AMERIKA

- Milyen tapasztalatokkal tért haza kéthetes amerikai útjáról? Milyen jelentősebb különbségeket lát a magyar és az amerikai kampány között?

- Az amerikai külügyminisztérium meghívására, egy általa támogatott kéthetes úton voltam az Egyesült Államokban. A programjaim között szerepelt az amerikai kormányzati rendszerrel való ismerkedés, és ellátogattam olyan szakértői intézetekhez is, amelyek a politikacsinálásban és az elemzésben is részt vesznek, így jártam például a Hudson Intézetnél vagy a CSIS-nél is. Magasrangú elemzőkkel, háttéremberekkel beszéltünk a magyar és az amerikai politikáról, s természetesen a különbözőségeket és a hasonlatosságokat is összevetettük. Az Egyesült Államokban és Magyarországon nagyon különböző politikai logika uralkodik. A magyar inkább az európai politikai áramlatokba illeszkedik, hiszen alapvetően pártelvű. Az utóbbi időszakban nálunk is megfigyelhető, hogy a személyiségek szerepe növekedőben van, Amerikában pedig egy kicsit a pártok szerepe erősödik, tehát mintha a kiegyenlítődés felé haladna a két politikai logika. Mégis nagyon jelentős különbség, hogy Amerikában viszonylag jól, könnyen - s ami számomra különösen szimpatikus volt -, meggyőzően és racionálisan tudnak beszélni, vitatkozni egymással republikánusok és demokraták. Leülnek egy asztalhoz, szabadon elemzik egymás jelöltjeinek gyengeségét, erősségét, és nagyon jó, színvonalas vitákat tudnak lefolytatni. Vagyis nem az ellenségkreálás és a félelemkeltés az elsődleges kampányeszköz, hanem valóban a meggyőzésen van a hangsúly.

- Amerikában nem jellemző a negatív kampány?

- Van negatív kampány is, azonban mind a jelöltek, mind támogatóik képesek racionális vitát folytatni. Emellett persze mindenkinek természetes meggyőződése, hogy az ő jelöltje, illetve ő maga, mint jelölt a legjobb, és igyekszik hangsúlyozni vetélytársa hátrányait, negatív vonásait. Ennek ellenére mégis van olyan közös alap, amelyre támaszkodva képesek vitát folytatni egymással.

IZAG, HAZUG, HITELES

- Őszöd óta folyamatosan napirenden van az a kérdés, hogy mi számít igaznak és mi hazugnak. Lehet-e objektív határvonalat húzni egy kampányban igazság és hazugság között? Ön azt nyilatkozta nemrég, hogy a következő választás a hitelességről fog szólni...

- Igen, úgy gondolom, hogy a következő választás legfontosabb témája a hitelesség lesz. Vagyis amikor a választópolgárok meghozzák majd döntésüket, ez alapján mérik meg, hogy melyik pártot, illetve politikust tartják hitelesebbnek. A hazugság és az igazság között lehet határvonalat húzni. Hazugság az, amikor valaki tudatában van annak, hogy nem mond igazat, tudja, hogy nem úgy van, ahogyan mondja, azt is tudja, hogy ez nem önhibáján kívül eső okból adódóan van így, hanem ő maga tehetne arról, hogy igaz legyen, és mégsem mond igazat. De ebbe nem tartozik bele a tévedés. Gyurcsány Ferenc ugyanis sokszor él azzal a fogással - megpróbálva összemosni mindent -, hogy a meghiúsult terveket, ígéreteket, vagy akár tévedéseket is a hazugság kategóriájába sorolja. Véleményem szerint ha az ember szeretne valamit, de nem tudja megvalósítani, vagy éppenséggel rossz tényismeret következtében nem tud arról, hogy nem igazat állít, az nem a hazugság kategóriájába esik. Gyurcsány Ferenc nem ezt tette. Ő maga is bevallotta, és pontosan használta az őszödi beszédben a kifejezést; hazudott, valóban hazudott. Egész politikai karrierje erre a politikai hazugságra épül.

