fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Népítélet
2008. március 10., 01:13
Ne spóroljunk a nagy szavakkal: az ezer sebből vérző magyar demokrácia felemelő, magasztos, ünnepi pillanata volt a tegnapi háromigenes népszavazás. És történelmi, hiszen az 1989-es négyigenes voksolás óta először sikerült egy olyan népszavazási kezdeményezést eredményesen befejezni, ahol nem a hatalom kérdezett, s a "helyes" válasz nem a politikai elit konszenzusát tükrözte. A mostani három kérdés megmozgatta a választókat; ilyen sokan 1989 óta nem vettek részt Magyarországon referendumon. Történelmi a pillanat azért is, mert először foglalhatott állást az ország ciklus közben egy megválasztott kormány tevékenységéről.

Először azokról az éppenhogy kisebbségbe került polgártársainkról kell mondanunk néhány szót, akik úgy döntöttek, nem élnek alkotmányos jogukkal. Ha azt hitték, ezzel megússzák a politika "zaklatását", súlyosan tévedtek. Hiszen csak annyit értek el, hogy egyes vezetők a saját érdekeik szerint magyarázzák távolmaradásukat. Az MSZP elnöke szerint például a nem szavazók valójában a kormánnyal vannak, míg az úgynevezett SZDSZ első embere úgy véli, hogy éppenséggel a múltra (a "szocializmusra") szavaztak. Maradjunk annyiban, hogy senkinek nincs joga a saját táborához csapni őket. Már csak azért sem, mert a választásra jogosultak 25-30 százaléka soha semmilyen szavazásra nem szokott elmenni, a többi távol maradónak pedig ezernyi oka lehet bizalmatlanul szemlélni a magyar politika egészét.

Ám a vasárnapi, mifelénk kimagaslóan magasnak tekinthető népszavazási aktivitás azt jelezte, hogy a kezdeményezőknek, ha teljesen lebontaniuk nem is, de több ponton áttörniük azért sikerült a közöny betonfalát. Ez tette igazán felemelővé a voksolást, hiszen a hatalompárt és véleménydeformáló médiaértelmisége lassan másfél éve lejárató kampányt folytat a népszavazás alkotmányos intézménye ellen. Szánalmas és elkeserítő volt látni, hogy az öt parlamenti párt közül legalább kettő (az MSZP-hez és az MDF-hez olykor a szabad demokraták is csatlakoztak) egyszerűen nem tudja vagy nem akarja megérteni, mi a közvetlen hatalomgyakorlás helye és szerepe demokratikus rendszerünkben. Az oly sokszor elitista módon lesajnált nép érettebben viselkedett sok felkent vezetőjénél, amiben komoly szerepe volt az egyre erősebbé, szervezettebbé váló civil Magyarországnak.

És most arról, ami az igenek és a nemek arányából a parlamentet kötelező sarceltörléseken túl következik. A népszavazás rendkívül méltányos, a demokrácia keretei között maradó, békés eljárás a választásokon bevallottan hazugságokkal, a közérdekű adatok eltitkolásával nyerő, előzőleg a kormányzás tevékenységét mellőző balliberális koalícióval szemben. A legitimációs válságot az is feloldhatta volna, ha a hatalom legalább utólag képes maga mögé állítani a szavazók többségét a letagadott valódi programját szimbolizáló, önmagukban is fajsúlyos kérdésekben. És bár eleinte figyelemre méltó leleményességgel igyekeztek gáncsot vetni a kormánypártok a népszavazásnak, később felvették a kesztyűt, és milliárdokat költve aktívan kampányoltak a nemek mellett. S tegnap, nagyon helyesen, a koalíció vezetői maguk is az urnákhoz járultak. Így a nemek számán lemérhető, hányan támogatják a gyurcsányi politikát - jelenleg úgy hétszázezer magyar választó. A magas részvétel a demokratikus eljárások hasznosságába vetett makacs társadalmi hit bizonyítéka, mert a baloldal vezére jó előre jelezte, hogy nem demokrata, azaz az eredménynek semmi hatása nem lehet az ő és kormánya pozíciójára. Elgondolkodtató, hogy az ilyen lefegyverző üzenetek dacára is milyen sokan választották a kormány elleni tiltakozásnak ezen alkotmányos formáját. Az igen szavazatok óriási száma azt jelenti, hogy megszületett a Fidesz által emlegetett új többség, amely jócskán átnyúlik a hagyományos ideológiai törésvonalakon. A kérdésenkénti nagyjából 3,2 millió igen szavazatot érdemes összevetni azzal, hogy a Fidesz a parlamenti választásokon az MDF-fel közös listán indulva is csak a 2,3 milliós felső határt tudta eddig elérni.

A társadalom tegnapi tömeges és elsöprő akaratnyilvánítása világossá tette: a kormány illegitim. Ezt a helyzetet vagy a miniszterelnök lemondásával, vagy a kormánypolitika gyökeres módosításával lehet orvosolni. A szavazati jogukkal élők elsöprő többsége a korrekció irányát is kijelölte: a jelenlegi, a válságokat csak újratermelni képes, neoliberális ihletésű gazdaság- és társadalompolitikát a szolidaritáselvű politikának kellene felváltania. Ennek csak az első lépése lehet a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése. Ha a kormány ezt mégsem látja be, következhet az újabb, az egészségbiztosításról szóló népszavazás. Gyurcsány Ferenc urnazárás utáni reakciója alapján, amelyben lényegében elismerte a vereségét, nem így gondolja. Itt jegyzem meg, hogy a nép ítélete nem mentette fel a kabinetet az egészségügy és a felsőoktatás működtetésében viselt alkotmányos felelősségének gyakorlása alól. Ne fenyegetőzzön ilyesmivel a kormányfő, akinek már a kampány végén előadott - például a csalóról szóló - nagymonológjai is a Shakespeare-tragédiák végkifejletéből ismert zavart zsarnokot idézték! A hatalom hisztérikus készültsége, a fél Belváros lezárása, a tömeget hergelő provokációk sora a gyurcsányi kalandorpolitika újabb fejezetének a nyitányára utalnak. Most már tényleg semmi sem számít, a miniszterelnök hatalmi tébolyában a népszavazás következményei elől minden jel szerint az ország káoszba fullasztásába menekülne, amiért természetesen az ellenzékre igyekezne hárítani minden felelősséget. Pártja még mindig eldöntheti, hogy a végjáték legsötétebb bugyraiba is követi-e vezérét.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)