Nem is egy, hanem két úszó szemétszigetről van szó. Az egyik széle jelenleg alig ötszáz tengeri mérföldre van a kaliforniai partoktól, a másik túlsó széle nagyjából ugyanilyen messzire van Japántól. A két sziget kiterjedése nagyjából az Egyesült Államok területének kétszerese, az egyiké Közép-Európa nagyságú.

Az egész förmedvényt 1997-ben fedezte fel Charles Moore amerikai óceánkutató. Az egykori hajós egy Los Angelesből Hawaiira tartó jachtverseny résztvevőjeként úszott bele a szigetbe. Megdöbbent, hogy több ezer mérföldre a szárazföldtől, amerre a szem ellát, mindenütt szemét volt. A látvány olyan mélyen megrendítette, hogy az olajiparban meggazdagodott családból származó Moore hamarosan eladta üzleti érdekeltségeit, és harcos környezetvédelmi aktivista lett. Ő alapította az Algalita Tengerkutató Alapítványt.

A százmillió tonnányira becsült szemétről Marcus Eriksen, az Algalita kutatási igazgatója a londoni The Independentnek azt mondta: ez az úszó szemét egy közepes sűrűségű leveshez hasonlít. Olyanhoz, amelyet műanyagokból, focilabdákból, legódarabkákból, műanyag zacskókból, egyéb csomagolóeszközökből kevertek ki. A műanyagok olyannyira tartósak, hogy a szemétszigetben találtak fél évszázada készült darabot is. Moore szerint, mivel a tengeri szemét zöme átlátszó, és a víz színe alatt néhány méterrel hullámzik, műholdas felvételeken észre sem lehet venni.

A természetvédők azt állítják, hogy a szemét nyolcvan százaléka a partokról mosódik a tengerekbe, csupán ötödét dobálják be a hajókról, olajfúrótornyokról. Egyébként nem esztétikai problémáról van szó, hanem olyanról, amely súlyosan veszélyezteti a tengerek élővilágát. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a szakértői úgy becsülik, hogy a műanyaghulladékok miatt évente több mint egymillió tengeri madár, illetve legalább százezer tengeri emlős pusztul el. A hulladékot tápláléknak néző, s tévedésükbe belepusztuló madarak gyomrában fecskendőket, öngyújtókat, sőt még fogkefét is találtak.

A UNEP adataiból az derül ki, hogy 2006-ban az óceánok vizében átlagosan és négyzetkilométerenként 12 ezer műanyagból készült szemét található. Eriksen szerint ez a lassan hullámzó massza az emberi egészséget is veszélyezteti. A több százmilliónyi apró szennyezés szivacsként magába szívja a különféle szennyező anyagokat, amelyek a kifogott halak révén visszakerülnek az emberekhez.

Ha azt hisszük, hogy a mi környékünkön minden rendben van, hatalmasat tévedünk. A Földközi-tenger és melléktengerrendszere a világ egyik legszennyezettebb része, ahol négyzetkilométerenként átlagosan kétezer műanyagból készült szemétdarab található. A probléma azért nem feltűnő, mert a hulladék zöme itt a tengerfenékre merül, csupán a legkönnyebbek lebegnek a felszín közelében. A "greenpeaces" Mario Rodriguez szerint tudomásul kellene végre venni, hogy a tenger nem hulladéklerakó. Azonnal drasztikusan csökkenteni kell műanyag-felhasználásunkat. Amire mégis szükség van, azt úgy kell kezelni, hogy semmiképpen se kerüljön be a folyókba, tengerekbe. Ami pedig odajutott, azt valahogy ki kell onnan gyűjteni. Ennek hogyanjáról azonban semmit sem találni a hírekben. Pedig Moore szerint, ha semmi sem változik, akkor a következő évtizedben kétszeresére nőhet az óceáni szemétsziget mérete.