Még akkor is, ha Jónás mindig is "rühellte a prófétaságot". De a rühellt prófétaság és az "én vagyok az ómega és az alfa" között mégis csak feszül egy darab út, nem igaz?

Miképpen Nagyvárad és Párizs közt is, hajjaj! Az értől az óceánig - és tényleg; a Hortobágy poétájától az Ős Kajánig... És bizony Szabadszállásról is jó darab utat kellett megtenni a szárszói vonat kerekei alá...

Ma már nem ilyen hosszúak, rögösek az utak. Kezdetben volt ugye a nagy álom, a nagy fogadás, a nagy tét: Nyolcvan nap alatt a föld körül; ebből lett a mi valóságunk: A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig.

Szóval, megrövidültek az utak.

Manapság négy-öt nap alatt el lehet jutni például onnan, hogy "egy sértett párttag akar bosszút állni a párton", egészen odáig, miszerint "erős a gyanú, hogy a tavalyi elnökválasztáson szabálytalanságok történtek".

Bizony. Erős az a gyanú. Muszklis, gyúrós kis gyanú az. Miután az érintett elmondta a valóságot, miután előkerültek a hamis aláírások, miután a valódi aláírások tulajdonosai elmesélték, hogy ők bizony ott sem voltak, ellenben mégis Kókára szavaztak, nos, ez a mi kis gyanúnk - úgy tűnik - rendesen szedte a szteoridokat.

Csak az a rémes, hogy ennek így, éppen így kellett lennie. Mi erre vagyunk predesztinálva. Mikor Kóka megkapta az államtól az Elender-milliárdokat, nagyjából akkoriban olvashatta Gyurcsány halhatatlan gondolatait arról, miszerint lesz majd itt nemsokára néhány ember, akinek milliárdjai lesznek, és bizony az a néhány fogja megszabni a politika irányát is. Azoké lesz a hatalom.

Olvasta ezt Kóka, és rájött, hogy itt róla beszélnek.

Innen meg rövid ám az út a pártelnökségig. Rövid, gyors és undorító. Nem kell hozzá semmi más, csak pénz. Sok-sok pénz. Az meg van, az államtól nagyon sokat lehet lopni. Utána megveszünk mindenkit kilóra; a termosztolvaj cigány haver majd belépteti a fél falut a pártba, és abból mind küldött lesz; és ha még ez sem elég, mert a pártoknak van valami tehetetlenségi erejük, akkor legfeljebb szavaznak rám azok a küldöttek, akik nem jöttek el, vagy már régen hazamentek.

Wekler, Kóka, Demszky... A mi liberális elitünk.

És most folyik a belső vizsgálat.

Gondoljatok csak bele, drága véreim, amikor ezek belső vizsgálatot tartanak! Szinte megfagy ereimben a vér... Mert a vizsgálat első körében azt fogják kideríteni, hogy az a borsodi küldött, aki kiborította a bűzhödt bilit, az bizony valószín pedofil. S ki fog derülni talán az is, hogy az ott nem lévő és alá nem író és nem szavazó házaspár mégiscsak ott volt, aláírt és szavazott. Van annyi pénz, amennyiért egyszer csak ott voltak ők. Kókáéknak, a Kóka-féléknek mindig van annyi pénzük. Ez a kókaiság, a kókaság lényege... (Tessék megkérdezni a mestert, a Gyurcsányt! Olyan szép, olyan melengető érzés olvasni, ahogy az egykori kis hamis számlázó elmeséli, mennyit is, hogyan is, milyen körülmények között is és kinek a nevében is számlázott... Sok milliárdot, úgy, hogy időnként pisztolycsövet dugtak a pofájába, és a Fortus Rt. nevében számlázott. Ki máséban? Fortus = Altus = Apró = Gyurcsány =... A mi kis Apró Cosa Nostránk... Tessék csak elolvasni az Indexen. Életszerű, minden ízében hiteles az egész. Egy ember mesél, arccal, névvel. És ha máshonnan nem, hát onnan egészen biztosan lehet tudni, mi az igazság, hogy a kormányszóvivő öt perccel az interjú megjelenése után már ezt nyilatkozta: Gyurcsány Ferencnek semmi köze a Fortus-ügyhöz. Hát persze, Dávidka, persze hogy semmi köze. Cúnya, cúnya Fortus-ügy, cúnya, cúnya bácik, cúnya, cúnya milliárdok, minekünk szemmi közünk...)

És ha még sincs ennyi pénz?

Ha majd minden kiderül? Nos, akkor majd nem tudott róla. Akkor majd semmi köze hozzá. Akkor őt is átejtették. És majd elindul újra az elnökségért, már ha lesz egyáltalán új választás. És fogadjunk, hogy a küldöttek akkor majd még nagyobb arányban fognak rászavazni, mert a kognitív disszonancia rettenetes szorításában majd úgy magyaráznak mindent, hogy a szemét, nyilas ellenség miatt van az egész. Meg a Gárda, az, a Gárda. "A János klassz srác, nem tudott róla, de ott a Gárda!"; "A Feri klassz srác, nem tudott róla, de ott az Orbán!"

Ennyire egyszerű ez.

Olyan egyszerűek ezek a világok, mint egy átlagos szoci képviselő feje belül. Szoba-konyha. Nehéz eltévedni.

S ameddig ez így van, ameddig ez így lesz, addig vidáman és mosolyogva széthordható, ellopható, tönkretehető, kiröhöghető, megalázható az egész ország.

Kóka pedig készen áll másodszor is megmérettetni magát. Már miért is ne állna? Ameddig nem a hentes mérlegén mérik... Ugye...