HVG: A Medián-HVG felmérése szerint ön az ország legnépszerűbb pártpolitikusa. Ebben az is közrejátszhat, hogy Debrecenben együtt tud működni a szocialista-liberális ellenzékkel. Marad polgármester 2010-ig?

K. L.: Egészen biztos, hogy maradok. Ha az ember elindul egy választáson, elkötelezi magát, hogy nem hagyja cserben a szavazóit, végrehajtja azt, amire felhatalmazták. Legutóbb a jobboldali szavazók mellett sok baloldali szavazó is rám adta a voksát. Sikerült meggyőznöm őket, hogy az ő érdekeiket is képviselni fogom. Meglehet, ókonzervatív vagyok a mostani politikai mentalitáshoz képest: megpróbálom teljesíteni, amit ígérek. Lehet egy várost, sőt egy országot is úgy vezetni, hogy figyelembe vesszük, mit gondolnak a választók. A demokrácia nem felvilágosult abszolutizmus, amelyben én mondom meg, mi lesz jó nektek, és aszerint cselekszem, akár akarjátok, akár nem.

VG: Előfordult, hogy a debreceni önkormányzat menet közben korrigált, mert a közvélemény mást akart?

K. L.: Nem is egyszer. Például amikor a repülőteret az önkormányzat privatizálni akarta, időben rájöttünk, hogy szándékunkat a városlakók többsége nem helyesli, ezért a tartós bérbeadás mellett döntöttünk. Vagy: szerettük volna a városi trolikat autóbuszokra cserélni, de a helyi közvélemény - talán nosztalgiából - a troliközlekedés megtartását szorgalmazta. Így ma Debrecen rendelkezik az ország legkorszerűbb troliparkjával.

HVG: Azért nem mindenki elégedett önnel: "jól értesült körök" szerint megelégelte a Hajdú-Bihari Napló bíráló hangvételét, és utasította az önkormányzatot, hogy vegye meg a lapot. Azóta a lap olyan, mint egy kezes bárány.

K. L.: Majdnem szó szerint így van. Árnyalja a képet, hogy a Hajdú-Bihari Naplót nem vettük meg, erre nem is tettünk kísérletet, és a lap egyáltalán nem kezes bárány. A lap a Vorarlberger Nachrichten osztrák újságot is kiadó vállalkozó tulajdonában van. Komolyra fordítva a szót: nincs közöm a laphoz, legfeljebb olyan értelemben, hogy sokat írnak rólam. Persze minden politikusnak van ellenzéke - nekem is. A városi szociálliberális ellenzék legnagyobb gondja az, hogy a legtöbb téma felvetésekor - oktatás, egészségügy, a Volán-buszok jegyárai - nem velem kerülnek szembe, hanem a kormánykoalíció politikájával.

HVG: Azt is felróják önnek, hogy támogatta a debreceni Wass Albert-szobor felállítását.

K. L.: Azt hiszem, az egész purparlé vagy szimpla rosszindulaton, vagy félreértésen alapul. A szobrot nem az önkormányzat állítja közpénzből, hanem egy civil egyesület magánpénzből. Valóban azt kérik számon rajtam, hogy polgármesterként én ezt miért nem akadályozom meg. A debreceni Nagyerdőben, a Medgyessy Ferenc sétányon található szoborpark nem annak alapján jött létre, hogy az ott szobrot kapott írók-költők - Gulyás Páltól Adyig - hol helyezkednek el a magyar irodalom kánonjában. Ezek az alkotások olyanoknak állítanak emléket, akik valamilyen formában kötődnek Debrecenhez, és fontosak nekünk; Wass Albert például debreceni diák volt.

HVG: Nyakunkon a népszavazás. Amennyiben az igenek győznek, mit tesz a Fidesz?

K. L.: Bemegyünk március 10-én a Parlamentbe, és nekiszegezzük a kérdést a kormányfőnek: hogyan tovább? Világosan kell látnunk, hogy a háromigenes népszavazás csak része egy folyamatnak, szeptemberben újabb népszavazás jön. Akkor várhatóan halálos csapást kap és el fog vérezni a kormány egészségügyi modellje. Azután jövőre következik az Európai Parlament képviselőinek megválasztása, majd 2010-ben az általános országgyűlési választás. Tehát a labda a kormánykoalíció térfelén van. Nekik kell levonniuk a szükséges konzekvenciákat. Persze behunyhatják a szemüket, szemantikai vitává lényegítve az eredményt, mondván: akkor nem "tandíj" és "vizitdíj" van, hanem "hozzájárulás". Hasonlóképpen az Albert házaspár népszavazási kezdeményezését is elintézhetik azzal, eleve nem volt szó arról, hogy több biztosító kapcsolódjon be az egészségügyi rendszer működtetésébe, tehát felesleges a referendum. Azonban a polgárok átlátnak a szitán. Annak idején Medgyessy Péternek sem sikerült bebizonyítania, hogy ő a KGB ellenében volt D-209-es ügynök. Vagy nem volt szánalmas, amikor azt magyarázták, hogy Gyurcsány Ferenc nem hazudott, csak nem bontotta ki az igazság minden részletét?

