- Több mint kilencszázmillió forintos csalás gyanújának árnyéka vetődött egy pályázatíró cégre a minap. Az intézményrendszer milyen hatásfokkal szűri ki a csalókat?

- Az Új Magyarország fejlesztési terv kiírásai keretében egy- és tízmillió forint közötti összeghez szinte automatikusan juthatnak hozzá azok a vállalkozások, amelyek teljesítik a feltételeket. Nincs bírálóbizottság, így elvileg gyorsan elérhető a támogatás. Emiatt azonban itt nagyobb lehetőség kínálkozik visszaélésekre. Az említett esetben a közreműködő szervezet szemfülességének volt köszönhető, hogy nem sikerült illetéktelenül pénzhez jutni. A negyven-ötvenmillió forintnál nagyobb pályázatokon már jobban zár a rendszer. Ott az ellenőrzések is szigorúbbak, a támogatás odaítélése előtt például helyszíni szemlét tartanak.

- Az ellenzék szerint nemcsak a tisztességtelen vállalkozóktól, hanem a pártpolitikai alapú pénzosztástól is óvni kell az uniós forrásokat. Nem mindig a legjobb pályázat nyer?

- A gazdaságfejlesztési kiírásokban a politika elvileg nem rúghat labdába. Más esetben felmerülnek kérdések. Megesett, hogy olyan önkormányzat nyert forrást kerékpárút támogatására, melynek pályázata egyébként alulmaradt a pontozásban. Arra is volt példa, hogy olyan budapesti önkormányzat nyert pénzt iskolafejlesztésre, amely szakmailag majdhogynem esélytelennek számított. Úgy tűnik, hogy a regionális operatív programok kiírásai körül időnként a politika is szerepet kap. Ez nem biztos, hogy baj, de akkor ki kell mondani, hogy a regionális és egyes ágazati pénzek elosztásakor a politika mondja ki a végső szót. Így legalább mindenki tisztában lenne a játékszabályokkal.

- A nagyobb környezetvédelmi, infrastrukturális és turisztikai projekteknél például a hivatalos játékszabályok szerint is a kormány hozza meg a döntést. Az 1600 milliárd forintot is meghaladó beruházások döntő többségére azonban a támogatási szerződéseket nem sikerült az eredeti határidőn belül megkötni. Ön szerint mi a késések oka?

- Több probléma áll a háttérben. Az egyik a bürokrácia, amely bonyolulttá és nehézkessé teszi a szükséges engedélyek beszerzését. A másik gond, hogy a támogatott projekteket nem dolgozták ki megfelelően. Óriási hiány van hozzáértő szakemberekből, akik összefognák és levezényelnék a beruházásokat. Igazán nincsenek felelősök sem, akiken számon lehetne kérni a fennakadásokat. A kormánynak világossá kell tennie, hogy kinek mi a kötelezettsége, és akár pénzvisszafizetés terhe mellett biztosítani kell a projektek menedzselését, a határidők betartását. Ez valójában nem a kormány feladata lenne, ám Magyarország még tényleg gyermekcipőben jár ezen a területen.

- A múlt év végén tömegével jelentek meg az uniós pályázatok, melyek beadási határideje szinte naponta változik. Ennek mi lehet az oka?

- A közreműködő szervezeteknél és valószínűleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél sincs elegendő szakember, az előkészületekre nem elegendő az idő. Csak az iskolafelújítási kiírásokra több mint ezer pályázó jelentkezett. Ez óriási feladatot ró a szervezetekre. Az eredeti határidőket lehetetlen tartani, de ez nem is baj. Több időt kell hagyni a pályázóknak és az értékelőknek is arra, hogy megfelelő munkát végezzenek. Most mindenképpen szükség lenne egy kis időre ahhoz, hogy mindenki rendezze a sorait. Átgondoltabb ütemezés szerint kellene kiírni a pályázatokat. Erre az állami apparátusnak is szüksége lenne. A rohamtempóval több hiba jár. A mindenkori politikának azonban az az érdeke, hogy naponta jelentsen be új kiírásokat.

- A szakemberhiányra utal az is, hogy a pályázatokkal kapcsolatos feladatokat több esetben kiszervezték?

- Részben. Tény, hogy több közreműködő szervezet a pályázatok elő-bírálatát is gazdasági társaságokra bízta. Külső cégek, személyek felelnek a döntés alapjául szolgáló pontozásért és tehetnek javaslatokat a támogatás elnyerésére. Ez azt jelenti, hogy jelentős részben rajtuk múlik egy pályázat sorsa. A kiszervezés eredményeként azonban egyes esetekben, például a humánerőforrás-fejlesztési kiírásokéban a döntések előkészítésében olyan személyek is részt vettek, akik egyébként pályázatírással foglalkoznak. Ez felvetheti az összeférhetetlenség kérdését.

