Vagyis lezárják előttük az életet jelentő csapokat. De a működőképesség határán egyensúlyozó önkormányzatok mégis kénytelenek sok milliót áldozni pályázatokra, hogy reményük legyen a túlélésre - aztán utóbb kiderül, feleslegesen tették.
Véletlenül éppen ők nem nyernek.
Emlékszünk még a leckére, Veres János pénzügyminiszter a választások előtt figyelmeztette végvári vitézeit, kell tudni hova tenni az ikszet. Minisztertársa, Lamperth Mónika is biztosította a vazallusokat, az eszméhez (de inkább a szocialista párthoz) hű önkormányzati vezetőket, hogy ki lesznek stafírozva. A feltétel persze a jó viselkedés. Mint az iskolában.
Karsai képviselő nem viselkedik jól. Renitenskedik, firtatni igyekszik, hol is landolnak a másra szánt pénzek, miért nem kapják meg a reménybeli tízmilliárdokat az önkormányzatok, és miért kénytelenek a pályázatok okán százmilliókat kidobni - választ aligha kap. Különben is, mire menne vele; maga mondja, hogy Őszöd óta mi sem változott, a kormány azóta is folyamatosan hazudik.
Karsai Józsefet aligha kell félteni, agrár-nagyvállalkozóként túlélhet akármilyen retorziót. De féltenünk kell mindazokat, akiket képvisel, és akiken csattan az ostor. Akiknek az útjuk nem épül meg, akiknek az iskolájuk bezár, vasúti szárnyvonaluk elhal - s ezzel településük és a maguk jövője oda. A kollektív büntetés, lám, ma is élő módszer. A legszebb hagyományokat élteti a diktatúra utódpártja.
A battonyai képviselő lázadása elindított valamit, amelynek a hatását a szociálliberális koalíció ma még nem képes fölmérni, és főként - nem meri látni. Mert előbb-utóbb mind több képviselőben fölágaskodhat a bátorság. Vagy éppen a túlélési ösztön: pártjuk mélyre zuhantával, minden korábbinál súlyosabb népszerűtlenségével a képviselők többségének egyetlen esélye a jövőre, ha elhiteti választóival, hogy értük dolgozik. Súlyos ballaszt a megvásárolt lelkiismeret, sokáig nem cipelhető büntetlenül.
A nagyobbik kormányzó párt a bizalmatlansági mélyponton, a kisebbik minden tekintetben a mérhetetlenségi tartományban, de törnek előre, rendületlenül. Ígéretük szerint a mai szavazáson teljes és tökéletes egységet mutatnak. A félelem kovácsolta összetartás ez, a háromszázhatvanezer aláírás kiváltotta riadalom kényszeregysége. Miközben rohamosan fokozódik az erózió.
Karsai szólt: uff. Hányan követik - ma? Mert holnap meg holnapután sokan, nagyon sokan. És akkor még nem beszéltünk március 9-ről.