Az elmúlt években a Gyurcsány-kabinet a kormányzati kommunikáció meghatározó részévé tette a statisztikákat, a pannon puma döglődését mindig egy éppen kedvezően alakuló makromutatóval cáfolták. Közgazdász és mezei könyvelő ugyan egyaránt mondta már, tragédiához vezet a kormány gazdaságpolitikája, ám aki nagyon akarta, elhihette, hogy egy összefüggésekből kiragadott szám mindent überel.

Mostantól már ez sem megy. A New York-i tőzsde hírszolgálata tegnap jelentette: Magyarországon stagfláció fenyeget. Azaz stagnálunk és inflálódunk. A sajátos hangzású szót akkor használják, amikor a meghatározó gazdasági mutatókból egy sem stimmel. Azaz magas az infláció, lassul vagy stagnál a gazdasági növekedés, mindezt tetézi a látványosan emelkedő munkanélküliség is. Magyarországra mindez igaz, sőt ha a statisztikai hivatalnál a feketegazdaság egyes részeit - mint például a prostitúció vagy a drogkereskedelem - nem számítanák hozzá a hivataloshoz, már mínuszban lenne a GDP, gazdaságunk a KSH-közlönyökben is visszafele fejlődne. Nem dübörgünk a válságba, már a fejünk búbjáig benne vagyunk. Persze már nyilván kész Veres János pénzügyminiszter örökvidám válasza: egyszer befejezzük a konvergálást, dől majd az uniós pénz, s minden rendben lesz.

Nem lesz. Még a pénzügyminiszter logikája alapján sem. Az uniós pénzesőhöz ugyanis szükséges a konvergenciaprogram betartása, azaz rendbe kellene hozni a fent említett mutatókat. Ez azonban immár nem megy: nem tudjuk úgy számottevően javítani az egyiket, hogy a másik ne romoljon látványosan tovább, maga után rántva a gazdaság még kielégítően működő területeit. Ezzel a gazdaságpolitikával nem megy - már amennyiben Gyurcsányéknak egyáltalán van bármi koncepcióra emlékeztetője. Nem megy, amíg "tényleges reform helyett maszatolás", amíg "pénzügyi szigor helyett pénzügyi terror", amíg "kiigazítás helyett gazdaságot romboló pénzbehajtás" van Magyarországon. Amíg a "kis- és középvállalkozások támogatása helyett azok ellehetetlenítése", amíg "adó- illetve köztehercsökkentés helyett bizonytalanságot fokozó ígérgetés" folyik. Amíg "az állam karcsúsítása, a bürokrácia leépítése helyett a kormányzati apparátus politikai érdekeket követő felduzzasztása" valósul meg.

Az idézettek az elmúlt napokban gyakorta tűntek fel nemzetközi elemzésekben, a Gyurcsány bukásáról szóló híresztelésekkel együtt. Ugyanis csak így logikus. Ha egy kormány működése minden területén impotens, csak idő kérdése, hogy mikor van vége. A stagflációs jóslat óta, az egyre rosszabb külső gazdasági környezetben ez az idő egyre drágább, egyre többe fog kerülni mindannyiunknak.