- A kiszervezéssel csökken az átláthatóság és a szakmaiság?

- Az átláthatóság egyértelműen, hiszen a megbízott cég munkatársai nem állnak a fejlesztési ügynökség közreműködő szervezeteinek alkalmazásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a külső cégek dolgozói nincsenek a helyzet magaslatán. Sok esetben felesleges munkára kötelezik a pályázókat, nem mennek el a megbeszélt időben a találkozókra. Az ügyfelek bizalmát az sem erősíti, amikor egy szimpla freemail-es címre kérik be tőlük az adatokat. Mindezek után érthető, hogy számos vállalkozás inkább lemond az uniós pályázatokról, nem kérnek a tortúrából. Természetesen nemcsak a megbízott cégek, hanem maguk a közreműködő szervezetek sem hibátlanok. Egyikük-másikuk ellenségként kezeli a pályázókat, nem szolgáltatóként, hanem bürokratikus hivatalként működnek. Sajnos a pályázók is ellenségként tekintenek egymásra. Ez szintén igaz a városokra és a különböző intézményekre, még akkor is, ha mindenkinek jut támogatás. A fejlesztések tekintetében a megyék és a régiók sem kommunikálnak egymással. Fel kellene ismerni, hogy egy hajóban evezünk. Össze kellene fogni és partnerként tekinteni egymásra. Ellenkező esetben most már egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy úgy járunk, mint Görögország, amely csak a támogatások harminc-negyven százalékát tudta lehívni.

- Ha mindenki a közösségi forrásokért marakodik, miközben az intézmények ellenségként tekintenek a pályázókra, akkor jó eséllyel bukkannak elő azok a "csodaemberek", akik néhány százalékért biztos uniós támogatást ígérnek. Ez mennyire jellemző?

- A nagyobb és a kisebb kiírások körül is rendre feltűnnek olyanok, akik - akár politikai kapcsolataikra hivatkozva - szavakban garantálják a pénzt. Megegyeznek egyszerre több pályázóval, melyek közül valaki úgyis nyer. Így a "csodaember" díja garantált. Olyan pályázókat is megsarcolnak, amelyek minden segítség nélkül, szinte automatikusan támogatáshoz jutnának. Ez a jelenség sajnos komoly árnyékot vet az egész fejlesztési tervre.

- Sokakat a szigorú feltételek is távol tartanak a pályázatoktól, mivel nem tudják vállalni az ország jelenlegi gazdasági helyzetében az előírt árbevétel-növekedést. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint azonban a kiírásokat túljegyzik, ami azt bizonyítja, hogy nem teljesíthetetlenek az előírások. Mi a tapasztalata?

- A kiírások az erősebb vállalatoknak kedveznek. Ennek oka, hogy viszonylag kevés a forrás. A pénzből nem juthat mindenkinek. Ezzel egyébként a fejlesztési ügynökség a kockázatokat is minimalizálja. Egy erősebb cég nagyobb eséllyel tartja be vállalásait. Én sem számítok tömeges bebukásra.

- Kevesebb pénz jut a magyar tulajdonú társaságoknak, mint a külföldi cégek magyarországi leányvállalatainak?

- Nem ismerem a statisztikákat, de a tőkeerős külföldi tulajdonú cégeknek nyilván könnyebb beruházásra költeniük, így vélhetően több támogatáshoz juthatnak. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ezek a vállalkozások is itt adóznak, fizetik a járulékokat.

- Az uniós forrásokra az önkormányzatok is számítanak. Mekkora probléma az önerő előteremtése?

- Óriási gond a támogatások eléréséhez szükséges önrész biztosítása az önkormányzatoknak, javarészt kötvénykibocsátásban találják meg a megoldást. Ez a bomba négy-hat év múlva fog robbanni, amikor vissza kell fizetni a pénzeket. Miből lesz erre pénz, amikor az uniós forrásokból megvalósuló beruházások nagy része betonba megy? Nemrég jártam egy Hajdú-Bihar megyei városkában, amely egymilliárd forintot kapott központja felújítására. Mindeközben alig van munkalehetőség a városban. Talán érdemesebb lett volna ezt a pénz a helyi vállalkozásoknak juttatni. Természetesen fontos kórházakat, autó- és kerékpárutakat is építeni, tereket felújítani. Ezzel együtt több pénzt kellene áldozni a gazdaság fejlesztésére.


Pályakép

Essősy Zsombor 1973-ban született. Felsőfokú tanulmányait 1992-1998 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász szakán végezte. 2005-ben a Corvinus Egyetemen hivatásos lobbista képesítést szerzett. 1996-tól amerikai és saját tulajdonú tanácsadó cégeknél dolgozott. 2003-ban megalapította a Magyar Pályázatkészítő Iroda Kft.-t, amelynek azóta is ügyvezető igazgatója. 2006-ban Az Év Fiatal Menedzserének választották.