Igen, próbatétel előtt áll az egész ország demokratikus kultúrája. Akarnak-e élni és ténylegesen élnek-e az emberek a népakarat közvetlen kinyilvánításának az alkotmányban biztosított lehetőségével, felismerik-e, hogy a köz ügyei, egyben saját legfontosabb ügyeik rájuk és nem egy szűk csoportra tartoznak, megérzik-e, hogy ők nem alattvalók, hanem valódi polgárok, tehát egy demokratikus közösség tagjai.

Igen, vizsgáznak a hatalom birtokosai is, akik közül jó néhányan már jelezték, hogy nem is kívánnak részt venni a népakarat demokratikus kinyilvánításában, tehát nem kívánnak eleget tenni annak az erkölcsi és politikai kötelezettségüknek, hogy választott vezetőként legalább ne maradjanak távol az őket megválasztó emberek által kezdeményezett ügydöntő népszavazástól. A demokratikus intézményrendszer lényegének e példátlan félreértése is világosan mutatja, hogy e hatalmi csoport tagjai meg vannak arról győződve, hogy felette állnak a népnek és semmibe vehetik a közakaratot.

Igen, vizsgázunk mi mindannyian, jól értesültek és rászedettek, előrelátók és megtévesztettek, jómódúak és szegények, konzervatívok, liberálisok, szocialisták, mindenki. Üzenünk-e a hatalmi csoportnak, hogy elég volt a hazugságból, a durva és látványos tolvajlásból, a korrupcióból, a demokratikus jogállam intézményrendszerének lopakodó és feltartóztathatatlannak tűnő lebontásából, az emberek semmibevételéből, az egészségügy és az oktatás elleni gátlástalan támadásokból?

Márai Sándor 1956 karácsonyán azt írta: "Egy nép azt mondta, elég volt!"
A 2008. március 9-én akaratát kinyilvánító nép minden panasza ellenére összehasonlíthatatlanul boldogabb és szerencsésebb, mint az a nép, amelyről a költő szólt. Ez a nép még mindig demokráciában él, nem kell életét kockáztatnia a demokrácia megteremtéséért, épp ellenkezőleg, azt kell eldöntenie, él-e a demokráciával, amit közel két évtizeddel ezelőtt a Gondviseléstől megkapott. Nem kell áldozatot vállalnia, nem kell, nem szabad az alkotmányos rendszer kereteit megsértenie, még csak hangosan kiáltania sem kell. Egyetlen világos, határozott szóval, az igen szavazat gesztusával mindössze arról kell tanúságot tennie, hogy méltó a demokráciára és arra, hogy polgárnak nevezzék.

Sikeres országot csak egészséges és tanult emberek tudnak építeni. Aki az egészségügyre és az oktatásra támad, az az ország sikerét, boldogulását, jövőjét támadja meg. Ezért nagyon fontos, hogy a vizitdíj, a napidíj és a tandíj eltörlésére igennel szavazzunk. De legalább ilyen fontos, hogy megüzenjük, nem lehet velünk bármit megtenni, nem lehet minket többszörösen rászedni és megalázni, nem lehet felettünk gátlástalanul uralkodni.

Meglehet, az első üzenet nem jár azonnali eredménnyel. De az első üzenetet fogja követni a második, és nem tudunk másodszor üzenni, ha ezt először nem tesszük meg. Ha kiálljuk a próbát, csak nekünk lehet igazunk, és lezárul a végjáték. Mert egy nép azt mondta, elég volt.

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöksége nevében

Martonyi János elnök