fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Kovács Pisti vasárnapja
2008. március 10., 08:27
Kovács Pistinek, az SZDSZ plakátmagányából ismert kisfiúnak jó vasárnapja volt, de miért is lett volna rossz. Ez a Kovács Pistik időszaka, karácsonya, szilvesztere, húsvétja (húsvére), új és még újabb esztendeje (évtized? évszázad? - az évszázadnál hosszabb ez a nap), Kovács Pistinek tehát, mint a Kovács Pistik Brigád örökös tagjának, nincs oka panaszra.

Sőt. Igaz, ha Kovács Pisti belenézett a tükörbe, mindig csak egy Kovács Pisti nézett vissza rá (tükör által homályosan), aki nem valami dali legény (deli), de ez nem baj, mert mégis tetszik ő szeretett szüleinek, önmagának, valamint Kuncze (Horn, Demszky, Fodor) Gábornak, illetve Kókának (János), és ez több mint elég. (Illetve nem ég el, csak hamvad. Mint erdőben a hamvadak...) Kovács Pisti korunk gyermeke, repül hajója, rajta a holnap hőse, no persze, hisz' rokona és ismerőse. (Számosan!)

Vajon kell-e mondanunk, miért van mostan ennyire jó (és gazdag) időszaka Kovács Pistinek?

Nem! Nem kell mondanunk. (Noha gondolni gondolhatjuk - csak csöndesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen; úgy érdemes.)

Kovács Pisti vígan kacsint, csupa élet és egészség ez a gyerek. Olyan, mint akinek van jövője, mint mondottuk. (S nem akarnánk ismétlésekbe bocsátkozni: de jelene is.) Jó ránézni erre a kis emberre, mintha csak valami választási plakát volna, oly jövőbe mutató. Nincs az a párthatározat, mely jobban.

Egy életem, egy halálom (pontosabban inkább az ő, vagyis a más halála), én bizony, a jó magyar konvergencia (kór vengerCIA?) minden nyűgét s baját kiállom! Ez van rajta (meg a százezer forintos dzsekije - Dzseki Júing), ha nem látnánk - mert behunynánk szemünk, ami praktikus a nagy fényesség miatt -, akkor is szinte hallanánk a kiállását. (Belevaló ez a kiálló legény, olyan, mint a cövek, amelyet belevertek. Nem belé! Ő cövek! Földben. Enmaga.)

No hisz! Miért is volna gondja neki, miért?!

Atyjaura ezen a szép (meleg; vagyis korlátlan gázhasználat, mint nagyfogyasztónak, papíron - papíáron! - minimáljövedelem, kérdőív gondosan kitöltve, Államkincstár fizet, mint katonatiszt, de nem Szekeres-féle) vasárnapon kézen fogta Pisti fiát, hogy megmutassa neki, mi mind-mind övé; vagy már, vagy majd lesz. A távolságot mint üveggolyót - mondta férfiasan bele a szemébe az atya - megkapod (csak hunyd le két szemed). Tűzoltó leszel vagy katona, vadakat terelő juhász...

Pisti azonban - meglepvén az apát - nem állt kötélnek (ez is mutatja, hogy mennyire up to date konvergenciára hangolt, aki pontosan tudja, mitől döglik a légy és az nem a Chemotox), ó atyám - mondta (mert az ő iskolájában kiemelt hangsúlyt fektetnek a szülők, valamint az elöljárók tiszteletére, mely a tiszta erkölcsök fundámentuma, mely ha elvész, Róma rab igába dől, sőt Brüsszel is) -, ó, atyám, én, amennyiben megengedhető, mégsem szeretnék tűzoltó lenni, sem katona, de még Juhász sem, hiszen ahhoz pártállást kellene változtatni (látszólag legalábbis; noha a miniszterelnök úr helyettesítésére, amiolta pártelnök talált lenni, csak a legnagyobb megtiszteltetés hangján tudok gondolni - némi képzavar), és habár a villamos, amelyet pedig atyám - amennyiben ismereteim nem csalnak, s nem szoktak - hamarosan megemlíteni kíván, ugyan vonz (vonz ugyan), főként azzal, hogy álmában csenget is kicsit, de talán érthető, hogy a Combino-botrányra és Mister Aba leváltására emlékezve - netán újabb leváltásokat vizionálva - inkább meghagynám főpolgármester urunk közvetlen intézkedési körében.

