Ha el kellene hagynom országomat, és soha nem jöhetnék vissza, akkor egész életemet végigszenvedném. Nem láthatnám a sík vidéket, a hegyeket, a Balatont, a történelmi helyeinket és nem hallanám azt a nyelvet, mely mindig fülünkbe csöng oly kedvesen. A lágy szellő, mely országunk finom levegőjét szállítja, nem cirógathatná meg orromat, és nem érezhetném virágaink illatát. Nem lehetnék megilletődve többé, mert nem járhatnék többet ott, ahol nagyjaink jártak, gondolok itt minden magyarra, híresre, nem híresre, szegényre, gazdagra, jóra, rosszra, mert mindenki tett valamit ezen országért, ki többet, ki kevesebbet.
Nem láthatnám többé városainkat, falvainkat, melyek oly sok emléket őriznek és oly sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Nem látnám a kirakatokat, melyekre a gyönyörű szavak, a magyar szavak vannak írva.
Mindezt látván, mostmár érzem milyen lehet erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarnak lenni.
Én szülőhazámhoz kötődök ezer szállal. Nem hagynám itt e kis országot, mely védelmezett és felnevelt engem és remélem még fog nevelni sok évtizeden keresztül.

A dolgozat elektronikus levélben érkezett hozzánk Sz. Á-tól.