Sólyom László álláspontja egyértelmű: szerinte az ombudsman-jelöléseket megelőző egyeztetése a pártokkal azt jelentené, hogy titkos alkukat köt velük, noha az ő célkitűzése a nyilvánosság előtt folyó procedúra megvalósítása. Lesújtó, hogy ezt az egyszerűségében is meggyőző érvet miért kell külön találkozókon ismételgetni a parlamenti pártok vezetői előtt.

Egész egyszerűen a pártok nem akarják elfogadni, hogy az ombudsman-választás első szakaszában megkerüljék őket. Mintha büntetni akarnák az államfőt, amiért alkotmányos kötelezettségének megfelelően járt el. És jellemző, hogy az amúgy egymással permanens küzdelemben álló pártok, amikor erről az ügyről van szó, lényegében egy platformra kerülnek.

Tegyük még hozzá, hogy a frakciók nem csupán a presztízs védelmében végtelenítik az országgyűlési biztosok megválasztásának a procedúráját. Ez a pártok közötti teljesen elvtelen alkudozások területe: a megszerzett pozíciókat a hozzájuk közel álló embereknek juttatnák, hogy aztán majd ellenszolgáltatást kérhessenek. Olyan funkciókról, amelyeknek a "kiosztásában" kizárólag a szakmai alkalmasságot és az erkölcsi feddhetetlenséget kellene tekintetbe venni, végül egyfajta adásvételi megállapodás születhet — politikai meggondolások alapján.

Ha a pártok akarata érvényesül, akkor hasonló színjáték zajlik majd a közeljövőben a Legfelsőbb Bíróság új elnökének megválasztásakor. Kiváló jelöltek "vérezhetnek el" csak azért, mert a pártpolitika nem hajlandó elfogadni a nyilvánosság előtt zajló, a becstelen alkukat kizáró jelöléseket.

Sólyom Lászlónak azonban nem szabad meghátrálnia: a társadalom előbb-utóbb meg fogja érteni, hogy az államfő küzdelme épp az ő érdekét szolgálja, és a politika további térhódítási törekvéseinek ezúttal nem szabad engedni.