- Nemrég azt mondta, ma már nem ilyen vagy olyan politikai felfogásokon kell vitatkozni, hanem az a kérdés, akarunk-e egyáltalán Magyarországot, magyar nemzetet.

- Az ördög a részletekben lakozik, ott kell nyakon csípni. A nemzet életében részletkérdés lehet, hogy bezárnak-e egy iskolát vagy sem, hogy megmarad-e a vasúti szárnyvonal vagy sem. Részletkérdésnek tűnhet, hogy magánosítanak, netán idegen kézbe adnak-e egy korábban tartós állami tulajdonban lévő céget. Részletkérdés lehet, hogy az európai uniós politikai mozgás közepette megmaradnak-e a nemzetállamok, vagy sodródunk az Európai Egyesült Államok felé, ahol a részletek ügyében is egy központból döntenek. Ha elemezzük utóbbi időszak német, osztrák, francia választási küzdelmeit, érzékelhető, hogy egy történelmi korszak lezárult. Mondhatjuk, hogy az Európai Unió keleti irányú bővítésével véget ért a harmadik világháború, a hidegháború, ám elkezdődött egy újabb, ugyancsak világméretű konfliktusokkal terhes korszak. Ma a nemzet jövőjét kell egyeztetni a nemzetközi érdekekkel. Ilyen helyzetben az állam intézményeinek meg kell erősödniük, mert az európai jövendő erős európai nemzetállamok erős európai szövetségeként lesz életképes.

- Sokan hatékonyabbnak tartják minimalizált államot.

- Kérdés, mit nevezünk hatékonyságnak: a költségtakarékos, rövid távú eredményeket produkáló államot, vagy azt, amelyik hosszú távú, tartós biztonságot teremt a nemzet számára. Fiskális szempontból hatékonyabbnak tűnhet például az iskolák összevonása, hosszabb távon viszont kibővített szociális otthonokká válnak a falvak, hiszen a fiatalok elmenekülnek onnan. Vajon az hatékonyabb, ha parlagon maradnak a földek, ha nem lakjuk be az országot, vagy ha hosszú távú, például idegenforgalmi befektetésekkel felvirágoztatjuk? A nép nemzetek a történelem során az államot elsősorban saját védelmükre, biztonságukra hozták létre, mert anélkül nem lehet megélni a mindennapokat, nem lehet nyugodt munkát végezni, megszűnik a társadalom működőképessége. Az államnak tehát mindenekelőtt kötelességei vannak a nemzettel, a társadalommal szemben, ezért felelősséggel tartozik a saját nemzetének.

- A kormányzat azonban a baloldali hagyományokat folytatva meglehetősen ellenséges a vidékkel szemben.

— Ez nem baloldali nézet, hanem rövidlátó, a rendszerváltó homálytól farkasvakságban szenvedő, a hazát kiárusító neoliberális politika. Ehhez asszisztál évek óta a szocialista frakció. Eltűrik a "nem kell a falu, minek a falu?" programot. Több képviselőjük beszédesen hallgat, ezzel próbálják érzékeltetni, hogy ideiglenesen állomásoznak a kényszerpályának tartott politikai területen. Kutyaszorító, vagy divatosabban mondva, a farok csóválja a kutyát. Egy kisebbség rafinált, jól szervezett programjának eredménye, ami vidéken, a falvakban és a külterületeken, a tanyavilágban történik.

- Miért érdeke e kisebbségnek a falvak elsorvasztása?

— Ez nyereségvágyból, előre megfontoltan történő tudatos leépítés, rombolás. Jól kitapintható, miként vándorol a falvak elsorvasztásából felszabaduló vagyon különböző magánérdekeltségek, külföldi monopóliumok birtokába.

- A termőföldre gondol?

— Nemcsak arra, hanem mindazokra a szolgáltatásokra, amelyeket magántulajdonba adtak, s amelyek Nyugat- Európában bizonyították, hogy gazdaságosan képesek működni állami kézben is. Ide értek a vasúttól kezdve az áramszolgáltatásig mindent. Aki úgy fogalmaz, hogy az állam rossz gazda, annak nincs helye az államigazgatásban, hiszen magáról állít ki erkölcsi bizonyítványt. Nem az állam, hanem az erre alkalmatlan emberek lehetnek rossz gazdák.

- Milyen állapotban van ma a vidék Magyarországa?

— A kormányzati költségvetés halmozottan hátrányos helyzetbe, a megyerendszer megkérdőjelezése pedig bizonytalanságba sodorta a vidéki Magyarországot. Ma vidéken szemmel látható az elszegényedés és a tehetetlenség iszonyata. Az elmúlt években szinte leküzdhetetlen akadályok emelkedtek az emberek elé. Sokan elfordulnak a közügyektől, és számosan vannak olyanok is, akiknek Gyurcsány úr egy könnyed felszólító mondata utolsó keserű csepp a pohárban, és elmenekülnek az országból. A kommunizmusban erre azt mondták, százezrek szavaztak a lábukkal. Ma is érzékelhető egy ilyen folyamat. Közösségeink ma szétestek, pedig minden szervezet akkor egészséges, ha legkisebb alkotóelemeiben, sejtjeiben ép. Ezt szolgálni kötelező feladata minden állami intézménynek. A felelős politika alapelve, hogy mindent, ami kicsi, óvni kell: a kistelepülést, a kis egzisztenciát, a kisvállalkozást, a kisnyugdíjasokat és így tovább.