- Hiteles a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és az MSZP közti tagvándorlás?

- Az MSZDP-nek együttműködési megállapodása van a Magyar Szocialista Párttal, és egyetlen kérdésben sem mutatott fel önálló álláspontot az MSZP-hez képest, tehát az MSZP egyik fiókszervezetéről van szó.

NÉPSZAVAZÁS UTÁN

- A hetekben elcsendesedtek azok a hangok, amelyek előrehozott választást remélnek a népszavazástól. Milyen forgatókönyve van a Fidesznek győzelem esetére? Milyen következményekkel számol?

- A következmények alapvetően nem rajtunk múlnak. A következmények - döntő részben a magyar alkotmányos berendezkedésből adódóan - azon múlnak, hogy a kormányoldal politikusai milyen következtetéseket vonnak le a népszavazás eredményéből. A Fidesz szerint érvényes és eredményes népszavazás és az igenek győzelme esetén a miniszterelnöknek és a kormánynak le kellene mondania, mert a politikai felelősség vállalásából ez következne. Ha ők ezt nem teszik, azzal majd nekik kell elszámolniuk.

- Milyen forgatókönyve van Fidesznek arra az esetre, ha mégis vereség éri?

- Bizakodó vagyok, mert a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok is azt mutatják, hogy ott vagyunk az érvényesség küszöbén.

- Ha győz a Fidesz a népszavazáson, de sem Gyurcsány Ferenc, sem pedig a kormány nem mond le, van-e ebben az esetben valami jogi lehetősége a Fidesznek?

- Jogi lehetőségünk nincs már ilyen esetben, csak abban bízhatunk, hogy a választópolgárok jelzése elég erős ahhoz, hogy a szocialista párton belül is valóban elgondolkodjanak a politikai felelősség kérdésén.

EGY NEM LEFUTOTT MÉRKŐZÉS

- Miért akar a Fidesz ilyen mélyponton, ilyen gazdasági csődhelyzetben kormányra kerülni?

- Ez szerintem nem olyan kérdés, amit haszonelvű szempontok alapján lehet mérlegelni. Egy politikai pártnak az a feladata, azért jön létre, hogy bármikor, amikor lehetősége adódik és a választópolgárok méltónak tartják rá, átvegye az irányítást, és megpróbálja tudása szerint a legjobbat tenni az országgal. Vagyis akármilyen nehéz helyzetben van az ország, egy politikai párt számára nem lehet választási lehetőség, hogy azt mondja: "most inkább nem, hanem majd máskor próbáljuk meg". Mi meg vagyunk róla győződve, hogy nekünk jobb programunk van és jobb politikát tudnánk folytatni, mint a jelenlegi kormány, és ezt be is szeretnénk bizonyítani.

- A megerősítő népszavazás ügye a balliberális koalíció miatt elbukni látszik. Támogatja-e a Fidesz az Albert házaspár kezdeményezését?

- Azért ez még nem lefutott mérkőzés. Egyrészt mi törvényt megerősítő népszavazást kezdeményezünk, az MSZP és SZDSZ jelezte, hogy ezt ők nem fogják támogatni, tehát valószínűleg a parlamentben nem fog többséget kapni. Az MDF és a KDNP azonban már jelezte, hogy Alkotmánybírósághoz fog fordulni a törvény kapcsán, vagyis könnyen lehet, hogy az egész ügy még tovább húzódik. Ami pedig az Albert házaspár kezdeményezését illeti, már jeleztük, hogy támogatjuk azt, vagyis ha összegyűlnek az aláírások, akkor az év folyamán vélhetően még egy népszavazás elé nézünk. Bízunk abban, hogy ahogyan a szociális népszavazás is, úgy a több-biztosítós rendszerről szóló referendum is sikeres lesz.

- Nem sok ez kampányból egy évre?

