A Fidesz folyton csak demagogizált itten, bele a vakvilágba, valódi célját és szándékát a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj szlogenje mögé rejtve, de jött Kiss Péter, s akár Dimitrov a fasizmus lényegéről, lerántotta a leplet az ellenzéki párt népszavazási kezdeményezésének álságos voltáról. Amíg ilyen Kiss Péterek élnek e hazában, addig nem lehet a magyar népet a végtelenségig becsapni, félrevezetni, mert a demagóg populisták akármilyen jól álcázzák is igazi törekvéseiket, a kancelláriaminiszter átlát minden ármánykodásukon, és lebuktatja őket, mint Zuschlagot a Hír TV.

Az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának országos értekezletén mondta ki a megtéveszthetetlen kancelláriaminiszter a Fidesz számára lesújtó igazságot, miszerint a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról döntő népszavazás nem e kérdésekről, nem az emberekről, hanem a kezdeményezőkről szól, akiknek a kérdésekre nincsenek is válaszaik, csak annyit tudnak mondani, nem, nem, soha. Majd minden kertelés nélkül, belecsapva a közepibe, kijelentette: a népszavazás nem a feltett kérdésekről, hanem a Fidesz hatalmi ambíciójáról szól. Megmondom őszintén, ha én lennék a Fidesz, elpirulnék a szégyentől, hogy így átlátnak rajtam, még akkor is, ha a népszavazás kérdéseire adandó, nem létező válaszaim igenek lennének. Ám Kiss Péter nem érte be annyival, hogy általánosságokkal borzolgassa a valóság felszínét, hanem bravúros okfejtésekkel kibontotta a részleteket is. Kifejtette, ha igazából kíváncsiak volnának az emberek álláspontjára, akkor a kérdést úgy tennék fel: ki fizessen ezekért a szolgáltatásokért? Mindenki, vagy az fizessen picivel többet, aki igénybe veszi a szolgáltatásokat? Na, tessék, ezek igazi kérdések, rátapintanak az emberek valódi álláspontjának ütőerére, s nem beteges hatalomvágyról árulkodnak, mint a Fidesz műérdeklődése.

Ezeket pillanatok alatt érvényesítette volna az OVB, sőt elolvasásuk után még Kálmán László nyelvész is elégedetten belecuppogott volna a szakállába. De Kiss Péter nemcsak a kérdésfeltevésben klasszis, hanem az állításai is lenyűgözik a közönségét. Igazi baloldali értelmiséghez méltón nem egyszerűen érvel, hanem egyenesen argumentál. Kiszámolta az ő kis vaskos ujjacskáin, hogy ma egy állampolgárra 40-45 ezer forint jut a felsőoktatás költségeiből. Abban a családban is, ahol nincs egyetemista, 160 ezer forintot fizetnek a felsőoktatás költségeiből. Ez tagadhatatlanul így van. Persze vannak családok, ahol egyetlen bűnöző sincs, mégis súlyos tízezreket fizetnek a bűnüldözés és a rabtartás költségeiért. Sőt olyan család is elképzelhető, amelyikben miniszter nem akad, még véletlenül sem, mégis súlyos ezrekkel járulnak hozzá ahhoz, hogy néhány jellemtelen, agyalágyult naplopó uralkodhasson fölöttük.

Kiss Péter szellemi nívójáról árulkodik az alábbi idézet, amely 2004. augusztus 26-án, az MSZP (miniszterelnököt választó) kongresszusán elhangzott szónoklatából való. "Én vizsgálgattam magamat az elmúlt napokban, hogy mondják, a pozíció észt ad. Ezt persze soha nem látom másokon, de vizsgáltam magamat, és arra jutottam, hogy hát ez velem még nincsen így. Vagy lehet, hogy csak az a baj, hogy a jelöltség az még nem pozíció." Ezek szerint a kancelláriaminiszterség sem pozíció. S ez az ember majdnem Magyarország miniszterelnöke lett, mi több, pártjában úgy tartják számon, mint Gyurcsány egyik lehetséges utódját. (Lamperth Mónikánál még mindig jobb.)