Szóval Veres János, a tésztagyárosból lett miniszter - azon túl, hogy a világgazdaság pozitív hatása mellett még isteni áldás is volt a munkáján - nem mellékesen trükkök százaival is képes volt operálni. A dolog a családban maradt, a fiai nem kisebb leleménnyel alkalmaztak remek trükköket. Természetesen a közpénzgazda nagy önérzettel védte családját, és ez úgy általában helyes is. Abban sem látunk kivetnivalót, hogy - nem kis önbecsüléssel - ifjúkora hősi időszakát szívesen és büszkén fölemlegette, amikor hajnaltól késő estig kaszált vagy az eke mellett szorgoskodott.

A baj csak az, hogy összekeveri a dolgokat: az őt érő szakmai bírálatot visszaverni igyekszik a tésztagyári mindentudással, a példátlan birtokgyarapítás okán megfogalmazott kételyt hatástalanítani próbálja a hajnali szántás fölidézésével. De változatlanul semmit sem sejtünk a "trükkök százairól". Igaz, a kormányfő még a sajátjainak is azt üzente, hogy "nektek nem kell tudni". Ez a hangyaszorgalmú és igen önérzetes szabolcsi ember arról is ismert - emlékszünk minapi kiszólására -, hogy "hazug tévének nem nyilatkozik". Hogy ki mikrofonjába beszél, kiébe nem, lelke rajta. De el ne feledkezzen már a két évvel ezelőtti, választásnyerő hazugságaik tömegéről - és annak kínos őszödi beismeréséről: "hazudtunk reggel, éjjel meg este" etc. A tévére dühös volt, persze, nagyon fájhatott neki, hogy saját kampányfőnökét leplezték le romaszavazat-vásárlási egyezkedés közben; ráadásul valaki a miniszter (volt) cégét nevezte meg a "lebonyolítás" helyszíneként. Veres a kínos helyzetet a tőle megszokott módon, arroganciával igyekezett palástolni. Hazugot kiáltott a hazug.

Ma egy újabb csontváz esik ki a szekrényből lapunk írása nyomán. Abból képet kaphat az olvasó, hogy miként lehetetlenült el egy cég: miniszteri utasításra fizetett ki másfél milliárdos összeget kötelezvény alapján, amelyet átvállalt ugyan az állam, csak éppen később nem tartotta a szavát. A cég tönkrement. Miniszteri segédlettel.

Lassan egy hét sem múlik el, hogy ne pattanna ki újabb és újabb botrány, amely a kabinetet vagy kormányközeli embereket érint. A példát maguk szolgáltatják. És még csodálkoznak, hogy egyre többen markolnak bele a kasszába.