- Ma már egyre többen népirtásról beszélnek. Mit szól hozzá?

— Nem szoktam kemény hangú nyilatkozatokat tenni, de ezt a folyamatot másfél évvel ezelőtt nemzetgyilkossági kísérletnek minősítettem. Hogy emögött politikai dilettantizmus vagy szándékosság húzódik, arra nem tudnék felelősséggel egyértelmű választ adni. A mai kormányzati politika eredménye azonban kétségtelenül lassú genocídium.

- Mentálisan, gazdaságilag, népesedési mutatóinkat tekintve rosszabb helyzetben vagyunk, mint az 1980-as évek végén. Hogyan siklott félre a nagy reményekkel induló rendszerváltás?

- Ennek oka sok tényező együttes hatása. Politikai és nemzetközi ismeretek, tapasztalatok hiánya, a szervezkedéshez szükséges keresztény közösségek és civil erőforrások bizonytalansága. Nem volt olyan katarzisélmény, amely alkotmányos forrás lehetett volna a radikális rendszerváltáshoz szükséges kétharmados parlamenti többséghez. Nem ok nélkül szorgalmaztuk az alkotmányozó nemzetgyűlést. A Kerekasztal is bizonyította, hogy az SZDSZ sem úgy akar rendszerváltó átmenetet, ahogy azt az MDF alapítói részben ösztönösen, részben tudatosan elgondolták. Van még egy nem elhanyagolható történelmi tényező. Valamennyi szocialista országban a kommunista diktatúra kötődött saját népéhez, ha úgy tetszik, nemzetien szocialista volt, minálunk viszont kezdetben tombolt a bolsevik internacionalizmus, az ateista kényszer, később pedig alattomos és szakszerű nemzetlenítés zajlott a Kádár-rendszerben, s ez sorvasztotta a nemzettudatot. A magyar társadalom még ma is hipnotikus álomból ébred, ezért is jellemző például az egyensúlyzavar, a veszélytudat hiánya.

— Miként lehet kitörni ebből az állapotból?

— Ma egy késleltetett kormányváltás időszakát éljük. Ennek 2006-ban meg kellett volna történnie. Tudjuk azonban, hogy a hatalom csalással, hazugságokkal került újra nyeregbe, az álságból lett ez a válság. Az elmúlt két esztendő gyötrelme növelte a bajt minden területen, ugyanakkor kialakított egy olyan többségi erőt, amely a választások előtt nem volt ilyen elszánt, tudatos és határozott. A népszavazás esélyt ad arra, hogy ez a többségi erő markánsan kinyilvánítsa véleményét. Ma kettős hatalom van Magyarországon, hiszen a kormányzat erőltetett magabiztossággal ül a nyeregben, ám az önkormányzatokban az ellenzék meghatározó, ugyanakkor a kistérségekben gyakorlatilag prefektúrai hatalmat biztosított magának a koalíció, s ez a költségvetési kényszerekkel szűkre szabja az önkormányzatok mozgásterét. Ez a skizofrén állapot erősen megviseli az ország idegrendszerét. Ebben a helyzetben egyedül a népszavazás adhat olyan közös sikerélményt, olyan katarzist, amilyenre régóta várunk. A referendum nyomán új politikai helyzet áll elő, melyben megteremtődhetnek a kormányváltás feltételei. A kormány persze azt fogja mondani, hogy ennek semmilyen belpolitikai és nemzetközi hatása nincs. Pedig dehogy nincs! Mindenképpen működési zavart okoz, s a külföld felé is nehéz lesz megindokolni a társadalommal való makacs szembenállást. Ehhez járul még az SZDSZ-en belüli, robbanás előtti feszültség. Hatalmas erkölcsi nyomás és növekedő számonkérés nehezedik az egyéni szocialista képviselőkre is választókerületükben.

- Egykori pártja, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 2006-ban azt mondta, nem segíti hatalomra sem Gyurcsány Ferencet, sem Orbán Viktort, és ezzel hatalomra segítette Gyurcsányt. Most Dávid Ibolya azt mondja, az MDF nem vesz részt a népszavazásban. Üzen-e valamit a fórum egykori alapítója azoknak, akik még mindig hisznek ebben a pártban?

- Az MDF-ből jogellenesen kizárt politikusként visszatetsző volna, ha üzengetnék. Nincs is kinek, hiszen az egykori MDF tagjainak többsége a Nemzeti Fórumban vagy a Fideszben politizál, és a szavazók százezrei is a Fidesz—KDNP-t és szövetségeseit erősítik. Az MDF ma a parlamenti küszöb előtt erőlködő médiapárt, és nemcsak Gyurcsányt, de Demszkyt is ők segítették hatalomra. Annyit tudok csak mondani, hogy ma az MDF jobbra indexel és balra tart, ami a politikai KRESZ szabályai szerint súlyos történelmi balesetekhez vezet.