HVG: Fennáll a veszélye, hogy a szemben álló politikai táborok különbözőképpen interpretálják a népszavazás eredményét, és a jogi huzavona következtében anarchikus állapotok alakulnak ki, megtörhet a kormányzás lendülete.

K. L.: Miféle lendület? Miféle kormányzás? Ennél rosszabb már aligha lehet a helyzet. A Gyurcsány-kormány nem kormányoz, az adminisztráció fokozatosan szétzüllik. A rendeletek és végrehajtási utasításaik értelmezhetetlenek, gyakran teljesíthetetlenek. A közigazgatás az összeomlás határán van. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hivatalnokok nem mennek be dolgozni, hanem azt, hogy nem tudják elvégezni a feladatokat, az egyszerűtől az egészen bonyolultig. Bármerre nézünk, meglehetősen nagy a káosz. Olyan törvények lépnek életbe, amelyek lényegében végrehajthatatlanok. Szetey Gábor személyzeti felelős munkássága következtében fölöslegesen megnehezítették az önkormányzati állások betöltését. A nálunk dolgozó csaknem ötszáz munkatárs posztjára bonyolult procedúra során kellene pályázatokat kiírni, amit majd a budapesti központi nyilvántartóval kell egyeztetni. Nonszensz. Se szeri, se száma az abszurditásoknak. Az egészségügyben tényleg a kórházi széfek hiánya volt a legégetőbb probléma?

HVG: Ha úgy alakulna, hogy a Fidesz megnyeri a 2010-es választást, elvállalná a kormányfői megbízatást?

K. L.: El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor elvállalnám, és olyat is, amikor nem. Ez persze eléggé dodonai válasz; hadd magyarázzam meg. A politika akkor lehet sikeres, ha csapatjátékon alapul. Hogy igent mondjak, ahhoz a Fideszen belül nyilvánvalóan konszenzus kell. Van legalább négy-öt olyan fideszes politikus, aki alkalmas az ország vezetésére. Orbán Viktor már bizonyította is ezt. Akkor erős egy párt, ha a kormányfő kiválasztásánál többen is szóba jöhetnek. Mindenesetre kizárt, hogy egy reggel arra ébredek, "én most miniszterelnök akarok lenni, és ennek érdekében elkezdek szervezkedni". Még egyszer hangsúlyozom: csakis csapatjáték kerülhet szóba. Sok múlik azon is, hogy 2010-ben ki fogja vezetni az MSZP-t.

HVG: És ha önt - ahogy mondta: széles körű konszenzus, csapatjáték keretében - megválasztanák miniszterelnöknek, mit tartana legfontosabb feladatának?

K. L.: Ezt a kérdést nem most kell megválaszolni. Egy biztos: a dolgok semmiképpen sem folytatódhatnak úgy, mint eddig. Alapvető változásra van szükség a közigazgatásban, a törvényhozás munkájában, módosítani kellene az alkotmányt, egyszerűsíteni a teljes adórendszert, újjáépíteni az egészségügyet, hogy csak néhány nagy horderejű ügyet említsek. Mindehhez a lehető legszélesebb körű támogatásra lenne szükség. Ha a Fidesz győz, nem visszacsinálni kell a dolgokat, hanem akár a baloldali választókat is meggyőzve előbbre lépni a felgyülemlett problémák megoldásában és a gazdasági növekedés felgyorsításában. Ma egy posztkádárista rendszerben élünk, a betarthatatlan törvények ott lógnak fenyegetően mindenki feje fölött, és a kormányzat bárkit megzsarolhat, fenyegethet kénye-kedve szerint. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a törvények betarthatóak legyenek, és gondoskodni kell arról, hogy be is legyenek tartva. Ezzel párhuzamosan radikálisan csökkenteni kell az értelmetlen, de bennünket kiszolgáltatott helyzetbe hozó jogszabályokat. Törvénykövető és következetes politikát kell folytatni, vissza kell térni a jogállamiság eredeti értelmezéséhez, újra tartalmat kell adni a politikai felelősségnek, de eközben semmiképp nem szabad kellerizmusba hajlani.