fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Egészségügyi rabszolgaság
2008. február 26., 07:43
Az új, több-biztosítós egészségbiztosítási rendszerbe befektető társaságok nemcsak az egészségbiztosítási kasszára teszik rá a kezüket, hanem a teljes gyógyszeriparra, a műszeriparra, a teljes háttériparra a mosodától az őrzésvédelmen át a karbantartásig mindenre - állítja Pesti Imre országgyűlési képviselő. Aki nem megy el a március 9-i népszavazásra, az szerinte az egészségügyi rabszolgaságra szavaz. A Fidesz egészségpolitikusával a kormányzati reformlépések következményeiről beszélgetett a Magyar Hírlap munkatársa.

- Képviselő úr, miközben azzal indokolták az egészségügyi rendszer reformját, a vizitdíj és a kórházi napidíj szükségességét, hogy deficites az OEP-kassza, aközben ennek homlokegyenest ellenkező adatokról hallani.

- Az elmúlt napokban jelent meg az egészségbiztosítási pénztárnak a beszámolója. Ebből jól látszik, hogy a kormány mennyire nem mond igazat. Tavaly az egészségügyi bevételek csaknem száztízmilliárd forinttal nőttek, tehát ennyivel többet szedtek be a járulékokból, a gyógyszerárak emeléséből és azzal, hogy kiszélesítették a tb-alapot. Ennek ellenére a kormány harmincmilliárd forinttal kevesebbet fordított a kórházak működtetésére. Vagyis forrást vont ki az egészségügyből. Ha figyelembe vesszük az energiaár-emeléseket is, megállapíthatjuk, hogy tavaly az egészségügyi kasszából a korábbi évhez viszonyítva csaknem százmilliárdot vettek ki. Ez jól látszik is, hiszen a tb szufficitje jelenleg hatvanmilliárd forint. Vizitdíjból pedig mindössze 13,3 milliárdot sikerült beszedni.

- Az orvos-beteg találkozások száma az előző évhez képest nagymértékben csökkent.

- A vizitdíj bevezetésekor azt mondták, három egészségpolitikai célt tűznek ki. Az egyik az volt, hogy csökkentsék az indokolatlan orvoshoz fordulást. És az orvoshoz fordulások száma valóban csökkent is, csakhogy egy tanulmány szerint azoknak a családoknak a huszonegy százaléka nem fordult orvoshoz a vizitdíj miatt, amelyeknek az átlagjövedelme nem éri el a kilencvenezer forintot. A másik cél az volt, hogy az emberek érezzék át: az egészségügy nem ingyenes. Ezt eddig is tudta mindenki, hiszen bárki megnézheti a saját fizetési elszámolásán, hogy mennyit vontak le tőle tb-járulékra, és a gyógyszert sem ingyen kapjuk. Az Európai Unióban volt egy felmérés négy éve, amelyből kiderült: az európai átlaghoz képest a magyar társadalombiztosítás kisebb arányban járult hozzá a betegek gyógyításához. Ez az arány tovább romlott a vizitdíj bevezetésével. A hálapénz megszüntetése is cél volt, ami talán a háziorvosi rendszerben jelentett a legtöbbet. Csakhogy ott sem csökkent a hálapénz, sőt a felmérések szerint éppenséggel nőtt. A vizitdíj, most már látható, csak arra volt jó, hogy kettészakítsa a társadalmat. A legszegényebbek már nem is fordulnak orvoshoz.

- Az egészségügyi rendszer átalakításának következményei megjelennek majd a halálozási mutatókban is?

- Ennek a brutális átalakításnak nagyon sok áldozata lesz, és ez a statisztikában is meg fog jelenni. Hiszen amikor a Bokros-csomagban a fogmegtartó kezeléseket fizetőssé tették, néhány évvel később ki lehetett mutatni, hogy a szájüregi és a gyomordaganatos betegségek száma megnőtt. Kovács József, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora mondta, hogy "ha valami haszna volt ennek a reformnak, akkor az az, hogy mindenkinek világossá válik: ha valahonnan pénzt vonnak ki, az emberéletekbe fog kerülni". És akkor még nem beszéltünk a volumenkorlátról, arról, hogy az egészségügybe bevezettek egy feudális intézményt, a robotot. Hiszen ha a betegek száma elér egy szintet, akkor a fölött már nem fizetnek az orvosoknak az ellátásért. Márpedig az orvos nem mondhatja azt a villamos alá esett betegnek, hogy "az ön ellátására most nincs kapacitás", mert őt mindenképpen és azonnal el kell látni. Ezekért azonban a volumenkorlát miatt nem fizetnek, miközben a kórház köteles ellátni ezeket a betegeket, nem tehet mást sem szakmailag, sem erkölcsileg. Ez nem más, mint közönséges robot, az ingyenes munkavégzés kötelezettsége. A magyar egészségügy a 2005-ös európai fogyasztói index alapján a tizennegyedik helyen állt, és egy év alatt sikerült a huszonnegyedik helyre lecsúszni.

