fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Két rövid dühroham
2008. február 24., 12:15
Gyurcsány miniszterelnök agya megint pattant egyet: kipattant belőle a népi részvényszocializmus. Hajdanában, danában, a rendszerváltás hajnalpíros idejében, néhány MSZMP közeli balos elme termelte ki a kíneszmét: a társadalmi-gazdasági változás célja legyen a nevezett ilyen-állat-nincs-is.

Az influenza betömedékelte az agyamat, jó ideig csak az elme rágógumiját fogyasztottam elheverve: bűnügyi regényeket. Van egy talán negyven kötetből álló nyájam, megbízható iparosmunkákból áll, mindegyiket többször elolvastam már. E szövegek előnye, hogy amint az utolsó mondat pontjára ér a szemem, rögvest elfelejtem az egészet. Annyi marad meg: na, ez jó volt. Így tehát bármikor fölüthetem az írott termékeket, minden sor az újdonság erejével hat rám.

Fölgyógyulván, az eltompult agy fölcsigázására egy komolyabb könyvet vettem a kezembe, tartalma érdekelt és meg is akartam jegyezni. Akartam, de nem nagyon ment.

Az első bekezdések után éreztem: nagy a baj! Ajjaj! Minden leírt szót értetetem, a többtagú szakkifejezések jórészét is - mégis ijesztett az élmény: a szavak nem álltak össze mondatokká, a mondatok szöveggé. A vírusok szétették a tekervényeimet?

Elkezdtem előlröl. Majd harmadszor is nekivágtam a fenyegető Odüsszeiának. Minek is?

A könyv tárgya az ember - azaz a Homo Sapiens, mint faj - elterjedésének története a "gének vándorlását" követve. Érdekfeszítő téma - fajom őstörténetéről szóló ismereteim régen elavultak. Bizonyos jelenségek megértéséhez az emberi beszéd, a nyelvek történetének tanulságait hívta segítségül a szerző - egyik kedves tudományágamat.

Hosszadalmasabb elmemunka után jöttem rá: nem az én fejben hordott velőmmel van a baj, bár egyet hibáztam. A szöveget azért nem értem, mert magyarnak akartam olvasni. De nem magyar szöveg volt, hanem valami ahhoz hasonló, ám más szabályok szerint szabott textus. A fordító a saját szakmájában bizonyára kitűnő - gondolom: ember- vagy örökléstanos - szakférfiú elmulasztotta elsajátítani a magyart.

No de várjunk csak! A nyelv a gondolkodás eszköze - ha valaki nem tudja világosan és érthetően kifejezni magát, akkor gondolatai, netán egész tudományos tevékenysége zavaros. Ez biztos. Félreértés ne essék, nem az irodalmi fentebb stílt hiányolom egy természettudományos mű esetében, hanem az érthetőséget. A közérthetőséget. Ha nem vagyunk közérthetőek, a közösséget összetartó erő gyengül - tehát mi mindnyájan.

A könyvön átrágni magam, kétszeres ideig tartott, mint más esetben, elsőként ugyanis közmagyarra kellett fordítani, majd meg kellett értenem a tartalmat. Az utóbbi könnyebben ment. Szidhatnám a fordítót, szerkesztőt - mert volt szerkesztője is e remeknek! - vagy a kiadóvállalat teljes személyzetét, de minek? Aki azt mondja, hogy az angol nyelv terjedése veszélyezteti a nemzeti nyelveket, az téved. Mi magunk veszélyeztetjük: ostoba és félig sem megértett idegen szavak és kifejezések zűrzavaros használatával, nyelvi hamburgerek elsütögetésével, plakátmagányban ázó életünk elfogadásával. Én meg csak dühöngök és kihalni készülök, mint a neandervölgyi ősember. Érzem miként vastagszik homlokereszem, fülemet kiveri a szőr. Semmi kedvem megbocsátani azoknak, akik erre a sorsra löktek. Semmi kedvem megbocsátani magamnak sem.

De Önök közül, kedves olvasók, megbocsátok mindenkinek, ki fölszisszent, mikor néhány bekezdéssel ezelőtt Odüsszeia szót használtam. Az így leírt szót. A könyv alcíme a még el nem nevezett, magyarhoz hasonlatos nyelven: Egy genetikai Odüsszeia. A magyar nyelv szabályai szerint mondaton belül csak a neveket írjuk nagybetűvel. Az Odüsszeia névként egy adott mű elnevezése (cím), egy görög személynévből görög nyelvtani szabályok szerint képzett szó. A magyar nyelvnek nem része, mint ahogy mondjuk a Bovaryné hangalakú szó sem. De része az odisszea: "kalandokban gazdag bolyongás, hányattatás" a jelentése. Latinos alak, mert a magyar latinos.

