Egyesek úgy tesznek, mintha örömteli eseményről volna szó: a gazdag magyar társadalom már nem nézi az aprót, hanem lendületesen menetel a nagyobb értékek irányába. Persze, némi nehézségek árán, be lehet még váltani a forgalomból kivont érméket. Ezért aztán élelmes emberek a szökőkutak mélyéből is elővarázsoltak annyit, amennyi megéri a vízben kotorászás vesződségét. És azt sugallják nekünk, hogy nem lesznek itt komoly bajok a forint eltűnése után, hiszen az élelmiszerbolti visszaadáskor eddig is többnyire nagyvonalúan lemondtak az emberek az apróról.

Valahogy még sincs kedvünk örvendezni, hiszen tulajdonképpen mindenki tudja, hogy az infláció újabb stációjához érkeztünk. Az egyforintos, amelyet valaha elégedetten nyelt el egy személy belépéséért a metrónál az automata, mostantól már sem a kis tételek, sem a nagy tranzakciók esetében nem számít. Felkerekítenek vagy lekerekítenek, ha a kalkulációnál felbukkanna. De miféle pénz az, amelyik kámforrá válik? És ki tudja, hol áll meg ez az elértekelenedési folyamat? Egy idő után bevonják majd a tízeseket és a húszasokat is? Aztán talán megint színre kerülnek a háború utáni jelenetek, amikor a srácok a parkban százezer pengős bankókat eresztettek szélnek egykedvűen?

Az infláció erősödését már nem csupán a pénz világában figyelhetjük meg. Elértéktelenedett a közbeszéd is, akárcsak az aprópénz. Ott gurulnak el a szavak mellettük, de nem kifizetődő komoly mondanivalót tulajdonítani nekik. A szocialisták kampányfőnöke a párt szombati nagygyűlésén levezette, hogy minden baj okozója a hazában az ellenzék vezetője. Mert a Fidesz aknamunkája nélkül a reformfolyamat töretlenül haladna előre.

Milyen olcsó érvelés! Mintha az utóbbi hat esztendő kudarcaihoz, lemaradásaihoz, kormányzati melléfogásaihoz a hatalomnak semmi köze sem lenne. Áttételesen: egy engedelmes, csöndes ellenzékkel nem váltunk volna a térség sereghajtóivá, nem döntögetne évtizedes csúcsokat a munkanélküliség és nem kellene fárasztó népszavazásra pazarolni az energiánkat.

Ilyen politikai üzenetek világában nem csoda, hogy inflálódtak az illemszabályok és az erkölcsi elvárások is. Értékét vesztette a rendőrségi közbelépés komolysága és a bírósági szigor. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a bűnt bűnhődés követi-e, és nem csodálkozunk, amikor ártatlanokra kezet emelnek. Pedig meg kellene értenünk, hogy az infláció általános térhódításának épp ideje megálljt parancsolni.