- Mit szól ahhoz, hogy az állami cégekből vásárolhatnak tulajdonrészt az állampolgárok a kormány új tulajdonosi programjának keretében?
- Az a cég, amely 51 százalékban állami tulajdonban van, nem valós piaci alapon működő részvénytársaság lesz a tőzsdén. Másfelől ha néhány állami vállalatból részt szerezhetnek az emberek, azzal még nem oldódnak meg a társadalmi feszültségek. A kormánynak inkább azon kellene dolgoznia, hogy új munkahelyeket hozzon létre, ne csak szóban növelje a foglalkoztatást, és emellett induljon el a bérfelzárkóztatás is.
- Ön szerint előfordulhatnak visszaélések a magánosítás során?
- A kárpótláshoz hasonlóan vélhetően itt is lesznek olyanok, akik rafinált módon olcsón felvásárolják az állampolgároknak kedvezményesen juttatott részvényeket, és így jelentős tulajdonhoz juthatnak az értékes állami cégekben.
- Mennyi időt vehet igénybe az értékesítés levezénylése?
- Hosszabb időbe telhet. Hiszen ez a kormány ennél egyszerűbb projekteket sem tudott megvalósítani, gondoljunk csak a kormányzati negyedre vagy a pécsi Európa kulturális fővárosa projektre.
- Ezzel a hirtelen jött magánosítási lépéssel ön szerint mi a valódi célja Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek?
- A bejelentést csak PR-fogásnak tartom, annak is gyengének. A kormányfő a mindennapi gondokról akarja elterelni a köz figyelmét, vagy legalábbis megpróbálja. Például arról, hogy milyen veszélyes területre tévedt a Gyurcsány-kormány a vizitdíj bevezetésével.
- Mire gondol?
- Arra, hogy megpróbálja összeugrasztani a betegeket az orvosokkal. Miközben az egészségügy finanszírozása az állam feladata, a kormány nem biztosít elegendő pénzt a működéshez, hanem annak egy részét az egészségügyben dolgozó orvosokkal szedeti be. Mi történik akkor, ha erre rászokik a kormány, s más területeken is ezt a módszert követi? Ha például a közigazgatásban, mondjuk az önkormányzatoknál, a köztisztviselők bérét csökkentené, majd a kieső bevételt "belépési kilincspénz" jogcímen beszedetné az ügyfelektől a dolgozókkal, így pótoltatva a lefaragott bérüket. Vagyis így kialakulhat egy olyan kormányzati és parlamenti stratégia, hogy az egyes érdekcsoportok ügyeivel foglalkozó közigazgatási szerveknél csökkenthetnék a bérköltséget, és rábízhatnák az ott dolgozókra béreik kiegészítését törvényi felhatalmazással. Tehát veszélyes vizekre evezhetne a kormány, ha parlamenti felhatalmazással, mutyizva a köztisztviselői karral, a közigazgatási feladatokat pluszpénzekért végeznék el, miközben a vállalkozások és a polgárok ezért fizetik adót az államnak. Éppen ezért nemcsak a vizitdíjat és a kórházi napidíjat kellene törvényen kívül helyezni, hanem olyan törvényt kellene hozni, amely megakadályozza, hogy a mindenkori kormány ilyen lépéseket tehessen.