A demokratikus politika természetes és szerves része, hogy a szemben álló felek kikezdik egymás szavahihetőségét, megkérdőjelezik egymás hitelességét, és felhívják a választók figyelmét arra, milyen szörnyű következményekkel járna a másik győzelme.

Kicsit olyanok az egymásnak feszülő erők - különösen ilyenkor, kampányidőszakban -, mint a vízilabdázók: a felszín fölötti szikrázó, de látható viadalukat a víz alatt a legalattomosabb, legfájdalmasabb cselvetések kísérik. A hasonlóság hamar véget ér, hiszen az egészséges, szabályok közé szorított versengésre épülő közéletben - elvileg - minden felszín alatti trükk lelepleződik és a helyére kerül.

Nálunk sajnos nem ilyen a közélet, és a balliberális oldal rendre áthágja a normális demokráciákban még tolerálható harc korlátait. Áthágja, mert azonnali következmény nélkül megteheti. Ezt láttuk 2002-ben, 2004. december 5-én, 2006-ban, ezt látjuk ma is. Választási bizottság, Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság utalt már arra állásfoglalásaiban, hogy a szocialista párt és az általa irányított kormány eszköztárának tartozéka a választási manipuláció vagy egyenesen a választási csalás.

Azon lassan már meg sem lepődünk, hogy az adóforintjainkból eltartott kormányzati szervek a semlegesség fogalmát hírből sem ismerve pártálláspontokat népszerűsítenek tájékoztatás címén; magatartásuk súrolja, talán át is lépi az alkotmányosság határát. A minisztériumi utasításra az egészségügyi intézményekben kifüggesztett propagandaanyagok ugyanennek a kormányzati gátlástalanságnak a szimbólumai.

A Heti Válasz tegnapi híre a választási folyamat manipulálásának még aggályosabb módszerét leplezte le: a háziorvosok úgymond spontán, civil vizitdíjpárti akcióját az országos háziorvosi szakfelügyelő szervezi. Tehát a tőle így vagy úgy függő személyektől próbál aláírásokat kicsikarni Komáromi doktor a kormánykampányt erősítve. Mindez azonban azt is jelzi, hogy a hatalom nagyon is komolyan veszi a népszavazást.

Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédében szót sem ejtett a referendumról, holott nyilván másra sem gondolt. A miniszterelnök feladta reformküldetését, és ismét az osztogatás politikáját hirdette meg; igaz, egyelőre inkább virtuális javakat (a jövő ködébe vesző bizonytalan adócsökkentés, kedvezményes részvényvásárlás) kínál.

Az sem lehet véletlen, hogy a hírek szerint átmenetileg lazítanak a költségvetés gyeplőjén. Ha mindezt nem látnám, akár el is hinném a baloldal vezérének, hogy nem tulajdonít jelentőséget a népszavazásnak - a Népszabadságban amúgy tegnap ismerte be, hogy azt a Fidesz könnyen megnyerheti. A Fidesz helyében ettől egyáltalán nem nyugodnék meg: elsöprő erejű népszavazási győzelemhez csak elsöprő erejű - olykor bizony negatív! - kampányon keresztül vezet út.

Az egyszer már hazugságon ért kormányt bármikor könnyű sarokba szorítani. Hihetetlen! - kiabálta egyébként tegnap címlapján a Blikk a vizitdíjbarát háziorvosokra utalva. Tényleg az.