- Mit jelent ez a fogyasztói index?

- Az európai egészségügyi fogyasztói index előállításához öt nagy kérdéscsoportban huszonnyolc kérdést tettek föl, és ez alapján pontoztak. A versenyt tavalyelőtt Franciaország nyerte, mi a tizennegyedik helyen végeztünk. A volt szocialista országok közül egyedül Szlovénia előzött meg minket, mostanra azonban visszacsúsztunk a huszonnegyedik helyre.

- Ez azt jelenti, hogy a magyar betegek ellátásának színvonala az Európai Unión belül a középmezőnyhöz tartozott?

- Sok szempont alapján ítéltek, a rendszer nagylelkűségétől kezdve a hozzáférésig. Ez egyfajta mérce az Európai Unióban, ahol valóban a középmezőnyben foglaltunk helyet, és egyetlenegy év alatt tíz helyet csúsztunk le. A tizennegyedik hely nagyon jó mutatónak számított. Korábban, amikor még az unióba való felvételünkre vártunk, minden évben készült országjelentés az egészségügyről is, és ezekben az összefoglalókban elég jónak ítélték a magyar egészségügyi rendszert. Az egyikben például leírták, hogy a költséghatékonyság és a nagylelkűség tekintetében az egészségügyi rendszerünk az európai élvonalhoz tartozik. Tehát a magyar rendszer kevés pénzből tudott sokat nyújtani, s ezt sehol máshol nem tudták produkálni.

- És vajon minek volt köszönhető ez az eredmény?

- A magyar orvosképzés világszínvonalú. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemet nyugati orvosi egyetemek kérték meg, hogy diákjaik fél évet hadd járjanak Magyarországra. Nagy tekintélye van a magyar orvostársadalomnak, külföldön ma is tárt karokkal várják a magyar orvosokat. Gyurcsány Ferenc azt mondta egy héttel ezelőtt, amikor a kőbányai Bajcsy kórházban járt, hogy "a magyar egészségügynek komoly szervi és mentális problémái vannak". Ezzel egy kis pontosítással akár egyet is lehet érteni: valószínű, hogy a magyar egészségpolitika vezetésében komoly mentális és szellemi problémák vannak.

- Ez az átalakítás, az úgynevezett reform, az ágyszámleépítésekkel, a kórházak bezárásával és azzal, hogy távol tartja a szegényeket a rendszertől, lényegében csökkentette az egészségügyi rendszerünk gyógyító kapacitását. És erre eresztenek rá jövőre egy új finanszírozási modellt. Mi a helyes kifejezés, többpénztáras vagy több-biztosítós modellről van-e szó?

- A nemzetközi szakirodalomban az egészségbiztosítás és az egészségpénztár szavak egymás szinonimái. Itt egy olyan rendszerről van szó, amelyben versenyezni fognak a biztosítók egymással, nyereséget is realizálhatnak, sőt a profit is garantálva van nekik. Ha valakinek kétsége van afelől, hogy ez több-biztosítós rendszer, akkor érdemes fellapoznia a zöld könyvet, amelyet a kormány 2006 augusztusában adott ki. Ebben a következőt olvashatjuk: "A több-biztosító csak a biztosítottak részéről jelent választási szabadságot. A biztosítók minden bejelentkezett biztosítottat kötelesek elfogadni. Nem válogathatnak a biztosítottak között, ezért nem alakulhat ki külön szegények és gazdagok biztosítója, azaz szegények és gazdagok elkülönült egészségügyi rendszere. A biztosítási csomagok és a kötelező járulékmérték meghatározása az állam feladata, a biztosítók ennél csak többet ígérhetnek, a biztosítottaknak kevesebbet nem." Ma is ugyanezt mondják, csak a biztosító szót kicserélték egészségpénztárra. Ez közönséges csalás. Az új, több-biztosítós rendszerrel kapcsolatban érdemes rögzítenünk, hogy kétségtelen, az első évben a biztosítók mindenkivel kötelesek szerződést kötni, de utána már nem. Horn Gábor is jelezte, sőt maga a miniszter is, hogy újabb kórházakat fognak bezárni. Horn harminc-negyven kórházról beszélt. Tehát a vidéki kis kórházak mind halálra vannak ítélve. A biztosítók ezt meg is tudják tenni, mert módot kapnak arra, hogy ugyanazt a betegellátást másként finanszírozzák egy kis kórházban, mint egy nagyban. A különbség 2011-ig húsz százalék, utána negyven százalék is lehet. A biztosítók szabadon garázdálkodhatnak majd, lehetőségük lesz arra, hogy megvásároljanak kórházakat. A saját kórházaikat nyilván jobban fogják finanszírozni, mint a versenytársaikéit. Vagyis a szolgáltatói verseny - amelyet a Fidesz is támogat - meg fog szűnni. A szabad orvosválasztás lehetősége is csökken, mert a biztosító a háziorvos kivételével megszabja, hogy kihez lehet fordulni, és azt is, hogy melyik kórházba mehetünk.

