Rácz Jenő nem sajnálná a napidíj eltörlését

Létrehozva: 2008. február 28., 09:41 | Utoljára frissítve: 2008. március 4., 08:26	nyomtat	küld

- Kapott hideg-meleget a baloldaltól azután, hogy kampány körútján Orbán Viktor és két korábbi egészségügyi minisztere, Mikola István illetve Gógi Árpád ellátogatott az ön kórházába?

— Természetesen. De elmondtam nekik, hogy ez a kórház mindenkit szívesen fogad, aki az egészségügy dolgairól kíván véleményt cserélni velünk.

— Ön hívta meg a Fidesz prominenseit, vagy ők kezdeményezték a találkozót?

— Én voltam a meghívó a két volt tárcavezető esetében. Mikola és Gógl miniszter urakkal többször voltak közös megbeszéléseink.

— Csak nem azt akarja mondani, hogy nincs politikai üzenete annak, ha egy korábbi szocialista miniszter a népszavazási kampány hajrájában tárgyalni hívja az ellenzék vezetőit?

- Ha arra várnánk, hogy olyan időszak legyen, amikor nyugodtan hátradőlhetünk, és megbeszélhetjük a nagy kérdéseket, azt hiszem, soha nem találkoznánk. Amióta az eszemet tudom, reform van az egészségügyben.

— Sokan azt mondják a szakmában, hogy Rácz Jenő átállt. Hallotta ezt ön is?

- Hallottam. De ha megnézzük, mit mondtam korábban, látható, hogy nem változott a véleményem. Nem hiszem, hogy mindenben politikai kérdést kellene keresni, rossz, ha azt nézzük, hogy ez jobboldalit vagy baloldalit mondott.

— Miként fogadta egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc, hogy Orbán Viktorral fényképezkedett?

— A miniszterelnök nem szokott visszajelzést küldeni a ténykedésemről, mint ahogy nem tart igényt arra sem, hogy én rendszeresen kommentáljam az övét. Persze, amikor arra kért, hogy nyilvánítsak véleményt, én mindig kötelességemnek éreztem, hogy megtegyem.

— Nem próbálta Önt meggyőzni, hogy kampányoljon a kormány álláspontja mellett?

— Nem.

— Szavazni fog március 9-én?

— Természetesen.

— Hová húzza majd az ikszet?

- Nem kívánom befolyásolni mások véleményét azzal, hogy elmondom. Bár a konkrét kérdések hátteréről hajlandó vagyok bárkivel vitába szállni.

- Akkor másképp kérdezek. Valóban az ellátórendszer fejlesztésének lehetőségét, vagy csak a kormány által kivont források pótlását jelenti a vizitdíj és a kórházi napidíj?

— Az Egészségügyi Minisztérium legutóbbi kiadványa szerint az alapellátásban, azaz a háziorvosoknál a vizitdíjból származó bevétel havonta körülbelül 150-180 ezer forint, ami az összbevételük 15 százalékát teszi ki. Ez jelentős tételnek tekinthető. De még az alapellátásban dolgozó kollégák is úgy látják, hogy a vizitdíjból származó bevétel nem sokkal több, mint amennyi kiesett a különféle elvonások miatt. Az eszközpótlásra és az ingatlanfejlesztésre fordítható támogatás megvonását kifogásolják, illetve azt hiányolják, hogy az elmúlt években nem emelték inflációarányosan a kártyapénzüket. A szakellátásban viszont más a helyzet, ott az összbevételnek csak csekély, mintegy 1,5 százalékát jelenti a díj. A mi kórházunkban ráadásul ennek a pénznek körülbelül a felét elvitte az egyszeri beruházás és a működtetés költsége, s nem mellékes, hogy részben ennek köszönhetően jelentősen csökkent az igénybevétel. Ha kevesebb a beteg, kisebb a finanszírozás is. Nálunk például 13-15 százalékkal csökkent a járóbeteg-ellátás utáni bevétel.

— Érzékelhető veszteséget okozna a kieső összeg?

- Nálunk biztosan nem. A kommunikációban hallottuk, hogy van olyan fekvőbeteg-ellátó intézmény, amelyik több száz ágyat tudott venni a bevételéiből. Ha kiderül, hogy valamit rosszul csináltunk, akkor szívesen átvesszük á jó ötleteket.

- A kormány azzal fenyeget, hogy ha a népszavazás megszünteti a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, akkor nem pótolja a kieső összeget. Az MSZP színeiben kampányoló Komáromi Zoltán háziorvos azt mondta, hogy így ellehetetlenülhetnek a praxisok. Egyetért ezzel?

- A háziorvosokat valóban másként érintené; ha a vizitdíj kikerül ne a rendszerből, mint a járóbeteg vagy a kórházi ellátást.

— Tényleg nincs átcsoportosítható forrás, hogy legalább számukra pótolják a kieső összeget, vagy csak a kampány kényszeríti ki a kormányból ezeket a kijelentéseket?

— Természetesen ez politikai akarat kérdése. A konvergenciaprogramot nem lehet áttörni, de tudjuk, hogy tavaly is volt 25 milliárd forint megtakarítás az egészségügy kasszájában. A kormány valószínűleg tartja majd magát a kijelentéséhez azután, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: ez nem adójellegű bevétel, és a költségvetésnek nincs köze hozzá.

— A szavai alapján nem kell nagy kreativitás ahhoz, hogy kitaláljuk, igennel fog szavazni.

— Én mindenkinek azt mondom, hogy amikor elmegy szavazni, a legjobb tudása, ismerete, lelki ismerete alapján húzza be az ikszet.

- Mit szól az SZDSZ kampányához, amely azt állítja, hogy aki igennel szavaz, azaz eltörölné a vizitdíjat, az visszahozza a szocializmust?

- Ami elmúlt, azt nem kellene visszahozni. Viszont ha ezt ki mondjuk, akkor minden téren ehhez kellene tartani magunkat Nem jó, ha valaki eldönti, hogy mi a jó az embereknek, és utóbb igyekszik arról meggyőzni őket. Pedig jellemző volt ez nemcsak a vizitdíjnál, hanem az egészségbiztosítás átalakításánál is. Miközben hosszú idő telt el a kormánypártok vitájával, társadalmi és a szakmai konzultációkra alig jutott idő.

— Ezzel a kormányzati egészség politika újabb elemét kritizálja. Legutóbb a megszavazott több-biztosítós rendszert döngölte a földbe.

— A véleményemet továbbra is fenntartom.

— Nem tart attól; hogy nem lesz népszerű a baloldalon, ha rendre kritizálja a nagy reformlépéseket?

- Nincsenek politikai ambícióim. Egyébként sem azoktól kell tartani, akik megfogalmazzák a kritikát, hanem azoktól, akik minden döntést heurékával fogadnak. A kisebbik kormánypártnak is toleránsnak kellene lennie azokkal szemben, akik a döntéseiket kritizálják. Hiszen liberális pártnak vallják magukat, amelynek az egyik alapértéke a tolerancia.