Nemzethalál az egészségügyi "reform" végállomásán?

Létrehozva: 2008. február 27., 22:19 | Utoljára frissítve: 2008. február 28., 10:18	nyomtat	küld

Mindenképpen összefüggés van az egészségügyből kivont több tíz milliárd forint és a halálozások megemelkedett száma között - fogalmazott Csókay András arra a felvetésünkre, hogy van-e kapcsolat a 2007-ben az egészségügyi szisztémából a Gyurcsány-kormány által kivont 152 milliárd forint, illetve aközött, hogy 2007-ben 1200-zal többen haltak meg (a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint), mint egy évvel korábban. Az idegsebész ugyanakkor az MNO-nak hozzátette: noha semmiképpen nem szeretne vádaskodni, szerinte a KSH számadata téves. Mint Csókay András mondta: sok vidéki plébániától kapott olyan híreket, amelyek szerint jelentősen megnövekedett a temetkezések száma: "Sem cunami, sem más természeti katasztrófa nem sújtja Magyarországot, biztosra vehető, hogy a tavaly áprilisban életbe lépő »reformnak« is köszönhető a halálozások számának emelkedése." A főorvos ehhez hozzátette: egy-két év múlva feltehetőleg sokkal rémisztőbb számokkal találhatjuk magunkat szembe.

Csak osztályozni tudnak

Saját szakterületéről szólva és az általános helyzetet jellemezve kijelentette: 2003 óta a magyar egészségügyben a "katasztrófamedicina" elve egyre jobban érvényesül, amely mindenképpen magával hozza, hogy a rendszerbe kerülő betegek túlélési esélyei csökkennek. Csókay magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy például a súlyos koponya-, illetve az agysérültek esetében jelentősen csökken a túlélés esélye, ugyanakkor növekszik a halálozások száma. Mint mondta, mivel hihetetlen mértékű forráskivonás történt az egészségügyben, a kórházaknak, osztályoknak egyszerűen nincsen anyagi kapacitásuk arra, hogy elvégezzék a "nem kötelező, de választható" beavatkozásokat a már említett súlyos betegeken. Ez - folytatta az idegsebész - azt jelenti, hogy "tíz súlyos koponya-, illetve agysérülten ha el tudnák végezni e beavatkozásokat", akkor jó eséllyel két-három beteg életben maradna. Ám ehhez mind a "tíz betegen végre kellene hajtani a beavatkozást", erre pedig egyszerűen nincsen forrás - tette hozzá, majd a katasztrófamedicina elvét kifejtve úgy folytatta: ebben a szemléletben - például egy vonatbalesethez kiérkező első mentős - "csak osztályozni tud a kapacitások szűkössége miatt", vagyis a könnyű, illetve a rendkívül súlyos sérültekkel nem tud foglalkozni. A mentést "a súlyos, illetve a közepesen súlyos" sérülteknél kezdi. Ez a borzalom érvényesül a magyar egészségügyben is - tette hozzá Csókay András.

Dilettánsok?

Korábban az MNO-nak Bogár László arról beszélt, "nem kell már tíz év ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy kétszer annyian halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek". Ezzel kapcsolatos kérdésünkre, hogy esetleg valamilyen tudatosság állhat e - sokak által rendkívüli módon elhibázott - egészségügyi politika mögött, Csókay kizárta a szándékosságot. Mint mondta, szerinte "nincsen magyar holokauszt, sokkal inkább a dilettantizmus, a hozzá nem értés, illetve a felelőtlen magatartás" érvényesül, és ezek együttes következménye a "hungarocídium". Az idegsebész egyébként úgy véli, Gyurcsányékat emberiség ellen elkövetett bűncselekmény gyanújával nem, ám "foglalkozás körében elkövetett gondatlanság" gyanújával már felelősségre lehetne vonni. Egy politikusnak felelősséget kell vállalnia azok iránt, akik megválasztották, figyelembe kell vennie a széles körű szakmai véleményeket - ám ezt ez a kormányzat nem tette, nem teszi meg - szögezte le Csókay András. Sőt - tette hozzá - kötelessége lenne elvégezni a hatástanulmányokat is.

A népszavazás az első lépés...

Mindemellett a főorvos úgy véli: a "magyar feltámadás" első lépése lehet a közelgő népszavazás sikere, és "bíznunk kell abban, hogy a magyar nemzet helyesen választ március 9-én". A vizitdíjjal kapcsolatos kérdésünkre Csókay András saját tapasztalatai alapján kijelentette: főképpen az időseket tartja vissza az orvostól, ám nemcsak a vizitdíj, hanem az egészségügyi intézmények bezárása is rontotta életesélyeiket. Hiszen - tette hozzá az idegsebész - mivel messze van egy-egy intézmény, az öregek nem utaznak, csak ha "már nagy a baj". Ekkor pedig gyakran már késő - fogalmazott Csókay András.

"A szívinfarktus egy katasztrófaállapot"

Ha az ember a napi gyakorlatának, szakmai tapasztalatainak jeleire figyel, és azokat összegzi, a jóslásokon túl akár a jövőt is kivetítheti - mondta az MNO-nak Papp Lajos szívsebészprofesszor. Mint kijelentette, biztosra veszi, hogy az egészségügyben véghezvitt forrásmegvonás szoros kölcsönhatásban áll a halálozások emelkedő számával. Emlékeztetett: a pécsi szívklinika költségvetését már 2006-ban ötszázalékos forrásmegvonással illette az egészségügyi kormányzat, a tavalyi esztendőben pedig további egymilliárd forinttal csonkították meg az intézmény büdzséjét. És mindezt úgy hajtotta végre a kormány - folytatta Papp Lajos -, hogy a korábban az intézmény ellátási kötelezettségéhez tartozó 980 ezer főt megemelték 1,45 millió emberre. A professzor leszögezte: miközben a régió minden egyes lakosára - az egy főre - jutó összeg a felére csökkent, emelkedtek a gyógyszerek, illetve az egyéb más eszközök költségei is.

Papp Lajos elmondta azt is, hogy a forrásmegvonás a szívgyógyászatban nem feltétlenül eredményez várólistát, hiszen a "szívinfarktus egy katasztrófaállapot", amelyet számtalan kisebb - a vészhelyzetet megelőző - tünet jelez előre. Ezeket kell helyesen értelmezni, kezelni - tette hozzá, ám ez egyre nehezebb feladat a szűkülő források miatt. Mint mondta, az első infarktusba a betegek fele belehal, ám ha sikerül elkerülni a katasztrófát, akkor "az ember magát a halált kerüli el".

Minden nemzet maga dönti el, hogy mire költi a befizetett adóforintokat, ám az egészségügyre fordított összeg (a GDP arányában) csaknem egyszázalékos csökkentése súlyos és végzetes hiba - fogalmazott Papp Lajos. Úgy véli: vagy mérhetetlen ostobaság és hozzá nem értés áll az intézkedések mögött, vagy pedig egy finoman hangolt tudatosság. Inkább az utóbbi véleményt osztja - tette hozzá.