- Tehát nem csupán a szakorvos szabad megválasztásának lehetősége szűnik meg, hanem a háziorvosunk sem választhat majd kórházat nekünk?

- Így van. Ma egy jó háziorvos tudja, hogy mely intézetek miben jók, és hova érdemes küldeni a betegeit, és ez alapján alakította ki szakmai kapcsolatrendszerét. Ez meg fog szűnni, mert a biztosító megszabja, hogy a biztosított melyik kórházba mehet, és ha máshova megy, akkor ki kell fizetnie a teljes költséget. A biztosítónak az értékét az fogja megszabni, hogy a menedzsmentje milyen nyereséget produkál a betegellátásból kivont forrás segítségével. Nálunk rögtön az indulásnál ötven-hetven milliárdot fognak kivonni a garantált profit révén. Hollandiában, ahol két éve vezették be a nyereségérdekelt biztosítási rendszert, az egyik szakmai csoport Pieter von Baal vezetésével megvizsgálta, hogy melyik betegekre érdemes költeni. És le is írták a vizsgálat eredményét, e szerint a kövér, elhízott, beteges, alkoholista, dohányzó betegekre érdemes költeni, mert azok hamarabb halnak meg, mint akik vigyáznak az egészségükre. Ez is jelzi, hogy egy teljesen embertelen rendszert erőltettek ránk, és a biztosítók működése semmi másról nem szól, csakis a profitról. Egy olyan új rendszer jön létre, amely idegen a magyar társadalomnak. A magyar népességnek rendkívül rosszak a közegészségügyi mutatói, a halálozási és a megbetegedési statisztikák. A biztosítók nem fognak pénzt adni népegészségügyi programokra, mert nem érdekük a társadalom egészségügyi állapotának javulása. Nekik az a jó, ha minél előbb meghalnak a betegek, hiszen az hoz nekik nyereséget.

- Azok a biztosítók, amelyek a kisebbségi tulajdonjogot felvásárolva megszerzik az irányítás jogát az egészségpénztárakban, várhatóan mennyi pénzt fektetnek be az évi ezerkétszázmilliárdos kassza feletti rendelkezési jogért?

- Az egészségügyi kormányzat szerint hatvan-nyolcvan, legfeljebb százhúszmilliárd forintot fognak befektetni ezek a társaságok. És valóban a jelenlegi 1678 milliárd forintos költségvetés felett rendelkeznek majd. De nemcsak az egészségbiztosítási kasszára teszik rá a kezüket, hanem a teljes gyógyszeriparra, a teljes műszeriparra, a teljes háttériparra a mosodától az őrzésvédelmen át a karbantartásig mindenre, ami azt jelzi, hogy az általuk befektetett pénzt pillanatok alatt megtérül. A minisztérium is tudja, hogy a rendszer felállítása fel fogja emészteni azt a pénzt, amit a biztosítók befektetnek. Soros György, akinél jobban senki sem ismeri a tőke természetét, azt mondta, hogy van néhány terület, ahová nem szabad beengedni a piacot, és ezek közé sorolta az egészségügyet és az oktatást. Nem véletlen, hogy a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról együtt szavazhatunk, mert aki a tandíj ellen szavaz, az egészségügyünk megőrzésére is szavaz. Az egészségpolitikusok tudják, hogy az egészségre nem érdemes végtelenül sokat fordítani, legfeljebb a GDP tíz százalékát, a többit oktatásra kell költeni. Azért, mert az oktatásra fordított összegek nagyobb arányban térülnek meg egészségnyereségben, mint ha minden pénzt csak az egészségre költenénk. Hiszen míg egy fővárosi, egyetemet végzett, harmincöt éves nőnek 96 százalék esélye van arra, hogy megélje a nyugdíjkort, addig egy vidéki, harmincöt éves, nyolc általánost végzett férfinak mindössze 25 százalék. Csak akkor lesz versenyképes Magyarország, csak akkor lesznek egészséges emberek, ha tanult emberek is lesznek. Markosz Kiprianu, az Európai Unió egészségügyi és fogyasztóvédelmi főbiztosa mondta egyszer, hogy az elkövetkezendő évtizedek a humán erőforrás évtizedei lesznek. Az egészségügyet ma már nem helyes a gazdaság nyakán levő koloncnak tekinteni. Markosz Kiprianu ezt nemzetközi adatokkal is igazolja, ezek szerint az egészségügyre fordított kiadások százszorosan térülnek meg. Az egészségügy súlya, gazdasági jelentősége ma már a hadiiparéval azonos, kutatási, fejlesztési innovatív képessége is megegyezik a hadiiparéval. Az egészségügybe fektetett tőke ma már a versenyképes gazdaság produktív tényezőinek a biztosítéka.

(Magyar Hírlap, Torkos Matild)