A legveszélyesebb eset még hétfőn történt, amikor egy 1200 tonna gázolajat szállító teherhajó akadt fenn a Dunaföldvári-híd közelében. A járműből megkezdték a gázolaj átszivattyúzását egy másik hajóba, és így valószínűleg - megszabadulva terhétől - levontatható lesz majd a zátonyról. Kedden Ercsinél két német tolóhajó, majd tegnap ismét Dunaföldvárnál egy román hajó futott zátonyra - ezeket is megpróbálják majd biztonságba helyezni. Bajkó Erika, a Közlekedésbiztonsági Szervezet szóvivője közölte: három jármű a hajózási szakaszon szenvedett balesetet, a tegnap zátonyra futó hajó esetében még vizsgálják, hol történt az eset. A szóvivő szerint a folyó alacsony vízállása még önmagában nem ok arra, hogy sorozatosan fussanak zátonyra a hajók a Dunán. Ezt támasztja alá a KBSZ 2006-os jelentése is, amely megállapítja: a dunaföldvári és ehhez hasonló esetek az alacsony vízálláson túl egyértelműen összefüggésbe hozhatók a meder és a hajózó út karbantartásának elégtelenségével.

A jelentés szerint egyébként hajózási szempontból a Dunaföldvári híd környékén kívül a budapesti Lágymányosi híd térsége számít a vízi út legkritikusabb helyszínének. A balesetek, vagyis a zátonyra futások mintegy 35 százaléka az említett két helyen történt 2006-ban.

Pauza László, a Fluvius Hajózási és Szállítmányozási Kft. munkatársa lapunknak elmondta: a probléma az, hogy sok helyen nincs meg a két és fél méteres merülési mélység a Dunán. Ráadásul a folyó sodrása elhordja ugyan a hordalékot, ám a keményebb mederrészekkel a víz nem tud mit kezdeni, márpedig ezek a kiemelkedő részek okozzák a baleseteket.

A hajóskapitány azt mondja: bármennyire is ellenzi mindenki a duzzasztóművek építését, csak ezekkel lenne garantálható a hajózáshoz szükséges vízmélység. Hagyományos eszközökkel
ezt nem lehet hosszú távon biztosítani, ráadásul rengeteg pénzbe kerül. Ezek híján a helyzet a szakember szerint csak romlani fog.