- Nem, főleg, ha összehasonlítjuk azzal, hogy más országokban hány kampány van, milyen ügyek kapcsán. És egy demokrácia mindig arról szól, hogy az állampolgárok véleményt nyilváníthatnak.

HITELTELEN SZDSZ, JELEN LÉVŐ MDF

- Van-e a magyar politikai palettán - akár parlamenten kívül is - olyan párt, amellyel a Fidesz el tudná képzelni a közös kormányzást?

- Ez nehéz, teoretikus kérdés. Az, hogy az ember el tudja-e képzelni valakivel a közös kormányzást vagy sem, általában akkor vetődik fel, ha a választópolgárok döntése nem teszi lehetővé, hogy önmagában kormányozzon. De hadd említsem a KDNP-t, amellyel a legszorosabb szövetségben, frakciószövetségben vagyunk, és értelemszerű, hogy velük elképzelhető a közös kormányzás. Nem zárnám ki a Magyar Demokrata Fórummal való közös kormányzást sem, bár tudjuk, hogy több olyan kijelentésük volt, amely az ő részükről időnként kétségessé teszi, hogy ők is gondolkodnak-e ebben. Abban bízom, hogy az MDF stratégiai szövetségesünk, vagyis ha olyan helyzet áll elő, akkor ők is hajlandóak lesznek velünk közösen kormányozni.

- Milyen a kapcsolatuk most az MDF-fel, van-e a színfalak mögött valamiféle rendszeres együttműködés?

- Emberileg jó kapcsolatban vagyunk az MDF-es képviselőkkel, ott ülnek mellettünk, és a két frakció időnként - ha az ügy természete úgy kívánja - egyeztet. Rendszeresített és a KDNP-vel folytatott együttműködéshez hasonló azonban nem alakult ki.

- Mi a véleményük az SZDSZ kampányáról? Központi logójukat mintha a Fideszé ihlette volna...

- Gyerekesnek tartom az SZDSZ kampányát. Provokálni akarnak minket. Ők lennének a leghálásabbak, ha valamilyen perrel felhívhatnák magukra a figyelmet. Olyan pártról van szó, amelynek támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint jelen pillanatban a statisztikai hibahatáron belül mozog, ezért semmi sem drága számukra, hogy valahogyan a közérdeklődés fókuszába kerüljenek.

- Az SZDSZ szocializmussal vádolja a Fideszt...

- A választók fogják eldönteni, mennyire érzik ezt hitelesnek. Számomra az SZDSZ hiteltelen párt. Emlékezzünk csak: ez az a párt, amely 1994-ben bejelentette, amennyiben Horn Gyula lesz a miniszterelnök, biztosan nem lép be a koalícióba - pár nappal később mégis belépett. 2002 nyarán, amikor Medgyessy Péterről kiderült, hogy SZT-tiszt volt, az SZDSZ továbbra is támogatta, hogy miniszterelnök maradjon. Ez az a párt, amely az adócsökkentés pártjának nevezi magát, de megszavazta az adóemeléseket. Legutóbb pedig, 2006 őszén, a rendőrségi brutalitások ellenére kitüntette Gergényi Pétert. Ezek után nem lehet kétségünk a hitelesség, illetve a hiteltelenség kérdésében.

MAGYARORSZÁG KÜLFÖLDÖN

- Gyakran olvasni olyan külföldi cikkeket, amelyekben a szerző megpróbálja összemosni a Fideszt szélsőjobboldali erőkkel. Elég gondolni Paul Lendvai vagy Anton Pelinka cikkére. Tesznek ez ellen valamit?

- Tulajdonképpen két dolgot tudunk tenni: egyrészt tiltakozunk, ha minket igaztalanul vádoló cikkek jelennek meg, másrészt pedig nekünk magunknak is informálni kell a külföldi újságírókat, hogy tőlünk is kaphassanak információkat, tudják, hogy mi hogyan látjuk a magyarországi helyzetet. A Pelinka-tanulmányt közlő folyóirat szerkesztőségének például írtunk egy levelet, amelyben tiltakoztunk a tények egyoldalú bemutatása ellen.

