fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A széf vagy az ember?
2008. március 5., 07:18
Nálunk minden a pénzről szól, miközben nincs is pénzünk. A mai vizitdíjdiskurzusok sem a betegről szólnak, hanem arról, hogy kiváltja-e a háromszáz forint a hálapénzt, és ugyan már, hogy tetszik ezt gondolni. Arról, hogy kell az a kis kiegészítés az orvosoknak, de ők ettől bizony nem lesznek gazdagabbak.

Eközben a kormány szégyenteljes propaganda-hadjáratot folytat, füzetkéket dugdos a postaládánkba, hogy még a népszavazás előtt utoljára föltüzelje a betegeket az orvosok ellen, és viszont. Pedig kár kinyomtatni egy egész füzetet. Elég lenne egy óriásplakáton egyetlen mondat: "Ne fogd meg a csuklónkat, ha a zsebedben kotorászunk!" S mellé egy hármas fotó Gyurcsány, Kóka és Horváth Ágnes portréjával.

A vizitdíj mintha valami barbár nép valutája lenne, Magyarországon mindenhol, mindenkinek mást jelent. A szegényebbek kenyérre, tejre, parizerre számítják át, a kiábrándultak fröccsre, a kormány fényezői pedig hamburgerben, fagylaltgombócban szeretik mérni az értékét. Gyurcsány egy gyűlölettől fuldokló mondatában azt vágta az ellenzék vezetőjének fejéhez, hogy háromszáz forintos jövőképe van.

Egy meglepő kijelentés a Budapestre látogató Niek Klazingától, a Corvinus Egyetem holland vendégprofesszorától: "Úgy döntöttünk, hogy az alapellátásban nem vezetjük be a vizitdíjat, mert az általános tapasztalat az, hogy nem szabad korlátokat állítani az emberek elé, amikor valamilyen általános egészségügyi problémával mennek a háziorvoshoz. Emiatt Hollandiában korlátoztuk a vizitdíjfizetést, és inkább a speciális ellátásokban kell fizetni." Érdekes módon Horváth Ágnes, aki pedig nemegyszer példálózott a holland modellel, erről a vizitdíjeltörlésről egy kukkot sem szólt nekünk. Talán mert azokhoz tartozik, akik a fejlett nyugati országoktól ész nélkül átvesznek mindent, ami nálunk feltételek híján meghonosíthatatlan, de még soha semmit nem igyekezett átplántálni, ami egy emberibb élet feltételeit teremtené meg.

Engem a holland professzor asszony kijelentése a szokatlansága miatt rázott meg. Az kavart föl, hogy itt valaki nem abból indult ki, miként érzi magát az ágytál szomszédságában széfjében szendergő mobiltelefonunk. Itt nem az aranygyűrű és a bankkártya biztonsága volt a kiindulópont, hanem az, hogy a beteg időben jut-e orvoshoz. Meggyógyul-e? Lássuk be, idehaza a széfviták poklában ez azért nekünk egy vadonatúj szempont. Pedig Klazinga semmi meglepőt nem mondott. Közgazdászok régi álláspontja szerint ha egy ország az egészségügyben önrészt kíván bevezetni, azt semmiképpen se az alapellátásban tegye, hogy semmiféle gátja ne legyen a beteg és az ellátórendszer első találkozásának.

Kérdés, hogy ennek ellenére mégis miért vezetett be vizitdíjat a háziorvosi ellátásban a Gyurcsány-kormány? A válasz ott rejlik a bevezetést kísérő magyarázatok tudatalattijában. Csak úgy áradt a megvetés a háziorvost minden bajukkal felkereső betegekkel szemben, akik ostoba kádárista beidegződéseik miatt azt hiszik, hogy az egészségügy ingyenes. Már-már azt hittük, hogy a háromszáz forintos vizitdíj feladata az, hogy Gyurcsány Ferenc, Népünk Nagy Tanítója a fejünkbe verje, hogy ez nem így van.

Javaslom, többet ne küldjék ki Horváth Ágnest hollandiai tanulmányútra, mert úgyis csak azt veszi észre, ami nekünk árt. Viszont tegye ki minisztériumi szobájának falára Klazinga eme mondatát: "bármilyen reform előfeltétele, hogy nagyon pontos adatok álljanak rendelkezésünkre arról, milyen hatékonysággal is működik az az egészségügyi ellátórendszer, amelyhez hozzá akar nyúlni a kormány." Reggelente olvasgassa. És próbálja megjegyezni.

(Körmendy Zsuzsanna, Magyar Nemzet)