FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Gyerekcipőben járó érettségünk
|
|
"A közmondás szerint az okos ember más kárán tanul, de a magyarokra ez úgy igaz, hogy a saját kárukon tanulnak" - így jellemezte a társadalmi tudat alakulását a népszavazáshoz közeledve Völgyesi Miklós, a Civil Jogászbizottság társelnöke, aki társaival hónapok óta járja az országot, hogy az embereket a referendumon való részvételre ösztönözze. A nyugalmazott büntetőbíró szerint a civilek kezdik visszanyerni bátorságukat, de még csak a kezdeteknél tartunk. |
|
Létrehozva: 2008. február 28., 09:12 | Utoljára frissítve: 2008. március 2., 12:21 |
- Félidejéhez érkezett országjárásuk, amelyen különböző településeken felvilágosítják az embereket a népszavazás fontosságáról, és válaszolnak a kérdéseikre. Milyen tapasztalatokat szereztek eddig?
- Általában sok az érdeklődő, van rá példa, hogy százak gyűlnek össze. A résztvevők összetétele azt jelzi, a fiatalabb korosztályt sajnos nem igazán érdekli a probléma, csupán az idősebbek és a középkorúak vesznek részt a fórumokon. Ők viszont igen aktívak. Felvezető előadásokban vázoljuk, hogy hazánk sorsdöntő szavazás előtt áll: arról kell dönteni, mire számíthatunk, ha esetleg betegek leszünk. Elmondjuk, hogy a részvétel a demokrácia lényege, ha ezt nem gyakoroljuk, akkor nem egészséges a társadalmi tudatunk. Sokféle kérdést tesznek fel, olyanokat is, hogy jogállam-e Magyarország, illetve jogállamként működik-e. Egyébként szinte mindig az alkotmányos kérdéseknél lyukadunk ki. Sokan megkérdezték azt is, miért nem az Alkotmánybírósághoz fordult a köztársasági elnök az egészségbiztosítási törvény kapcsán. Mi ezt elmagyarázzuk, de sajnos az emberek nem tudják, hogy az államfőnek mennyire korlátozottak a jogai, szemben a miniszterelnökkel, akinek sokkal nagyobb hatalma van hazánkban. Sólyom László elmondta, hogy alapvetően nem alkotmányellenes a több-biztosítós rendszer. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a végrehajtási utasításokban teljesen meg lehet változtatni a törvényt, és akkor már semmit sem lehet tenni ellene.
- Mit gondol, mekkora a részvételi hajlandóság az emberekben?
- Mi azon dolgozunk, hogy minél többen vegyenek részt a referendumon. Látnunk kell azonban, hogy demokratikus érettségünk gyerekcipőben jár még, attól tartunk, lesz egy jelentős réteg, amely nem fog elmenni szavazni. A legutóbbi időközi választások is ezt bizonyítják. Március 9-én mindenesetre mi is vizsgázni fogunk, kiderül, hogy sikerült-e valamit elérnünk.
- Az Albert házaspár népszavazási kezdeményezése mellett is kampányolnak, segítenek az aláírásgyűjtésben. Erre a referendumra milyenek az esélyek?
- A siker, a népszavazás elérése ma már aggályos. A feltett kérdés a több-biztosítós modellre vonatkozott. Az újonnan elfogadott törvény viszont már csak egy biztosítóról és több pénztárról beszél. A parlament többsége könnyedén azt mondhatja, hogy nincs is olyan törvény, amelyről a kérdés szól. Ne felejtsük el, hogy a kormánypárt tagjai nagyon jól megtanulták az elmúlt évtizedekben a hatalom megszerzésének és megtartásának tudományát. A törvényt megerősítő népszavazás kérdése is tisztázatlan. Nem látom a módját, hogy ezt hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani, hiányzik az alkalmazhatóságra vonatkozó rendelkezés.
- Egyesek azt mondják, izmosodik a magyar civil szféra, ám kérdés, hogy ez csak ad hoc jellegű összefogás, vagy olyan alap, amelyen erős mozgalom jöhet létre.
- Ahogy említettem, a társadalmi tudatfejlődést tekintve gyerekcipőben járunk. A civil kezdeményezésekben egyenlőre sok a spontaneitás. A mi bizottságunk is így jött létre. Az azonban biztos, hogy az őszödi beszéd óta nagyon felgyorsult a civil mozgalmak szerveződése, ez pedig annak bizonyítéka, hogy a civilek kezdik visszanyerni a bátorságukat. De az összetartás jeleit nem érzékelem még. Igaz, egyáltalán nem baj, hogy a civil mozgalom nincs például központosítva. Nincs szükségünk Hazafias Népfrontra emlékeztető mozgalomra. Attól lesz életképes egy ilyen szerveződés, hogy az adott élettérben tudják, melyek a problémáik, és ezekről véleményt nyilvánítanak. Elindultunk, és jelenleg ez a lényeg. Hagyni kell kiforrni a társadalmat. Ismerjük a mondást: más kárán tanul az okos ember. Nos, a magyarokra ez úgy igaz, hogy saját kárukon tanulnak. A jelek szerint nekünk előbb jól hasra kell esnünk, hogy magunkhoz térjünk.
- A népszavazást kezdeményező Fidesz elnöke, Orbán Viktor nem mondta meg, milyen konkrét következményei lehetnek a népszavazásnak. Mi a véleménye erről?
- Orbán jogász ember. Óvatossága azzal van összefüggésben, hogy tudja, hiába élünk demokratikus jogállamban, erkölcsi aggályok miatt ez a miniszterelnök soha nem fog lemondani. Még arra sincs esély, hogy a kormányoldal és az ellenzék leüljön tárgyalni. Az őszödi beszéd után a köztársasági elnök elmondta, mit gondol, iránymutatást adott. Gyurcsány erre bizalmi szavazást kért maga ellen, aminek semmilyen következménye nem lett. A 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatban egyébként fontos jogi lépésre készülünk, de csak a népszavazás után áruljuk el, hogy ez mi lesz.
- Elképzelhetőnek tartja, hogy újra előforduljanak a 2006. szeptember-októberi eseményekhez hasonló törvénytelenségek, rendőri brutalitás?
- Nem valószínű, de nem zárnám ki. Sok függ attól, hogy az új rendőri vezetés betartja-e a törvényeket. A rendőrségről szóló törvény előírja, hogy a rendőr köteles a törvénytelen parancsot megtagadni, sőt megakadályozni, hogy a parancs teljesüljön. Megvan az a kötelezettsége is, hogy ha ilyenről tudomást szerez, jelentést tegyen. Azon az őszön egy rendőr-szakszervezeti vezető fel is szólította társait, hogy tagadják meg az ilyen parancsot. Információim szerint most belső vizsgálat folyik ellene. Azt is el kell mondanunk újra és újra, hogy nagyon komoly volt a halálokozás veszélye a rendőri intézkedéseknél. Hatalmas véletlen, hogy nem halt meg senki.
- Morvai Krisztina nemrég bejelentette, hogy kilép a Civil Jogászbizottságból.
- Nem örülünk annak, hogy így alakult, de úgy gondolom, tiszta vizet kell önteni a pohárba. Először csak velünk közölte a döntést, de aztán kiállt a nyilvánosság elé, és elmondta, hogy nem ért egyet a bizottság működésének irányultságával és napi gyakorlatával. Megkértem, mondja el konkrétan a problémáit. Ha ezt megteszi, akkor arra tudunk és fogunk is érdemben reagálni. Nekem sajnos úgy tűnik, csak az a célja, hogy újra róla beszéljenek.