. Az amerikaiak kínosan ügyelnek arra, nehogy bármilyen módon beleavatkozzanak egy másik ország belpolitikájába, például azzal, hogy az elnök fogadja a magyar kormányfőt - nem mellékesen az MSZP elnökét - néhány nappal a népszavazás előtt. Washingtoni tanácsadók nem is javasolták a híresen trükkös kedvű magyar kormányfővel való találkozást Bush elnöknek, ám ő személyesen el kívánt búcsúzni a törvényhozás tekintélyes tagjától, így legalább azt elérték, hogy a sajtó ne jusson be Lantos házába. Azaz udvarias mosolygás és kézfogás - szigorúan kamerák nélkül! -, néhány kedves szó lett volna Gyurcsány és Bush között.

A kormányszóvivőnél az emberi gesztus rideg politikává vált, az aznap reggeli blogbejegyzés estére érvényét vesztette. Budai Bernadett kétoldalú találkozót említett Bush és Gyurcsány között, amelyre sor került volna Tom Lantos meglátogatása kapcsán, és ha a magyar származású képviselő egészsége javul, a közös találkozót mindenképp megtartják. Tom Lantos lehet akármilyen jó barát, a pillanatnyi szerencsét lábon ragadja a miniszterelnök, és a betegágyon keresztültörtet, hogy később egyedül számolhasson be a Bush és közte lezajlott beszélgetésről. Bush pedig az elmondás szerint minden bizonnyal támogatja a reformokat, beszél a fizetős, ezért világszínvonalú Harvardról és elítéli a Magyar Gárdát. Az egész talán még belefér az Új Magyarország kampányfüzetbe március 9. előtt.

(Sitkei Levente, Magyar Nemzet)