Tegnap is nekiültem, hogy átfussam azt a nagyjából két tucatot, amelyet kivettem a ládából. Volt abban minden. Hideg és meleg. Némi rutinnal már az első néhány sorból lehet tudni, érdemes-e végigböngészni. Például idős emberek kézzel írott sorait mindig elolvasom. Mert hát, mégiscsak... Vették a fáradságot, s nekiültek írni, nekem.

Aztán a kezembe akadt egy levél. Talán a nyolcadik. A lényeget számítógépen írták, s volt mellé csatolva egy kis, kézzel írt cédula, amelyen ez állt:

"Tisztelt Uram!

Levelet írtam az MSZP-nek, melynek másolatát elküldtem a Népszabadságnak, s küldöm Önöknek is. Közölhetik. Valamikor olvastam is a Magyar Hírlapot, akkor még más volt a hangvétele. Hittem nekik. Mostani irányultságától még félek egy kicsit, mert amit eddig hittem, a hazugság volt! T.-né"

Talán megértik, hogy ezek után a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel olvastam el a számítógépen írott levelet. Most örömmel közreadom, íme:

Az MSZP vezetésének!

Rettenetesen becsapottnak érzem magam.

Eddig még mindig a szegfűre szavaztam, soha másnak nem hittem, bennetek bíztam. 2002-ben mint tanárnő elhittem nektek, hogy a fizetésünket azért emelitek, mert megérdemeljük. Kollégám, akivel örök vitatéma a bal és jobb kérdése, azt állította, súlyos következményei lesznek Medgyessy uralmának, a béremelésnek: pedagóguselbocsátások, iskolabezárások. Kinevettem, még gúnyolódtam is rajta. Egy sereg olyan dolgot jósolt, amiről a legrosszabb álmomban sem hittem, hogy valaha is igaz lesz. Úgy gondoltam, hogy neki savanyú a szőlő.

Undorral beszéltünk a Fideszről, Orbánról, abban a biztos tudatban, hogy csak akadékoskodnak, hazudoznak összevissza, nem tudnak beletörődni a választási vereségbe. Bizony, akkor gyűlölettel voltam. Kollégám figyelmeztetését kifiguráztuk, titeket éltettünk, nektek adtunk igazat. Jött Gyurcsány. Neki is mindent elhittünk, szimpatikus volt, hogy visszavágott mindig a Fidesznek, és mindig olyanokat állított, amit nekünk is jó volt hallani. Az említett kolléga csak hajtogatta a magáét: böjtidőket jósolgatott, katasztrófáról szónokolt. Rá se hederítettünk, bolond, mondja csak a magáét! Végre elviselhető volt a bér, nem érdekeltek a részletek. 2005-ben aztán elkezdődött az iskolák összevonása, néhány intézmény felszámolás alá került. Ekkor meghűlt az ereimben a vér, de bíztam bennetek továbbra is.

Aztán jött a választás. 2006. Úgy véltem, jó helyre tettem az ikszet. Említett kollégám is Gyurcsánynak drukkolt, amin teljesen meghökkentem. Kérdeztem, most mi történt vele? Valami olyasmit mondott, hogy csak így derülhet ki, kik is a "kommunisták". Megvallom, semmit nem értettem belőle, de ő csak állította: a jövő mindent megmutat.

Aztán a választások után minden másképp lett, mint reméltem. Bár a politika megértését sosem tettem életcélommá, de bíztam bennetek, hogy nálatok az igazság. Aztán...

Kollégám minden jóslata kezdett valósággá lenni: infláció, igazság/hazugság, ígéretek, megbecsülés/átverés. Nem dörgölt semmit az orrom alá, csak látva mindinkább kényelmetlenné váló helyzetemet, mosolygott. Azt hittem, mindent a fejemre fog olvasni, de nem. Már idegesített viselkedése nagyon, amikor történt, hogy iskolánkban kósza hírek kezdtek terjedni elbocsátásokról, összevonásokról. És hát kezdett megfagyni körülöttem a levegő. Rettentő balsejtelmek kezdtek gyötörni. Csak nem én is?...

Nos, engem lapátra tettek, ő maradt. És ő próbált kiállni mellettem.

Én akkor megfogadtam, hogy soha többet választásra nem megyek, úgy átvert a pártom, a Fideszre meg nem szavaznék.

Azóta volt időm rágódni, átgondolni, mit is tettem? És mellette hallottam sorra a rosszabbnál rosszabb híreket. Azon rökönyödtem meg a legjobban, amikor Gyurcsány az őszödi hazugságokkal lebukott. Hát azt aztán alig hittem el, hogy valaki ezzel dicsekedjen. Egy világ omlott össze bennem!

Bár már van állásom, de most feleannyit keresek, mint egy éve, mégis úgy érzem, mivel hittem bennetek, magam okoztam sorsom ilyetén alakulását. Azzal az iksszel!

A február 11-i parlamenti szavazásnál döntöttem, mégis elmegyek a népszavazásra, az MSZP-t megbüntetni. Titeket! Most már tényleg emberek életével játszotok (ezt orvos barátaim is így tudják), s ezt nem tűröm el! Hogy is hihettem olyan vakon nektek, miért nem hallgattam meg azt a kollégámat, aki valahonnan mindent látott előre. Én, aki értelmiségi voltam 25 évig! De most elég! Már azt is kezdem elhinni, hogy nem is Orbán meg a Fidesz hazudott. S az is lehet, hogy rájuk kellene szavaznom! (Gondolkodom rajta.) De rátok soha!!!

Levelem nem félelemből nem nevesítem, ott még nem tartok. Bár...

Egy volt baloldali, és volt tanárnő Hevesből

Eddig a levél.

Nincs hozzáfűzni valóm. Talán annyi mindenképpen, hogy köszönöm. Köszönöm a bizalmat, az emberi hangot, amelyből kiérzem azt a küzdelmet, amelyet Ön, kedves T.-né saját magával vívott. Mert a csalódás, végül is, a legnagyobb emberi küzdelmek egyike...

"Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni."

Ön, kedves T.-né saját magával már megvívta a küzdelmet. S ha kibékülünk, sőt inkább megbékülünk, talán nem is fogunk belehalni. Mégsem.