Hunyjunk szemet most nagyvonalúan afölött, hogy csupán a kormánypropaganda virtuális világában valósultak meg száz százalékban az első száz nap vállalásai, az akkor meghozott intézkedések így is bőven elegendők voltak az MSZP támogatói bázisának növeléséhez; ennek hatása - ha hihetünk még egyáltalán a közvélemény-kutatásoknak - máig tart.

Egy évvel a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után egyre több példán tanulmányozható, milyen az, amikor a szocialisták már nem is törekednek a kampányban meghirdetett, vonzó ígéreteket tartalmazó programjuk végrehajtására, illetve elmagyarázzák, hogy miként is kell helyesen értelmezni tavaly elhangzott kijelentéseiket.

Az MSZP választmánya előtt tartott kormányfői beszámolóból például kiderült, hogy Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozás történelmi pillanatát a takarékosság, az erőgyűjtés és a felkészülés esztendejében éli meg. Ez - ismerve a koppenhágai kudarcot és a már idén is erőteljesen megszorító jellegű költségvetést - nem túl biztató előjel: bérfelzárkóztatás, fejlesztések, újabb támogatási programok híján hogyan fog helytállni az ország az uniós versenyben a legkritikusabb kezdeti időszakban?

Se szeri, se száma a tételesen megszegett ígéreteknek, személyes vállalásoknak: csupán az előző két hét terméséből tallózva érdemes kiemelni a május 15-től mégis - mégpedig jelentősen - emelkedő lakossági gázárat és a lakástámogatások megnyirbálását (Medgyessy a kampányban még a rendszer kiterjesztéséről beszélt). Utóbbi lépés ráadásul - mint az a kormánysajtó ismertetéseiből is kiderül - nem jár számottevő költségvetési megtakarítással, így azon túl, hogy kárt okoz, teljesen felesleges is.

Ilyen körülmények között igazán ügyes húzásnak tekinthető, hogy a miniszterelnök kormánya egyik gyenge pontjaként a rossz kommunikációt nevezi meg nyilvánosan is elhangzó (ön)értékeléseiben. Ha komolyan gondolná, éppen akkorát tévedne, mint az előző ciklusban azok az elemzők, akik az Orbán-kormány sikereit szinte kizárólag a hatásosan alkalmazott PR-módszerekkel magyarázták, már-már mitikus ködbe vonva a kormányzati kommunikáció akkori formálóit.

Medgyessyék első száz napját nem a jó kommunikáció adta el a politikai piacon, mint ahogy a februárban meghirdetett, úgynevezett Európa-terv nyilvánosság előtti megjelenítése sem azért oly halovány, mert a kormánytagok vagy az egyes minisztériumok sajtóosztályai rosszul teszik a dolgukat. A hatalom jelenlegi gyakorlói által a sajtójuk segítségével tökélyre fejlesztett látszatkormányzásnak is vannak ugyanis határai: egy üres, tartalom nélküli jövőképre, a nagy Európa-blöffre semmilyen kommunikációs trükkel nem lehet vonzó politikai programot építeni.

A kabinet a ciklus első évében mindent alárendelt a népszerűségi szempontoknak, ezt támogatói közül is sokan rosszallóan médiakormányzásnak nevezik. A szaporodó gazdasági nehézségek kezelésére lenne ugyan egy már jól ismert receptjük, ám az népszerűtlen; más megoldásra viszont nem futja a tehetségből. Marad tehát a sodródó látszatkormányzás, a jól kommunikált semmittevés. A kormány legnagyobb "eredménye", hogy tudatosan olyan irányba terelte (züllesztette) a magyar közéletet, ahol a választók relatív többsége nem is igényel ennél többet. Ebben a közegben az ő képességeikkel is könnyű sikeresnek lenni.

De ez nem lesz mindig így.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet