A kutatók szerint az események láncolatát ki lehet számítani: a globális felmelegedés következtében olvad a sarki jég, emelkedik az óceánok szintje, ez pedig elkerülhetetlenül oda vezet, hogy végleg eltűnik sok kis sziget.

Ez történt a Kiribati Köztársaság két szigetével, Tebua Terawával és Abanuebával. Kiribati a Csendes-óceánban 33 kis korallszigetből áll, amelyekből jelenleg 21 lakott. A szigetcsoport 1979 óta független, lakosainak száma 105 400.

A kutatók ugyan az évszázad végére teszik annak a veszélynek a realizálódását, hogy a többi kis sziget is víz alá kerül, Anote Tong elnök felhívásából azonban világosan kiderül, hogy az élet ellehetetlenedése rajtuk máris elkezdődött. Egyre fenyegetőbb ugyanis az édesvízhiány. A szigeteken nincsenek folyórendszerek, nincsenek víztározók és a lakosság előtt szinte ismeretlen a ciszterna, amely felfoghatná az esővizet. Egyetlen édesvízforrásuk a talaj víztároló rétege volt és éppen ezt fenyegeti az óceán emelkedő szintje. A korall porózus szerkezetébe behatoló tengervíz sóssá, tehát ihatatlanná teszi ezt a vízkészletet, ugyanakkor gyorsítja a talaj erózióját. Ha számításba vesszük, hogy ez a tengervíz egyre szennyezettebb is, a helyzet valóban katasztrofális - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A kis köztársaság a maga szerény anyagi eszközeivel próbál a helyzeten változtatni. Néhány nemzetközi intézmény, így az ENSZ támogatása mellett azonban a vízhiány megoldását célzó beruházásokhoz államok segítségére is szükség van - és hogy a negatív folyamat legalább lassuljon, arra is, hogy a Föld minden állama komolyan vegye a szennyezés és a üvegházhatás csökkentését célzó szabályokat.