fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Egy lezáratlan ügy
2008. február 26., 06:42
Gyurcsány Ferenc személyében olyan kormányfője van az MSZP-nek, aki bármire képes. Minden jel szerint hallgat a kampánytanácsadóira, és az általuk megszabott instrukciókat könnyedén végrehajtja. Ha kell, elérzékenyül. Volt már, hogy sírt is. Az igazság általában nem érdekli. A különböző élethelyzetekben kizárólag a hatalom megszerzésében és megtartásában gondolkodik. Ha éppen a vallásos énjét szeretné fitogtatni, kijelenti, hogy fiatalabb korában rendszeresen bérmálkozott. Amennyiben a helyzet úgy hozza, megy, és Nagy Imre unokájával imádkozik, megküzd a rákkal, vagy elveszett gyerekeket fogad be.

Zavarba ejtően gátlástalan. Ebben rejlik a sikere. Amikor Orbán Viktort a 2006-os választások előtt vitában arra szólította fel, hogy vonja vissza a gyógyszerfelírási díjról szóló fideszes kampányt, mert egy úriember nem akarhat igaztalan eszközökkel nyerni, az ország nagyobbik része hitt neki. A betegek persze ma már fizetnek a gyógyszerfelírásért. Tegnap az Országgyűlésben kijelentette, az ezerforintos vizitdíjról szóló hírek alaptalanok, és ellenzéki hazugságokat emlegetett. Pedig az azért általában úgy szokott lenni, hogy ha valamiért fizetni kell, annak az ára idővel emelkedik. Vélhetőleg nem lesz ez másként a vizitdíjjal sem. A kérdés csak az, mikor és mennyivel. A miniszterelnök napirend előtti hozzászólásából kiderült, hogy zavarja az őszödi beszéd folytonos emlegetése. Gyurcsány Ferencet ez minden bizonnyal azért frusztrálja, mert hasonlóra nem tud példát hozni a másik oldalról. Ez mind neki, mind a marketingcsapata számára megoldhatatlan probléma. Egy ügy, amibe nem lehet az ellenzéket belerángatni. Egy ügy, ami majdnem a miniszterelnöki székébe került. Egy ügy, ami miatt az utcán sokakat megvertek. Egy ügy, ami még nincs lezárva. Tudja ezt Gyurcsány Ferenc is. Tisztában van azzal, hogy a népszavazás maradt az egyetlen eszköz, amivel az ország jelentős része valamiféle választ adhat az elszenvedett sérelmekre. A kormányfő a retorika szintjén úgy tesz, mintha az égvilágon semmi jelentősége nem lenne a kilencedikei népszavazásnak. - Eláruljam önöknek, hogy mi lesz kilencedike után? Tizedike. Minden folytatódik, a kormány marad a helyén - replikázott Navracsics Tiborhoz (Fidesz) és Semjén Zsolthoz (KDNP) fordulva tegnap. Hát persze. Tizedike. A kormány, az MSZP és az SZDSZ pénzt és energiát nem kímélve azért kezdett rendkívül intenzív kampányba az újságok többségében, a televíziókban, a rádiókban és az orvosi rendelőkben, mert a népszavazásnak nincs tétje. Az igazság az, hogy a kormány kizárólag kilencedikével foglalkozik. Minden, még a gázáremelés késleltetett bejelentése is a népszavazáshoz igazodik. Az új politika, az új tulajdonosi program és az új stílus meghirdetése szintén a népszavazási kampány terméke. Jól hangzanak, ennyi az egész. Március kilencedike ugyanakkor nemcsak Gyurcsány Ferencnek, a szocialistáknak és a szabad demokratáknak óriási kihívás, hanem a Fidesznek is. A nagyobbik ellenzéki párt langyos kampánya ebben a szituációban nem igazán érthető. Lehet puritán egy kampány, de ennyire? A jövő igennel kezdődik, és kész? 2002-ben A jövő elkezdődött szlogen sem hozott sikert a Fidesznek. Ha akkor a két forduló között Orbán Viktor nem kezd negatív, az ellenfelet keményen támadó kampányba, és nem teszi szorossá a végeredményt, az MSZP és az SZDSZ megsemmisítő vereséget mért volna a jobboldalra. Hiába van most is a Fidesz oldalán az igazság, a mosolygó embereket ábrázoló plakátok nem mozgósítják a szavazókat. Az ipari méreteket öltő kormányzati kampány mellett az ellenzék hangja szinte nem is hallatszik. A közvélemény-kutatók hiába jósolják az igenek elsöprő arányát, tizenegyesből is lehet öngólt rúgni.

(Villányi Károly, Magyar Nemzet)