- Miért veti el a Fidesz a tandíjat?

- Mert súlyos társadalmi problémákat okozhat. A kormány a 100-150 ezres tandíjjal megfosztja a kevésbé tehetős családok gyermekeit a felemelkedés lehetőségétől. Még nem kellett fizetni, de már a bevezetés híre is több tízezer családot tántorított el gyermekei taníttatásától. 2004-ben még 167 ezer fiatal jelentkezett a felsőoktatásba. Számuk 2006-ra 133 ezerre csökkent, tavaly pedig már csak 108 ezren merték beadni jelentkezési lapjukat.

- Ön szerint mit mutathat a legfrissebb adat? Miért nem hozták eddig nyilvánosságra?

- Az elmúlt években tíz nappal a jelentkezési határidő után már lehetett tudni az előzetes adatokat. Most mintha nem működnének a számítógépek, nem tudják összeadni a jelentkezők számát. Nem hiszem, hogy merész jós vagyok, de a március 9-i referendumig nem is fognak megjavulni ezek a gépek. Egyes szakértői becslések szerint alig nyolcvanezer jelentkező van az idén. A miniszter nyilván tudja már az adatokat, így ezt cáfolhatná, mégsem teszi. Ez árulkodó jel.

- Nézzük a kormánypártok tandíj melletti érveit. A hallgatók legjobb 15 százalékának nem kell majd fizetni.

- Ma a legjobb ötven százaléknak nem kell. Ők az államilag finanszírozott képzésbe járnak, a másik ötven százalék pedig költségtérítést fizet. A mostani modell nagyobb biztonságot kínál arra, hogy a tehetséges, ámde szegény diák is tanulhasson. Jelenleg nagyobb eséllyel jutnak be az ingyenes képzésbe ezek a gyerekek, ezután viszont nekik is fizetniük kellene.

- A tandíjjal valóban versenyképessé teszik a felsőoktatást?

- Nem. Egy évben 220 milliárdot költünk a felsőoktatás fenntartására és működtetésére. A tandíjból befolyó összeg ebben az évben mintegy kétmilliárd forint lesz. Ha mindegyik évfolyam bekerül a rendszerbe, akkor sem éri majd el a húszmilliárd forintot. Ez elenyésző összeg a teljes költségvetéshez képest. Nem jelentéktelen, de arra biztosan nem elegendő, hogy javítsa az egyetemek, főiskolák felszereltségét, az épületek állapotát. Javítani tehát kevés, de arra elegendő, hogy a szegényebb fiatalokat elzárja a felsőoktatástól.

- A tandíjtól valóban ugrásszerűen jobb lesz az oktatás minősége?

- Nem. Ma éppen nem az állami, tehát az ingyenes, hanem egyes fizetős, önköltséges képzések színvonala nem megfelelő. Tíz éve létezik ez az oktatási forma, ennek tapasztalatai éppen az ellenkezőjét mutatják annak, amit a kormány remél az egységes fizetőssé tételtől. Úgy tűnik, a diákok egy része nem nagyobb erőfeszítést, nagyobb követelményeket vár a pénzéért, hanem könnyebb diplomaszerzést.

- Ha fizet valaki egy szolgáltatásért, akkor "megrendelő" lesz, tehát minőséget vár el, így motiválhatja az intézményeket a magasabb színvonalú oktatás kialakítására - ezt is hallhatjuk a kormánypártoktól.

- Miért lenne a diák megrendelő? Egyszerű vevő lesz. Olyan, mint az, aki például buszjegyet vesz: akármennyit vásárol is belőle, nem tud beleszólni a BKV működésébe. Azt csak a megrendelő teheti meg, a felsőoktatásban pedig az nem a diák, hanem az állam. Így a színvonalon is annak kell őrködnie.

- Valóban összeomolhat a tandíj nélkül az ösztöndíjrendszer?

- Ma az ösztöndíjrendszer tandíj nélkül működik. Nincs tandíj, így a bevétel ebből nulla forint. A kieső összeg ugyanennyi, tehát az összeomlás veszélye is nulla.

- Akinek a gyermeke nem jár iskolába, az minek fizessen mások helyett - mit mond erre az érvre?

- A közvilágítást sem csak az fizeti, aki sétál az utcán, a rendőrség fenntartásához sem csak az járul hozzá, akinek ellopják az autóját, hanem mindannyian. Ez a közjó biztosítása, ugyanúgy, ahogy a felsőoktatás is az. Egyébként pedig egy-egy diplomás a magasabb jövedelméből fizetett több adó vagy az igénybe nem vett segélyek miatt élete során többszörösen visszafizeti tanulásának költségeit, azaz mindenki jól jár.

- Nézzük a vizitdíjat és a kórházi napidíjat! A kormánynak már előre problémát okoz, miből pótolja a sikeres referendum miatt kieső bevételt.

- Nem hiszem, hogy húszmilliárd forint pótlása egy ezerötszázmilliárdból gazdálkodó egészségügyi kasszának gondot okozna. Eközben a konvergenciaprogram kapcsán 220 milliárdot vonnak ki az egészségügyből. Ezt kellene visszaadniuk, és nem a vizitdíjbevétel kiesésén kellene siránkozni.

- Mi lehet a sikeres népszavazás politikai következménye?

- Ennek az előadásnak, Samuel Beckett után szabadon, Zsanettra várva lehet majd a címe. Gergényi Péter rendőrkapitányt is előbb kitüntették az október 23-i véres attak után, aztán jött a Zsanett-ügy, és megbukott. A március 9-i szavazás után az MSZP csak egy ilyen apropóra, ürügyre vár majd, amivel lemondathatják Gyurcsány Ferencet. De a referendum eredménye azt is üzenheti: hiába vagy a kormányzati hatalom birtokosa, nem hazudhatsz. A népszavazás tisztulást hozhat, amely után a kimondott szónak súlya van, a tetteknek pedig következménye. Ez mindenkinek komoly figyelmeztetés.