Ez a gondolatmenet túl azon, hogy zavaros - hiszen a sokadik sarcként kivetett 300 forint eltörlésével nyilvánvalóan nem lehet elárulni az országot, de még a reformnak nevezett privatizációt sem - egyúttal árulkodik a miniszterelnök lelkiállapotáról. A március 9-i dátum közeledtével, a közvélemény-kutatási eredményeket látva Gyurcsány Ferenc láthatóan retteg, indulatos hangon vagdalkozik a politikai ellenféllel szemben, és a szombati Júdás-metaforához hasonló zagyvaságokkal áll elő, amelyek hű szimpatizánsai számára is kínosak.

A pánik eluralkodásának másik jele, hogy egyre gyakrabban nevezi gyávának riválisait, míg önmagát a bátor államférfiak közé sorolja. Magabiztos politikusnak nincs szüksége hangoztatni önnön bátorságát, tettrekészségét és tehetségét, ez a viselkedés a bizonytalan, rettegő ember sajátja. Gyurcsány korábban is számos alkalommal bizonyította gyávaságát, elég ha csak a 2006. március 15-i ünnepségre emlékezünk, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén felszólaló miniszterelnök - látszólag a koreográfia részeként - gyermekhaddal vetette körül magát, és a szomszédos épületek tetején símaszkos mesterlövészek vetették vigyázó szemüket a tömegre. Tavaly október 23-a előestéjén a fél belvárost hermetikusan lezárták a biztonsági erők, mivel a kormányfő beszélni kívánt az Operaházban.

De nem csak hazai vizeken száll inába a bátorság, hiszen gyávaságról tesz tanúbizonyságot minden alkalommal, ha a magyar érdekeket külföldön kellene képviselni, amikor például szlovák kollegájának említést sem tett az északi szomszédunknál tapasztalható tendenciózus magyarellenes intézkedésekről, és akár keletre, akár nyugatra utazik, mindig azt mondja, amit aktuális tárgyalópartnerei éppen hallani szeretnének. Gyurcsány Ferenc egyetlen esetben "bátor": amikor hazudni kell. A folyamatos hazudozáshoz azonban nem bátorságra van szükség, sokkal inkább olyan szintű gátlástalanságot feltételez, amiben ő verhetetlen.

Viszont a szélhámosok ideje is lejár egyszer, és a tömegek bizalmát már teljesen elveszítette az MSZP-elnök, a felmérések szerint a politikusok népszerűségi ranglistájának a végén kullog és csupán minden ötödik ember elégedett a teljesítményével. A sokáig hitegetett, becsapott emberek megunták, hogy hülyének nézzék őket, és arra legyen büszke az ország első embere, hogy lényegesen drágábban és több idő alatt építünk autópályát a jórészt sík magyar vidéken, mint a horvátok a sziklás hegyek között.

Tegnap a parlamentben Gyurcsány Ferenc különféle statisztikai adatokkal is igyekezett bizonygatni "kiváló" teljesítményét. Ha ilyen mértékű a fejlődés, akkor miért menekül innen minden épkézláb fiatal akár diplomával is mosogatni vagy autóbuszt vezetni Írországba, Angliába? A tétet valóban nem lehet tovább emelni - amint azt szombaton a jobboldalnak címezve mondta a kormányfő - a hazugságokkal és ígéretekkel már tele a padlás. Azt is megjósolta, hogy március 9-én véget ér a jobboldal ámokfutása. Gyurcsány Ferenc ezúttal félig igazat mondhatott: véget érhet az ámokfutás. Az övé.