Gondoljunk csak az energiaárak esetére: Lendvai Ildikó képviselő asszony annyira lassan mondta, hogy nem lesz gázáremelés, hogy idén május 15-től a lakossági fogyasztóknak is az infláció mértékét bőven meghaladó drágulást kellett tudomásul venniük. Az előzetesen védelembe vett Széchenyi Terv is Smart Hungaryvá butult: a megváltoztatott támogatási rendszer egyetlen gyenge pontja, hogy élő vállalkozó egyszerűen nem tudja igénybe venni. A családi gazdálkodóknak pedig már nincs is mire pályázniuk.
Szó ami szó, a gazdaság jelenlegi helyzete könnyedén rábírhatja a baloldali értékeket maguknak valló, hatalmon lévő gazdasági szakembereket, hogy előcsalogassák a palackból Bokros Lajos szellemét. Ha másért nem, hát azért, mert akkora ledorongolást, mint amit most kaptak a Nemzetközi Valutaalaptól, kevés kormány tehetett eddig zsebre.
Az IMF szava persze nem szentírás, de nem árt fontolóra venni a kívülről érkező észrevételeket. Például azokat, amelyek az államháztartási hiány tarthatatlanságára figyelmeztetnek. (László Csaba pénzügyminiszteren kívül ma már mindenki biztos abban, hogy idén nem lesz tartható a 4,5 százalékos, GDP-arányos deficit. Már csak azért sem, mert a magyar gazdaság növekedése is jóval szerényebben alakul a vártnál.) Nem ártana átböngészni a jegybank hétfőn kiadott jelentését sem, amely arra figyelmeztet, hogy a fizetési mérleg hiányát ma már nem a működőtőke-befektetések, hanem a külföldiek által vett állampapírok finanszírozzák. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva: folyamatosan növekszik az államadósság.
A bajokért persze jelentős részben felelőssé lehet tenni a kedvezőtlen külső környezetet, ám a problémák soráért enyhén szólva tapintatlanság lenne kizárólag a német gazdaság sínylődését okolni. A költségvetés aggasztó helyzetéért például nem kis részben okolható - az egyébként teljesen érthető - nagyarányú béremelés a közszférában: egyszerűen azért, mert nem volt rá fedezet. Talán elég utalnom az önkormányzatok panaszaira, amelyek arról szólnak, hogy egyre inkább nem bírják a bérkiadásokból fakadó többletköltségeket, amelyekre egyébként a kormány nem biztosít forrást.
Ami igazán aggasztó: a kormánynak egyáltalán nincs semmi eszköz a kezében, hogy meglódíthassa a gazdaság kátyúba jutott szekerét. Az értékesíthető állami vagyon javán már sikerült túladni, az idei, százegynéhány milliárdos privatizációs bevételi terv összgazdasági szempontból már nem jelent túl sokat. Az, hogy minden multicég rendezvényére elmegy egy kormánytag, legfeljebb arra elég, hogy maradásra bírja az adott vállalatot: az új, olcsóbb munkaerőt kínáló jelentkezők miatt friss érkezőkre nemigen számíthatunk.
Marad tehát a farigcsálás, nyesegetés Bokros Lajos módjára: akármilyen lassan mondják a szocialisták, nem tudják elkerülni a megszorító jellegű, kiadáscsökkentő vagy épp bevételnövelő lépéseket.
Persze már szinte hallom is a kormánylapok érvelését: a takarékoskodás nem feltétlenül jelent megszorításokat. Nos, erről csak annyit, hogy érdemes elolvasni az otthontámogatási rendszert módosító kormányrendeletet. Néhány napon belül biztosan megjelenik.

Barát Mihály - Magyar Nemzet