- Az elmúlt időszakban az egész országot bejárta a népszavazási kampányban. Milyen tapasztalatokat szerzett?

- Körülbelül száz településen fordultam meg. A népszavazási kezdeményezést pozitívan fogadták az emberek. Nem akarok és nem is tudok a közvélemény-kutatókkal vitatkozni. Mégis, ha megnézem a Szonda Ipsos eredményeit, úgy érzem, más országban mér, mint ahol én járok.

- A szúrópróbából azt állapították meg, hogy növekszik a nemmel voksolni szándékozók aránya.

- A kérdésfeltevésekkel lehet igazán irányítani az embereket. Az egyik kereskedelmi tévé például a népszavazás egyik kérdését fordítva, inverz módon tette fel.

- Nagy fölénnyel igen szavazatok születtek?

- Természetesen.

- Nem gondolja, hogy ez az igazi dicséret? Az önök kampánya bevált, ha a közvélemény már ráhangolódott az igenekre.

- Bízom benne. De ez az eljárás megengedhetetlen, mert tisztességtelen. A passzív félrevezetés, manipuláció olyan szellemiség, amelynek nem szabadna eluralkodnia.

- Nézzük konkrétan a kérdéseket! A kormánypártok előbányásztak a könyvtárak mélyéről egy tizennégy évvel ezelőtti Fidesz-programot, amelyben az akkori párt a tandíj mellett érvel.

- Az teljesen más időszakban a mostaniaktól teljesen eltérő körülmények között volt. Más struktúrában, más megfontolások alapján került szóba a tandíj, és nem is lett belőle semmi. Az MSZP-SZDSZ viszont elfelejti elmondani, hogy a Fidesz hatalomra kerülve első intézkedésével eltörölte a tandíjat. Arról meg teljesen elfeledkeznek, hogy akkor egyetlenegy MSZP-képviselő sem szavazott a törlés ellen. Hat esztendeje már öles betűkkel írták a plakátjaikra: "Garantáljuk: nem lesz gázáremelés, nem lesz gyógyszeráremelés, nem lesz tandíj!"

- A fizetős felsőoktatás kapcsán a jól bevált régi eszközt, a társadalmi rétegek egymás ellen hergelését is bevetik. Azt a kérdést adják az emberek szájába: miért kellene nekem fizetni mások gyerekeinek taníttatását?

- Ez teljesen alaptalan érv. Nem mások, hanem a szülők fizetik gyermekeik továbbtanulását. De vezessük le ezt az algebra szabályai szerint. Négyszázezer felsőoktatási hallgató van, az állam kétszázhúszmilliárdot költ egy évben az egyetemekre és főiskolákra. Egy hallgatóra vetítve ez az állami támogatás évente bruttó ötszázötvenezer forint. Ha ebből levesszük az áfát és az oktatók személyi jövedelemadóját, akkor már csak négyszázharmincötezer forint marad fejenként. Vegyük azt, hogy egy egyetemre járó gyerek egyik szülőjének bruttó százkilencvenezer a fizetése. Ez nettóban olyan százhúszezer forint. Tehát minden hónapban hetvenezer forintot fizet adóként az államnak. Szorozzuk be ezt tizenkét hónappal, és kiderül, hogy egy évben nyolcszáznegyvenezer forint az adóterhe, amiből az állam a felsőoktatásra költ. Akkor hát ki fizeti a gyerek taníttatását? Bizony ő. És nem is keveset költ rá, hiszen emellett az utazási költségeket, a kollégiumot, az albérletet, a könyveket, a költőpénzt, a ruházkodást is állni kell. Most pedig még százötvenezer forintot pluszban be akar szedni az állam. Ez nem baloldali, szociálisan érzékeny politika, ez a kizsigerelés politikája. A tandíj következménye az lesz, hogy a szegényedő középréteg és a leszakadó tömegek tehetséges gyermekei közelébe sem kerülhetnek a felsőoktatásnak.

- Az oktatás minőségi javulását is várja a kormány a tandíjtól.