Ez a könyv, a magyar kiadás, vajon nyelvünk, nemzetünk, emberi fajunk szörnyutazásának hányadik fejezete? Vagy hülye vagyok, hülyék vagyunk és nem vesszük észre: vége, végünk? Vagy ők a hülyék, az újmagyart beszélők? Vagy itt már mindenki hülye?

A második. A népi részvényszocializmusról.

Gyurcsány miniszterelnök agya megint pattant egyet: kipattant belőle a népi részvényszocializmus. Hajdanában, danában, a rendszerváltás hajnalpíros idejében, néhány MSZMP közeli balos elme termelte ki a kíneszmét: a társadalmi-gazdasági változás célja legyen a nevezett ilyen-állat-nincs-is. Nem untatom Önöket a dolog leírásával, nem is tudom leírni, mert a részleteket elfelejtettem már. A kifejezés zamata azonban máig itt forog a számban.

Most a nevezett kipattintgató valami hasonlóval eteti a jónépet. A magyar választópolgárt. Adjunk olcsón mindenkinek, kis tételekben, az állam vagyonából, osszuk ki fillérekért a még meglévő köztulajdont a Kedves Nép között! Ez az út visz Kánaánba! Rajta, nemzet, rajta nép!

Mintha a köztulajdon nem a miénk lenne.

Az egész ötlet olyan termetes hülyeség - és természetesen: gazemberség -, hogy nem is elemzem. Ezt a pudvás parasztvakítást még az újmagyarra átfordított agyú elmék sem veszik be.

Bár az beetetők igyekeznek. Például az Ecostat feje. A rádióban osztja az eszmét meg a népvagyont. Az Ecostat magyar cég, bár rövid neve ezt nem árulja el. A teljes igen - és mást is. Ecostat Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet. Intézet, de nem intézmény. Gazdasági társaság formájában működik. Állami kézben. Szoros kormányfennhatóság alatt.

Nincs is ezzel semmi baj, de a rádióriporter - profi, ugye - ezt elfelejti közölni a hallgatóval. Mintha valami független tudós nyilatkozna bele az éterbe. Ha jól emlékszem, arról is, miért lesz az jó, ha a Szerencsejáték Zrt. meg a Magyar Villamos Művek Zrt. százezernyi részvénye százezerfele szóródik. Talán még az Ecostatot is piacra - tőzsdére - viszik. Erről a vezér nem nyilatkozott. Konkrétan nem - ugyebár. Nem is kérdezték erről. Önök vennének a cég papírjaiból?

Én a fölmelegített népi részvényszocialista eszme megvalósítását a Mosonmagyaróvári Timföldgyárral kezdeném.

Tessék? Mi? Hogy ott már megtörtént a részvények szocisítása?

Idézek egy szocit: - Na és?

A harmadik. BKV - K.

A BKV friss vezetői föltalálták a spanyolviasz egyenletét. Matematika helyett persze foglalkozhatnának a közlekedéssel, de hát inkább megszüntetik. A BKV-ból kivonják a K-t. A közlekedést, ugye. Eltörlik a járatokat. Ritkítják a járműveket. Kirúgják - gondolom - a pénzpusztító dolgozókat. Hogy közben lódítnak - pl.: tavaly kevesebb volt az utas, mint tavalyelőtt, holott több volt - mértékutáni szabóként tendereztetnek - mértékutáni tenderezés: a népköztársasági óújmagyar + a mai trendi újmagyar gyönyörű és kifejező nyelvi hamisgyöngye - és piacosítják a maguk fizetését, ez az igaz menedzsertempó!

BKV - K. Spanyolviasz! Ha nincs (tömeg)közlekedés, gond sincs vele. A cég rögtön fölvirágzik, mert a fejlődését - lássuk be - ez a K. akadályozza.

BKV - K = BV.

Hoppá!

BV = bv.

bv. = büntetésvégrehajtás

Tehát: BKV - K = bv.

Remélem.

Mégiscsak gyönyörű dolog az algebra! Csak azt nem tudom, a létező részvényszocializmusban számolhatunk-e vele? Vagy elébb a részvényszocialistákat kell kiszámolni?

Nem! Előbb kiütni kell.

(szabó Béla István, gondola.hu)