- Amerikában mennyire ismerik a magyarországi helyzetet? Mennyire tudják az egyes pártokat, politikusokat elhelyezni a politikai palettán?

- Nagy vonalakban ismernek bennünket. Annyit tudnak Magyarországról, hogy egy közép-európai, stabil demokráciáról van szó, és ismerik a magyar belpolitika főbb szereplőit. Különösebben nem kívánnak véleményt nyilvánítani, azt mondják, egy demokráciában alapvetően az adott ország belügye, hogy milyen politikai viták vannak, ki milyen álláspontot képvisel. A térséggel kapcsolatos külpolitikai fejleményekre figyelnek elsősorban, az egyes országok belpolitikájával kevésbé foglalkoznak.

- Gyurcsány Ferenc minden alkalmat megragad, hogy megszólaljon külföldön, igaz, a Kormányszóvivői Iroda rendre közzé teszi a helyreigazításokat. Vajon ezekben a cikkekben, a közvéleményben hiteles-e még a magyar miniszterelnök? A Neue Zürcher Zeitungban például legutóbb egy dinamikus európai politikus, gazdasági reformer benyomását kelti.

- A hitelesség szerintem alapvetően két területen vetődik fel. Egyrészt a nemzetközi gazdaságban, másrészt a belpolitikában, hiszen a választópolgárok a hitelesség alapján döntenek. A diplomáciában ilyen értelemben a hitelességnek nincsen akkora súlya. Mindenki feltételezi, hogy ha egy demokráciában valakit a választópolgárok többsége megválaszt, akkor az olyan ember, akivel tárgyalni kell, nincsen indok, amellyel ki lehetne zárni a demokratikus közösségből. Ugyanakkor már a Nabucco-ügy kapcsán is láthattuk, hogy Gyurcsány Ferenc nemzetközi híre nem egyértelműen pozitív. A Laborc-ügy is ártott Magyarország diplomáciai megítélésének, hiszen akárhogy nézzük, egy NATO-tagállamban meglehetősen szokatlan hátterű személyről van szó. Még többet ártott a magyar demokráciának; az a tény, hogy bár az Országgyűlés szakbizottsága Laborc Sándort nem tartotta alkalmasnak a poszt betöltésére, Gyurcsány Ferenc mégis kinevezte, jól mutatja a miniszterelnök demokrácia-felfogásának hiányosságait.

AMI A TOKASZALONNÁK MÖGÖTT VAN...

- "A többségi képviselők egyetlen hörgésben egyesültek: felszabadultak a tokaszalonnák, végre üvölthették a máshol egyébként illendőnek nem tartott kifejezéseiket. Lilultak a lakossági fórumon edződött fejek, feszültek a kihízott nadrágok: dagadt a férfibecsület..." Ebből az idézetből erősen érződik, hogy Navracsics Tibor szereti az internetes blog műfaját. Elindult a Jobbklikk, honnan jött az ötlet? Megirigyelték Gyurcsány Ferenc blogját?

- Munkatársainkkal azon gondolkodtunk, hogy készíteni kellene egy honlapot, mert nekem nincsen személyes weboldalam. Igazán nagy fantáziát nem látok a politikusok honlapjaiban; elismerem az erőfeszítéseket, akár külföldi, akár magyar példákat nézek - vannak egészen jó honlapok is - mi viszont úgy gondoltuk, hogy önmagában egy politikus honlapja nem olyan érdekes. Arra kerestünk utat és módot, hogyan lehetne egyrészt némi humort belevinni a politikába, másrészt pedig olyan emberekkel is kapcsolatba kerülni, akiket taszít a pártpolitika küzdelmeinek logikája. Így jött az ötlet, hogy egy társaság szervezésével létrehozunk egy honlapot, amely tulajdonképpen naplóként üzemel, hiszen naponta jelenik meg rajta új bejegyzés, mindenfajta tartalmi és stílusbeli megkötés nélkül. Mindenki arról ír, amiről akar, én is többféle témáról írok, kül- és belpolitikáról egyaránt. Én vagyok a legaktívabb, de ez természetes, hiszen jórészt az én felelősségem ennek a naplónak az üzemeltetése.