Így beszélt a drága gyermek, miközben apai szülője fölvitte őt Buda legmagasabb dombjára, hogy az eléje terülő vidéken megmutassa az egyik - immár nem kiemelt státusú - gyógyintézetet; de nem tudta letorkollani atyját, ki láthatóan elszánta magát, hogy beavassa elsőszülöttjét ősi örökségébe.

Íme (mondta, teljes apai tekintélyét latba vetve) jól nézd meg, kis Pisti, s most ne aludj, ezt kapod majd tőlem (Ágneske - mísz stress - legmagasabb jóváhagyásával, sőt hogy úgy mondjam, közreműködésével) nagykorúságodkor, amely tekintettel rendkívüli - de genere - intelligenciádra, érettségedre (emelt szintű), elvi-politikai megbízhatóságodra és szilárdságodra, a te esetedben a tizennégy éves kort jelenti, amit mihamarabb elérsz (még a soron következő országgyűlési választások előtt). Ne nézd a szedett-vedett felépítményt rajta - s főként ne a benne szaladgáló, hangyaszerű élőlényeket, melyek egy része, ládd, már nem is szaladgál, fekszik (el), mint ki utolsókat rúgja (náluk még némi életerő vagy ahhoz hasonló) -, ne foglalkozz csip-csup egészségbiztosítási (pénztári) problémákkal, mert egyrészt nem a te dolgod, másrészt legmagasabb színvonalon leszel majd gyógyítva úgyis, ha netán. De nézd ez jó magyar földet, melynek négyzetmétere maholnap aranyáron lesz kelendő, világcég által kiszemelve. Ne legyen nevem Kovács Pisti édesapja, ha nem így lesz! És Kovács Pisti látta - sőt érezte -, hogy apja ezúttal (sem) a levegőbe beszél (levegő munkacsoportnak sem nézvén kósza ellenzéket, mely arra tévedne - mely szinte napi gyakorlata; tévedés! -, véletlenül, hej-haj, Mikola, Bercsényi, magyar egészségügy híres vezéri, mi gondunk veletek, Bezerédi... piros nadrágom, kék dollárom, csínján, Palkó, mert előkapom csontos karabélom!), szavának súlya van, mint olyannak, akire csak egy párt vigyáz (sej, nem éri gyász).

Kicsit (utólag megvallhatja), kicsit el is érzékenyedett Kovács Pisti ennyi apai jóindulat és előrelátás láttán. S akkor édesanyjáról még nem is beszéltünk, kiről tudni kell, hogy az eszdéesz zászlóanyja, s Demszky Gábor egyik, volt, felesége (vagy leendő?). És arra gondolt (Kovács Pisti), hogy lám, milyen jó is egy ilyen (hagyományos) vasárnap (vásár nap), amikor az emberek - szeretetből - szép szavakkal kedveskednek szeretteiknek. A szeretet örül az igazságnak és hosszan tűrő, emlékezett vissza a bibliaórák tanítására. Bölcs tanárai sokszor magyarázták neki, hogy a türelem a legfőbb erény, amire szebb (a mostaninál is szebb) jövőjét ráépítheti. A mások türelme.

És mintha (lám) vihar nélkül múla el ez a nap (vasár-), s e (vasár)nap után jön hétfő, majd kedd, és sorban (valahány a naptárban), megint kezdődnek, majd folytatódnak a dolgos köznapok, Kovács Pisti is visszazökken a rendes kerékvágásba.

Vajon lesz-e s mikor jó Budában megfelelő ingatlanom? (Kók, Durcás és Drazsé mellett, vagy közelest) - tűnődik, mint aki csak álmodta az egészet. Pedig nem! Jól tudta, hogy ez az ő munkája (lesz), s nem is kevés. Elrendezni végre a közösség dolgait, amelyben a jövő NEMmel kezdődik.

Föltéve (no, igen), ha közben IGEN erősen lehunyja e gyermek jövőt fürkészőn, kis szemét.

(Kocsis L. Mihály, Magyar Hírlap)