- Már Eötvös Loránd is megmondta, az intézmény színvonala nem elsősorban a diákok, hanem az oktatói gárda és az adott egyetem infrastruktúrájának minőségétől függ. Nálunk felhígították a felsőoktatást, a bolognai rendszert egy csapásra átvettük. Velünk szemben azt még a bolognai egyetemen is a régi struktúra megtartásával párhuzamosan vezették be. Arról viszont nem beszél a minőséget hirdető kormány, hogy meghonosítaná a németországi példát. Ott a szociáldemokrata Schröder kancellár kezdeményezte, hogy az állam kiemelten támogassa az elit egyetemeket. Talán erről kellene elmélkedni, nem a felesleges tandíjról.

- A kormánypártok legfőbb érve az elutasító szavazatok mellett, hogy nem lehet majd pótolni a vizitdíjból, a kórházi napidíjból és a tandíjból bejövő bevételeket. Mit gondol erről?

- Először is nem kellett volna kivenni a költségvetésből ezeket a tételeket. Az új polgári kormány vissza fogja tenni őket a büdzsébe. Az MSZP-SZDSZ-kabinet a háziorvosok szemszögéből is kártékony munkát végzett. Elvették tőlük az állami támogatást, és egyfajta közvetetett adóbeszedővé minősítették őket, hogy a kieső pénzt a betegektől szedjék be. Ha az idősek és a betegek ezt az összeget nem fizetik ki, összeomlanak a praxisok - állítják a kormánypártok. Azt halljuk évek óta, hogy dübörög a gazdaság, pattogva ugrál a pannon puma. Érdekes, ameddig nem ugrált ennyire ez az állat, be lehetett tenni a rendszerbe a nettó húszmilliárd forintot érő vizitdíj összegét.

- Felemelhetik ezer forintra a vizitdíjat?

- Addig nem hittem, amíg maga Gyurcsány Ferenc nem cáfolta. Ha ő eddig valamit bejelentett, annak rendszerint az ellenkezője valósult meg. A vizitdíjat nem azért vezették be, hogy később csökkentsék a mértékét. Elmondták azt is, hogy márciusban nem lesz gázáremelés, ezt egészen pontosan úgy kell érteni, hogy áprilisban meg májusban lesz.

- Visszatérve a magas adókra, járulékokra, mire fizetünk ennyi pénzt?

- Rejtély, hiszen folyamatosan kivonják a forrásokat az alapellátásból, mindenhonnan kivonul az állam. Gyurcsány Ferenc kormányai alatt több hitelt vettünk fel, mint az egész Kádár-rendszerben. A kormány neoliberális politikát folytat, az SZDSZ uszályába került az MSZP is.

- Nem furcsállja, hogy az SZDSZ a kampányában a szocializmussal riogat, miközben koalícióban kormányoz a szocialistákkal?

- Azzal alázza az embereket, hogy ingyenélők. Holott egész életükben fizették az adókat és a járulékokat. A sárga földig alázzák a baloldali embereket és értékeket.

- Viszont önt bélyegzik kádáristának.

- Az nem kádárizmus, hogy a rendszerváltás eredményei mellett a közellátásnak vannak olyan szegmensei - az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság -, amelyek most háttérbe szorultak. Én nem voltam MSZMP-tag, sem munkásőr, sem ügynök, nincs okom a lelkiismeret-furdalásra, ha ezt az igazságot észreveszem.

- Mi lesz a következménye a sikeres népszavazásnak?

- Kilencedike után valóban tizedike jön, ehhez a miniszterelnöki megállapításhoz sokan fel tudnak nőni intellektuálisan. Az már inkább elgondolkodtató, hogy ennyi Gyurcsány Ferencnek a véleménye a referendumról. El kell törölni a három intézkedést, ez az alkotmányban is benne van, nem tehetnek mást, ügydöntő népszavazásról van szó. Ennek az Európai Unióban is hatása lesz, ott is levonják mind a politikai, mind a pénzügyi konzekvenciákat.

- Mi lesz Gyurcsány Ferenccel?

- Ezt csak ő tudná megmondani. Úgy látom, most is "a kutya ugat, a karaván halad" álláspontján van. Annak semmi akadálya, hogy egy darabig a székében maradjon, nincs ugyanis alkotmányos kötelezettsége a lemondásra. A mostani reakciói sok mindent előrevetítenek. Ha a szokásos módon reagál, 2010-re elintézheti a pártját. Nem hiszem, hogy rezzenéstelen arccal fogadják majd a népszavazási kudarcukat az MSZP-ben és a koalícióban. Lesz zűrzavar, az biztos.