- Milyen tapasztalatai vannak, mennyire foglalkozik a sajtó az ottani beírásokkal? Mert Gyurcsány blogjának az az erőssége, hogy őt rendszeresen idézik hírforrásként, bármiről is ír.

- Ezt az előbb említett idézetet is idézték, amelyik Ékes Ilona egyik parlamenti felszólalása alatt tanúsított kormánypárti magatartást írja le, és emellett több olyan bejegyzés is született már, amely megjelent a sajtóban, és hivatkoztak rá. Például a Jobbklikken jelentettük be, hogy törvényt megerősítő népszavazást kezdeményez a Fidesz.

- Aktívan fórumozik. Nem tartja ezt egy kicsit komolytalan politikai eszköznek?

- Lehet, hogy az, mindenesetre hozzám inkább passzol, mint talk-showba, kibeszélő showba járni, vagy bulvárlapokban szerepelni. Ellenben a választókkal való közvetlen eszmecsere, vita, érvelés közelebb áll hozzám.

- Az internet szerepe mennyire fog felértékelődni a kampányban? Az Egyesült Államokban neteznek a politikusok?
- Beszéltem erről többek között médiakutatókkal, akik egyetértenek abban, hogy már a mostani előválasztásoknál és valószínűleg az elnökválasztásnál is felértékelődik majd az internet.

A világháló alapvetően alakítja át az ismeretszerzést, a kommunikációt, mégpedig az új műfajok, blogok, honlapok révén, amelyek következtében a hagyományos média szűrő, torzító hatása csökken, s a tradicionális médiumok kisebb szerepet kapnak az érdeklődők és a politikusok közötti kommunikációban. A blogok révén megnő a szubjektív hírelemzések, tolmácsolások jelentősége, vagyis sokcsatornás kommunikációs rendszer alakul ki, a hagyományos médiaközlés helyét egy sokkal szegmentáltabb, célzottabb üzenetcsokor veszi át, s mindennél fontosabb lesz, hogy a támogatók szociológiai tulajdonságait minél jobban be tudja azonosítani egy párt.

- Nem fog kialakulni az úgynevezett tapétaeffektus? Rengeteg csatornán amúgy is rengeteg információ érkezik, és ha ezen felül a rengeteg politikus még blogolni és fórumozni is kezd, akkor hasonló hatást érhet el, mint amikor a kampányokban tonnányi mennyiségben ránk zúdulnak a plakátok, reklámok...

- Szerintem ezek az új műfajok be fognak épülni a kommunikációba. Az internet csak szélesíti a skálát, mert nyilván lesz olyan választó, aki nem érdeklődik annyira a politika iránt, hogy végignézegesse a blogokat, honlapokat, hanem megelégszik a kereskedelmi televízió napi tízperces híradásával. Viszont megnyílik a lehetőség azok előtt, akik racionálisan akarnak dönteni, akiket nagyon érdekel a politika egy-egy speciális kérdése. Ha megnézzük az amerikai elnökjelöltek honlapjait, akkor ma már sokkal szélesebb szakpolitikai kínálattal találkozunk, mint korábban, amikor egy amerikai elnökjelöltnek nem kellett minden területen programot alkotnia, elég volt a legfontosabb témát részletesen kidolgoznia. Ma már minden jelölttel szemben elvárás a közvélemény részéről, hogy a globális klímaváltozástól kezdve a terrorfenyegetésen át az adócsökkentésig szinte minden kérdésben fejtse ki álláspontját a honlapján. Mi is hasonlóképpen azt tervezzük, hogy a kormányzati felkészülés során minden kérdéskörben megalapozott, racionális álláspontot osszunk meg a választópolgárokkal.