A politikusok különféle jogcímen kapnak jelentős összegeket. Azt azonban csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik, hogy az EP képviselői valóban arra költik-e a költségeik fedezését szolgáló pénzeket, amire kapják. Az újságírók nem ellenőrizhetik azt, hogy ki milyen bizonylatokkal számol el költségeket.

Közismert, hogy nem egy képviselő reggel aláírja a fizetése mellett busás napidíjat jelentő jelenléti ívet, majd veszi kalapját és rohan a repülőtérre. Azt sem ellenőrzik, hogy a képviselők Brüsszel és Strasbourg között valóban első osztályon repülnek vagy egyszerűen társulnak egy képviselőtársukhoz a kocsiban.

A csalás egyik legnagyobb lehetősége azonban az, hogy az uniós honatyák és honanyák másra költik el vagy tartalékolják azt a mintegy évi 170 ezer eurós összeget, amelynek célja, hogy irodai alkalmazottakat vegyenek fel. A dinamit most robbant, amikor kiszivárgott, hogy az Olaf, az EU csalás elleni egysége titkos ellenőrzéséből kiderült: nem egy képviselő nem tudott elszámolni azzal, hogy mire költötte a személyi állománya fizetésére átutalt összegeket. Az egyik ellenőrzött képviselő senkit nem vett fel, a másik pedig csupán egyetlen embert alkalmazott.
Lapunk korábban kérést intézett az európai adminisztráció egyik ellenőrző szervéhez, hogy belenézhessen az egyik magyar politikus által benyújtott bizonylatokba, mert felmerült a gyanú, hogy fiktív, azaz nem valós számlákat nyújtott be költségeiről, ám ezt elutasították.